Jugoszláv földön
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
Kommunista pártja vezetésével a jugoszláv nép három és fél éven át folytatott szent háborút a német fasiszta megszállók és cinkosaik ellen. A népi felszabadító harc lángja mind nagyobb területre terjedt ki, nagy néptömegek kapcsolódtak be a küzdelembe. Amikor a Vörös Hadsereg elérte a jugoszláv határt, a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg (körülbelül 400 000 ember) az ország körzeteinek nagy részét ellenőrizte.
A Szovjetunió az egész háború folyamán minden tőle telhető segítséget megadott a jugoszláv népnek. A szovjet kormány támogatta mindazokat a politikai intézkedéseket, amelyek arra irányultak, hogy Jugoszláviában megalakítsák a népi hatalom központi szerveit. Ez különösen fontos volt azért, mert az Egyesült Államok és Anglia Jugoszláviában fenn akarta tartani a régi monarchikus-burzsoá rendszert, támogatta a reakciós emigráns királyi kormányt, és még azután is, hogy érintkezésbe lépett a nemzeti felszabadító mozgalom vezetőségével, segítette a hazaáruló Mihajlovic és Nedic csapatait.
A Jugoszláviának nyújtott segítség különösen megnövekedett azután, hogy a szovjet csapatok felvonultak a jugoszláv határon. A jugoszláv hadsereg 1944 folyamán térítésmentesen kapott a Szovjetuniótól 350 repülőgépet, 65 harckocsit, több mint 4000 különféle löveget és aknavetőt, 500 nehézgéppuskát, mintegy 67 000 géppisztolyt, golyószórót és géppuskát, körülbelül 53 000 puskát és karabélyt, csaknem 4000 páncéltörő puskát, nagy mennyiségű lőszert és felszerelést. A szovjet parancsnokság átadott Jugoszláviának hét tábori kórházat és négy sebészeti tábori kórházat. Mindez növelte a jugoszláv hadsereg harcképességét. 1944 szeptemberében azonban, mivel főleg gyalogsági fegyverzettel volt ellátva, egymaga nem tudta megtisztítani országát az ellenségtől.
Szeptember végén Jugoszlávia, Görögország és Albánia területén meglehetősen nagy német fasiszta erők állomásoztak: 21 hadosztály, 7 dandár és mintegy 25 önálló ezred és zászlóalj. A közvetlenül Jugoszláviában tevékenykedő csapatok létszáma elérte a 200 000 főt. 12 hadosztályt és 1 dandárt felvonultattak a jugoszláv határhoz ért szovjet csapatok ellen. A többi erő a kulcspozíciókat tartotta az ország központi körzeteiben és harcolt a partizánok ellen. A jugoszláv népnek ezenkívül az áruló Pavelic, Nedic, Mihajlovic és Rupnik bandái ellen is harcolnia kellett.
A szovjet kormány és a jugoszláv Nemzeti Felszabadító Bizottság az 1944 szeptemberében a balkáni irányban kialakult politikai és hadászati helyzetet értékelve arra a következtetésre jutott, hogy célszerű megszervezni a szovjet hadsereg és a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg közös tevékenységét a keleti körzetek és a főváros, Belgrád mielőbbi felszabadítása végett.
A jugoszláv nép gyors megsegítésére a 3. Ukrán Front csapatainak állományából kirendelték az 57. hadsereget (három lövészhadtest), egy frontközvetlen hadosztályt, a 4. gárda gépesített hadtestet és más magasabbegységet. Ezeknek a csapatoknak több mint 2200 lövegük és aknavetőjük, 149 sorozatvetőjük, mintegy 360 harckocsijuk és rohamlövegük volt. Támogatta őket a 17. légi hadsereg mintegy 1300 repülőgéppel és a Dunai Katonai Flottilla, amely 80 hajóval, főleg páncélos naszáddal rendelkezett. A Dunától északra, jugoszláv területen vártak harci feladatok a 2. Ukrán Front 46. hadseregének magasabbegységeire, amelyeket az 5. légi hadsereg erőinek egy része támogatott. Nis irányában három bolgár hadsereg támadott (13 hadosztály és egy dandár). A Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg részéről 17 hadosztály részvételével számoltak. E hadosztályok létszáma különböző volt: 2000 és 12 000 fő között mozgott. Főleg gyalogsági fegyverrel voltak ellátva, tüzérségük kevés volt.
Az 57. hadsereg csapatai szeptember 28-án az ellenséget meglepve átlépték a jugoszláv határt, és előnyomultak az ország belseje felé. A csapatoknak és a Dunai Katonai Flottilla hajói által partra szállított deszantnak a közös erőfeszítéseivel már a harmadik napon felszabadították Negotint. Az 57. hadsereg magasabbegységei a támadást továbbfejlesztve átkeltek a kelet-szerbiai hegységen, október 10-én elérték a Morava-folyót, és hídfőket foglaltak el a nyugati partján. Ekkorra a 46. hadsereg csapatai kiűzték a betolakodókat a Tiszától keletre fekvő jugoszláv területről, Belgrádtól keletre kijutottak a Dunához, és hídfőt foglaltak el ebben a körzetben.
Október 12-én a moravai hídfőből harcba vetették V. I. Zsdanov tábornok 4. gárda gépesített hadtestét. A hadtest a németek ellenállását megtörve a jugoszláv hadsereg egységeivel együtt október 14-én reggel betört Belgrádba. Ugyanazon a napon a bolgár, jugoszláv és szovjet csapatok felszabadították Nist.
Belgrád körzetében heves harcok bontakoztak ki. Dél felől a város irányában tört át az ellenség 20 000 főnyi csoportosítása, amely az 57. hadsereg csapatai elől hátrált. Ezt a csoportosítást a szovjet és a jugoszláv csapatok közös erővel bekerítették, és október 19-én csaknem teljesen megsemmisítették. Jugoszlávia fővárosa másnap teljesen felszabadult a fasiszta megszállás alól. A szovjet csapatok a Belgrádért vívott harcokban mindent megtettek azért, hogy elkerüljék a rombolást a városban és hogy minél kevesebb áldozat legyen a lakosság körében. A hálás belgrádiak nagy örömmel fogadták felszabadítóikat.
Jugoszlávia fővárosának felszabadításával befejeződött a belgrádi hadművelet. A 3. Ukrán Front főerőit hamarosan átdobták Magyarországra. November végén ugyancsak Magyarországra csoportosították át az 1. bolgár hadsereget, a többi bolgár csapat pedig visszatért Bulgáriába.
A szovjet hadsereg jugoszláv területen vívott harcai óriási jelentőségűek voltak. A szovjet, jugoszláv és bolgár csapatok közös csapásaikkal felszabadították Szerbia nagy részét és Jugoszlávia fővárosát, Belgrádot. A német fasiszta parancsnokság kénytelen volt kivonni csapatait Görögországból és Albániából. Ezzel a szovjet, jugoszláv és bolgár csapatok testvéri segítséget nyújtottak a görög és az albán népnek a hitleri megszállás alól való felszabaduláshoz. Nem valósult meg Churchillnek az a szándéka, hogy angol csapatokat szállít partra Jugoszláviában.
A belgrádi hadművelet során a szovjet hadsereg csapatai kiemelkedő harci tudásról tettek tanúságot a bonyolult hegyi feltételek közti harctevékenységben, kitűnően oldottak meg villámgyors manővereket egyes irányokban, sikeresen harcoltak ellenséges csoportosítások bekerítéséért és megsemmisítéséért egy nagyvárosban is, s igen jól szervezték meg a három baráti hadsereg együttműködését. A szovjet katonák, nemes internacionalista küldetést teljesítve, nem kímélték erejüket és életüket, határtalan hősiességről, hazaszeretetről tettek tanúságot, s megmutatták a testvéri jugoszláv nép iránti szeretetüket. A jugoszláv földön vívott harcokban mintegy 8000 szovjet katona esett el.
A szovjet kormány méltóképpen értékelte a szovjet hadsereg jugoszláviai harctevékenységét. A katonák ezreit tüntették ki érdemrendekkel és érdemérmekkel. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a jugoszláv népnek nyújtott testvéri segítség emlékére, a jugoszláv főváros felszabadítása tiszteletére Belgrád Felszabadításáért elnevezésű érdemérmet alapított, amellyel a hadműveletnek több mint 67 000 résztvevőjét tüntették ki. 20 kiváló szovjet egység és magasabbegység elnyerte a megtisztelő „Belgrádi” elnevezést. 30 egységnek és magasabbegységnek pedig érdemérmet adományoztak. Szovjet érdemrendekkel és érdemérmekkel tüntették ki a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg 300 harcosát, akik hősiesen harcoltak a szovjet katonákkal együtt.
Jugoszlávia kormánya a hadműveletben részt vett több mint 2000 szovjet katonát tüntetett ki bátorsága és hősiessége elismeréséül. 13 szovjet katona megkapta a Jugoszlávia Népi Hőse címet, köztük V. I. Zsdanov, Sz. A. Kozak, A. N. Vitruk tábornok, V. A. Uliszko őrnagy, G. N. Ohrimenko harmadosztályú kapitány, I. N. Konsztantyinov százados, I. A. Bulkin, P. I. Dmitrijenko, A. G. Monogadze főhadnagy. Tito marsall a szovjet hadseregnek a jugoszláv nép felszabadításában játszott szerepét értékelve hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nélkül lehetetlen lett volna a fasiszta betolakodók legyőzése, lehetetlen lett volna Jugoszlávia felszabadítása, az új Jugoszlávia megteremtése.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!