A kurszki kiszögelésben

A fasiszta „citadella” összeomlása

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

2. A kurszki kiszögelésben

A fasiszta „citadella” összeomlása

Csapataink egész június folyamán az ellenség csapásainak visszaverésére készültek fel. A felderítők az ellenséget tanulmányozták. Az előretolt figyelőpontokról a távcsövek, a szögtávcsövek, a periszkópok sokasága szegeződött a hitlerista védelem peremvonalára. A hangmérőállomások bemérték a belövő lövegek tüzét. A törzsek alaposan átgondolt munkájának és a felderítők bátor vállalkozásainak eredményeképpen sikerült megállapítani, hogy az ellenségnek csakhamar meg kell indítania támadását.

Június végén Sztálin megbízta A. M. Vaszilevszkijt, hogy mindent vessen latba a Voronyezsi Front csapatainak felkészítése érdekében, Zsukovnak pedig meghagyta, hogy hangolja egybe a Központi, a Brjanszki és a Nyugati Front tevékenységét az orjoli irányban.

A német hadvezetés ezalatt nagy tanácskozásra készült. A kelet-poroszországi hitlerista főhadiszállásra berendelték a seregtestek főnökeit, a szárazföldi csapatok hadtestparancsnokait és a repülőerők parancsnokait, mindazokat, akiknek részt kellett venniük a „Citadella” hadműveletben. A július 1-én megtartott tanácskozáson Hitler közölte végső döntését: eszerint a „Citadella” hadműveletet július 5-én indítják meg. A tanácskozás után hamar kiadott parancsában Hitler a következő szavakkal fordul a parancsnokokhoz:

„A vereségnek, amelyet Oroszország e támadás következtében elszenved, a legközelebbi időben ki kell ragadnia a kezdeményezést a szovjet vezetés kezéből, ha ugyan döntő hatással nem lesz az események egész további alakulására.”

A szovjet hadsereg vezérkarához beérkezett felderítési adatok szerint az ellenség aktív tevékenységre készült fel.

Július 2-án 2 óra 15 perckor A. I. Antonov tábornok jelentette Sztálinnak: a vezérkarban elkészítették a csapatokhoz küldendő figyelmeztetést, hogy a hitleristák a július 3-a és 6-a közti időben megindíthatják az arcvonalon a támadást, és hogy fokozni kell a felderítést és az ellenség figyelését, készen kell állni az ellenség várható csapásának visszaverésére. Sztálin jóváhagyta ennek az okmánynak a szövegét.

A hitleristák támadása 5 óra 30 perckor indult meg egyidejűleg az Orjol-

Kurszk és a Belgorod-Kurszk irányokban. Kibontakozott a hatalmas kurszki csata, a második világháború egyik legnagyobb ütközete.

Ámde nem úgy indult meg, ahogy a fasiszta vezetés szerette volna. Az ellenségnek nem sikerült meglepnie a szovjet csapatokat. Július 5-én az utóbbiak már 2 óra 20 perckor megkezdték a tüzérségi ellenelőkészítést. A lövegek százai okádták az orkánszerű tüzet a rohamra készülő ellenség állásaira. A szovjet repülők az ellenség repülőtereit bombázták. A tüzérség és a repülők csapása erős erkölcsi hatással volt a hitlerista csapatokra. Nyilvánvaló lett, hogy a rejtett és meglepő támadással kapcsolatos elgondolás kudarcot vallott. Az ellenség másfél-kétórás késéssel indította meg a támadást.

Az orjoli-kurszki irányban mért főcsapás a Központi Front övezetében a 13. hadsereg csapatait, a 48. hadsereg balszárnyát és a 70. hadsereg jobbszárnyát érte. Ezeket a hadseregeket N. P. Puhov, P. L. Romanyenko és I. V. Galanyin tábornokok vezették. Ezen a szakaszon a hitleristák egyidejűleg a „Közép” hadseregcsoport öt gyalogos- és három páncéloshadosztályát vetették be hatalmas repülőerők támogatásával. Az ellenség egyszerre mintegy 500 harckocsit vetett harcba, köztük „Tigriseket” és „Párducokat”, valamint „Ferdinánd” rohamlövegeket.

Nehéz volt elhinni, hogy egy ilyen hatalmas acéláradattal szemben valami életben marad. Az ég elsötétedett a füsttől és a portól. A robbanó lövedékek és aknák maró füstje elvakította a szemet. A lövegek és aknavetők éktelen dörgésétől, csattogásától megsüketültek a katonák, de példátlan hősiességgel verekedtek. Jelmondatuk lett: „Egyetlen lépést se hátra, halálig kitartani!” A szovjet lövegek, páncéltörő fegyverek, beásott harckocsik és rohamlövegek ontották a tüzet a német harckocsikra, a repülők csapásokat mértek rájuk, felrobbantak az aknákon. Az ellenséges gyalogság elszakadt a harckocsiktól, sorait a tüzérségi, az aknavető- és a géppuskatűz ritkította, vagy a lövészárkokban folyó közelharcban semmisült meg. A hitlerista repülőket repülőgépeink és légvédelmi tüzérségünk pusztította.

Tömegesen tűntek ki hősiességükkel V. N. Dzsandzsgava ezredes 15. lövészhadosztályának, A. B. Barinov tábornok 81. lövészhadosztályának és M. A. Jensin tábornok 307. lövészhadosztályának katonái, A. G. Rogyin tábornok 2. harckocsihadseregének harckocsizói, M. F. Joffe ezredes 1. gárda utászdandárának aknászai, Sz. I. Rugyenko tábornok 16. légi hadseregének repülői és mások.

Az ellenfélnek az a szándéka, hogy páncélos ékekkel töri át a védelmünket, teljesen kudarcot vallott. A „Közép” hadseregcsoport északról támadó csapásmérő csoportosítását a Központi Front csapatai elvéreztették és megállították. A hitleristák mindössze 10-12 km mélyen tudtak beékelődni a védelembe.

Nem koronázta siker az ellenség támadását a belgorod-kurszki irányban sem. Itt a támadás első napján a „Dél” hadseregcsoport öt gyalogos-, nyolc páncélos- és egy gépesített hadosztályát vetették ütközetbe.

Az ellenség főcsapásának irányában már az első napon a „Halálfejes”, az „Adolf Hitler”, a „Reich” és a „Wiking” nevű válogatott SS-hadosztályok mintegy 700 harckocsija vett részt az ütközetben. Az ellenséges magasabbegységek támadását erős repülőkötelékek támogatták.

Az ellenség fő erőfeszítéseit az obojanyi irányba összpontosította, amely a Kurszkhoz vezető legrövidebb utat jelentette. A főcsapást a 6. és 7. gárdahadsereg, valamint az 1. harckocsihadsereg magasabbegységei fogadták, amelyeket I. M. Csisztyakov, M. Sz. Sumilov, M. E. Katukov tábornokok vezettek. Az ellenség repülőivel vívott légi harcokban Sz. A. Kraszovszkij tábornok 2. légi hadseregének repülői vettek részt.

A szovjet katonák példátlan állhatatossággal védték állásaikat. A tömeges hősiesség nagyszerű példáit mutatta az I. M. Nyekraszov és az A. I. Bakszov ezredesek vezette 52. és 67. gárda lövészhadosztályok személyi állománya, az A. Sz. Burgyejnij és A. G. Kravcsenko tábornokok parancsnoksága alatt álló 2. és 5. gárda harckocsihadtestek harckocsizói. Az Obojanyba vezető utakon roppant méretű harckocsiütközet bontakozott ki.

Heves harcok bontakoztak ki nemcsak a földön, hanem a levegőben is. Július 6-án halált megvető hőstettet vitt végbe A. K. Gorovec gárdahadnagy, a 8. gárda vadászhadosztály repülője. Amikor egymagában szembekerült az ellenséges repülőgépek egyik nagy kötelékével, bátor elhatározásra jutott: megtámadta őket. Már az első rácsapáskor lelőtte a vezérgépet. Az ellenség hét repülőgépét semmisítette meg, amikor azok kezdtek szétbontakozni, majd még egy gépet lelőtt. A harc hevében nem vette észre, hogy felülről négy német vadászgép közeledik feléje. Az erőviszonyok egyenlőtlenek voltak, a szovjet hazafi életét vesztette. Gorovec hadnagy a világ egyetlen olyan repülője volt, aki egyetlen harcban kilenc ellenséges repülőgépet lőtt le. Halála után a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki.

Mindörökre halhatatlanná tette nevét a hazáért vívott harcokban A. A. Gyerevjanko gárdaalhadnagy, komszomolista, a 15. gárda lövészhadosztály 47. gárda lövészezrede páncéltörőágyús szakaszának parancsnoka. Még a harcok előtt levelet írt édesanyjának. „Édesanyám! Mihamar fellángol a harc – írta Jevdokina Szilovnának a fia. – Itt vannak közel, a folyón túl. Te félsz, hogy elveszted a fiadat. De vajon én meghalni készülök-e? Nem. Huszonkét éves vagyok, élni szeretnék. Ó, mennyire szeretnék élni, Édesanyám. De az ellenségünk gonosz, a háború kegyetlen, a golyó nem válogat. Élethalálharcot kell vívni. Lehet, hogy életemet kell áldoznom a harcban, de egyet tudj meg, Édesanyám: csakis hősként halhatok meg.”

A komszomolista hű maradt fogadalmához. Július 10-én a páncéltörőszakasz Gyerevjanko parancsnoksága alatt a 4. lövészszázad állományában Belgorodtól keletre harcolt. Az ellenség támadásba ment át, egyszerre 42 harckocsit vetett harcba, melyek közül 15 a páncéltörő tüzérek állása felé tört. Az egyenlőtlen harcban Gyerevjanko rövid idő alatt három „Tigris” harckocsit lőtt ki. Néhány perc múlva még tizenkét harckocsi vetette magát a lövegre. Gyerevjanko felkiáltott: „Oroszok vagyunk, mi nem hátrálunk!” – és még egy harckocsit kilőtt. De már nem volt ideje újratölteni a löveget, az ellenséges harckocsi lánctalpai eltaposták a szovjet hazafit. Csakhamar erősítés érkezett, a terepszakaszt sikerült megtartani. A bátor tüzérnek a Szovjetunió Hőse címet adományozták.

Óriási veszteségek árán a hitlerista csapatoknak július 10-ére sikerült 35 kilométert előrenyomulniuk, de Obojanyt nem tudták elfoglalni. Támadásuk kifulladt.

Heinrici egykori hitlerista tábornok e napok eseményeiről írva megjegyzi: „Mindkét hadseregcsoportban egyszerre érződött a vállalkozás minden nehézsége. A szovjet csapatok mélyen lépcsőzött állásrendszere miatt támadó csapatainknak a vártnál lassabban sikerült csak előnyomulniuk … Az aknamezőkön és a természetes akadályokon fennakadó támadó harckocsik jó célt nyújtottak az erős orosz védelem számára. A túl nehéz harckocsik képtelenek voltak úgy kihasználni ütőerejüket, mint feltételeztük.”

A hatalmas veszteségek ellenére a hitlerista hadvezetés a tartalékokból és a második lépcsőkből újabb és újabb erőket vetett az ütközetbe. Július 10-én parancs érkezett Hitler főhadiszállásáról: „A »Citadella« hadműveletet folytatni kell.” Ez éppen azon a napon történt, amikor az angol-amerikai csapatok partra szálltak Olaszországban. Ez a tény leleplezi a nyugati irodalomban fellelhető ama nézetet, mely szerint Hitler az olaszországi katonai események miatt mondott le a „Citadella” hadművelet folytatásáról.

Elveszítve minden reményét, hogy az obojanyi irányban előretörhet Kurszk felé, a német hadvezetés, acélöklöt képezve a válogatott SS harckocsihadosztályokból, Prohorovkán keresztül bekerítő manőverbe kezdett, hogy délkelet felől mérjen csapást Kurszkra. A szovjet parancsnokság újra felismerte a hitleristák elgondolását, és úgy döntött, hogy ellencsapást mér az ellenség beékelődött csoportosítására. Az ez irányban tevékenykedő csapatainkat hadászati tartalékokkal erősítették meg, éspedig a P. A. Rotmisztrov tábornok parancsnoksága alatt álló 5. gárda harckocsihadsereggel és az A. Sz. Zsadov tábornok vezette 5. gárdahadsereggel, valamint két harckocsihadtesttel.

Július 12-én reggel a széles, dimbes-dombos mezőn, az addig kevéssé ismert Prohorovka körzetében a második világháború legnagyobb páncélos ütközete folyt le, melyben mindkét részről mintegy 1200 harckocsi vett részt. Szemtanúk vallomása szerint a föld rengett a lánctalpak csörömpölésétől, a lövegek és a repülőgépek robajától. Amerre csak nézett az ember, felégett, fekete sztyeppét látott, a lövések és a robbanások fényes villanását, gomolygó füstoszlopot az égő harckocsik fölött, elkeseredett harcot fenn a levegőben. Kilométerekre terjengett a felizzott fém és a gázok szaga.

5. A. Rotmisztrov, a harckocsicsapatok főmarsallja, e példa nélkül álló ütközetről szólva megjegyzi, hogy az 5. gárda harckocsihadsereg első lépcsőjében rohamozó harckocsik a repülőgépek támogatásával teljes iramban törtek be a hitlerista csapatok harcrendjébe. A harcrendek felbomlottak. A „Tigrisek” a közelharcban képtelenek voltak kihasználni fegyverzetük előnyeit, és közepes T-34-es harckocsijaink a rövid távolságon leküzdötték őket. Harckocsijaink ilyen nagy számban való megjelenése teljesen váratlanul érte a hitleristákat.

Az ütközet a földön és a levegőben folyt. Pilótáink kimagasló hozzáértésről és bátorságról tettek tanúbizonyságot a légi uralom végleges megszerzéséért vívott harcban. A kurszki ív fölötti égbolton kezdődtek az egyik legkiválóbb vadászrepülőnek, a pontos csapások mesterének, a 728-as vadászrepülő-ezred egyik századparancsnokának, A. V. Vorozsejkin századosnak a hőstettei. A harctér fölött őrjáratozva bátran rohamra vitte vadászait egy ellenséges bombázókötelék és hat vadászgép ellen. Ebben az összecsapásban az ellenség kilenc repülőgépet vesztett, melyek közül hármat maga Vorozsejkin százados lőtt le. A merész repülőt a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki.

A Prohorovka körzetében vívott elkeseredett harcokban mindkét fél óriási veszteségeket szenvedett, de az ellenségnek nem sikerült megvalósítania szándékát.

Július 13-án az ellenség még egy kísérletet tett, hogy áttörjön Prohorovkához. A. M. Vaszilevszkij marsall, aki az egyik harckocsiegység figyelőpontján tartózkodott, július 14-én a következőket jelentette Sztálinnak: „Tegnap személyesen magam néztem végig Prohorovkától délnyugatra azt a páncélos harcot, amelyet 18. és 29. harckocsihadtestünk az ellenség több mint 200 harckocsijával vívott … Egy óra leforgása alatt a harcmezőt égő német és saját harckocsijaink borították.”

Ezek azonban az ellenség utolsó görcsös erőfeszítései voltak. A szovjet csapatok ellencsapása, amelyet Prohorovka körzetében mértek, arra kényszerítette az ellenséget, hogy végleg lemondjon a támadásról. Kénytelen volt védelemre áttérni, és a szovjet csapatok csapásai alatt csakhamar megkezdte a korábban elfoglalt terepszakaszokra való visszavonulást. Július 23-ra a Voronyezsi Front és az ütközetbe vetett Sztyeppei Front, mintegy 35 kilométert nyomulva előre, visszaállította azt a helyzetet, amelyben a szovjet csapatok július 5-e előtt voltak. A „Citadella” hadművelet hitleri terve teljes kudarcba fulladt. A szovjet Legfelsőbb Főparancsnokság szilárdan megragadta a hadászati kezdeményezést. Az ellenség harapófogója Kurszk térségében nem zárult össze. A hadviselő felek szerepe felcserélődött. A szovjet hadsereg ellentámadásba ment át.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!