Hadászati szünet az arcvonalon
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
VII. fejezet / A háború döntő fordulatának betetőzése
- A nagy várakozások tavasza
Hadászati szünet az arcvonalon
1943 tavaszára a szovjet hadsereg újabb nagy sikereket ért el a Nagy Honvédő Háború arcvonalain.
Április elejére az arcvonal messze előretolódott nyugatra; csaknem egyenes vonalként húzódott Leningrádtól a Fekete-tenger partjaiig, és csupán Orjol, Kurszk és Belgorod térségében képződött egy óriási kiszögellés, amely a kurszki ív néven került a történelembe. Itt vetették meg a lábukat a Központi és a Voronyezsi Front csapatai.
A tavasz második fele a Nagy Honvédő Háború arcvonalain viszonylag nyugodtan telt. A háborúban eddig szokatlan csend következett be, és csak a levegőben dúltak elkeseredett ütközetek, meg aztán a Tamany-félszigeten folytak a harcok a hitleristák által még megszállt észak-kaukázusi területek felszabadításáért. A hadviselő felek – a szovjet és a fasiszta csapatok – döntő nyári összecsapásra készültek.
- március végén a Szovjet Legfelsőbb Főparancsnokság úgy döntött, hogy szilárdan megveti lábát az elfoglalt terepszakaszokon, és felkészíti a csapatokat a nyári támadásra. Hatalmas arányú munka folyt a haderőnemek és a fegyvernemek seregtesteinek, magasabbegységeinek és egységeinek újjászervezésére. A lövészcsapatoknál tovább folyt a hadtestszervezetre való áttérés, ami megjavította az összfegyvernemi magasabbegységek harci vezetését. A harckocsicsapatoknál megnövelték a harckocsi- és gépesített egységek és magasabbegységek számát, s új szervezésű harckocsihadseregeket létesítettek, amelyek csupán harckocsi- és gépesített hadtestekből álltak. Két harckocsihadsereg a már működő csapatok közé sorolt be, három pedig megalakulóban volt.
Növelték a nagy tüzér-magasabbegységek számát, ami lehetővé tette nagy tömegű tüzérség összpontosítását a döntő arcvonalszakaszokon. 1943 tavaszán a szovjet hadseregnek négy áttörő tüzérhadteste, 20 tüzér-, három rakétavető és 32 légvédelmi tüzérhadosztálya volt, úgyszintén egy sor önálló tüzér- és aknavetődandára és ezrede.
Jelentős változások történtek a légierőnél is: megjavult a minősége, a szervezete, megnőtt a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásának tartalékába tartozó repülő-magasabbegységek száma. A működő hadseregben összesen 11 légi hadsereg volt, amelyekhez a Legfelsőbb Főparancsnokság tartalékába tartozó több repülőhadtestet osztottak be. A repülő-magasabbegységeket új típusú repülőgépekkel töltötték fel: LA-5 és JAK-76 vadászgépekkel, továbbá IL-2 csatarepülőkkel, amelyek a légilövész számára egy második kabinnal voltak ellátva, valamint Pe-2 zuhanóbombázókkal. A szovjet repülőtechnika, minőségét tekintve, nem maradt el a hitlerista légierő mögött.
Megjavult a honi légvédelmi csapatok, a haditengerészeti flotta, a híradó- és a műszaki csapatok szervezete is.
A főparancsnokság döntése alapján intézkedések történtek a hadtáp átszervezésére, megnőtt minden egyes láncszemének a mozgékonysága, főerői és eszközei közelebb kerültek a csapatokhoz, ami megbízhatóan biztosította a védő és támadó hadműveletek folytatását.
1943 májusában a főhadiszállás tartalékába nyolc összfegyvernemi, három harckocsi- és egy légi hadsereg tartozott.
A szovjet nép nemcsak azt biztosította, hogy saját fegyveres erőinek technikai ellátottsága folyamatosan növekedjék, hanem segítséget nyújtott a fasiszta megszállók ellen harcoló más népeknek is. Az arcvonalon ténykedő önálló Csehszlovák Zászlóaljon kívül 1943 májusában hozzáláttak a Tadeusz Kosciuszkóról elnevezett első lengyel hadosztály létrehozásához, és ebben az időben fejeződött be a „Normandia” nevű francia repülőkötelék megalakítása. A pártnak és a kormánynak a fegyveres erők további gyarapításáért kifejtett óriási munkája jelentős eredményeket hozott. 1943 júliusára a működő hadsereg több mint 6 400 000 emberből állt, s 98 800 löveget és aknavetőt, gépkocsikra szerelt 2172 sorozatvetőt, 9580 harckocsit és rohamlöveget, 8290 harci repülőgépet és 314 első osztályú hadihajót számlált.
A szovjet hadsereg 1942-1943-as téli győzelmei szerfölött megnehezítették a hitlerista Németországnak és szövetségeseinek helyzetét. A háború egyre kilátástalanabb lett a számukra. Sztálingrád után a fasiszta csatlós országokban és magán Németországon belül is erősen kiéleződött a válság, és nőtt a háború miatti elégedetlenség.
A fenyegető katasztrófa totális mozgósítás bevezetésére kényszerítette Németország vezetőit. Bár a hadseregbe gyöngén kiképzett korosztályokat hívtak be, a totális mozgósítás lehetővé tette a hitleristák számára, hogy 1943 áprilisa és júniusa között pótolják a hadsereg veszteségeit, és fegyveres erőik létszámát 10 300 000 főre emeljék.
A nyugati államok vezető körei továbbra sem szánták el magukat a döntő cselekvésre; várták, miként alakulnak az események Keleten. A szovjet-német arcvonal továbbra is a második világháború fő és döntő jelentőségű arcvonala maradt. Itt találjuk a 196 legjobb német hadosztályt (az egész állomány 68 százalékát), köztük 21 páncélos- és 7 gépesített hadosztályt.
Szövetségeseinek csapatait is beleszámítva az ellenségnek a keleti arcvonalon 232 hadosztálya, körülbelül 5 200 000 embere, 54 300 lövege és aknavetője, 5850 harckocsija és rohamlövege, mintegy 3000 harci repülőgépe és 277 első osztályú hajója volt.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!