A harkovi „csillag” és a Donyec-medencei „ugrás” – 2
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
Az „Ugrás” hadművelet január 29-30-án kezdődött a Délnyugati Front jobbszárny-csapatainak támadásával. Az első napokban a német hadvezetés nem tudta megszervezni az ellenállást a szovjet csapatok sikeres előrenyomulásával szemben. A támadás viszonylag gyors ütemű volt. A 6. hadsereg már február 6-án felszabadította Balakleját és Izjumot, amelyet a hitleristák a „Donyec-medence hátsó kapujának” neveztek, február 8-án pedig átvágta a harkov-lozovajai vasútvonalat. A hadsereg egységei közel 150 kilométert nyomultak előre, s folytatták a támadást Krasznograd, valamint Novomoszkovszk felé. Az 1. gárdahadsereg február 11-én felszabadította Lozovaját, majd a front gyorscsoportjával együtt megkezdte a harcot Szlavjanszkért és Krasznoarmejszkojeért.
Ezalatt a 3. gárdahadsereg egységei a vorosilovgrádi irányban áttörték az ellenség védelmét, és elérték a Vorosilovgrádba vezető utakat.
A Délnyugati Front csapatai folytatták a támadást, és állandóan szélesítették tevékenységi körzetüket. Február 17-én a 6. hadsereg egységei behatoltak Pavlográdba, ahol a február 15-ről 16-ra virradó éjszakán fegyveres felkelés tört ki. A lakosság megmozdulását az Ukrajnai Kommunista (bolsevik) Párt illegális dnyepropetrovszki területi bizottsága és a pavlográdi városi bizottsága szervezte.
Ebben a helyzetben a német hadvezetés több sürgős intézkedést tett, hogy megmentse a Donyec-medencében levő csapatait a bekerítés fenyegető veszélyétől. Mansteinnek sikerült megkapnia Hitler beleegyezését, hogy a „Hollidt” hadműveleti csoportot visszavonja a Miusz-folyó vonalára, a 4. páncéloshadsereget pedig átcsoportosítsa a Don déli szakaszának vidékéről. De ez vajmi keveset változtatott az ellenség helyzetén. A Délnyugati Front jobbszárnya kezdett mélyen behatolni a „Don” hadseregcsoport mögé. A Déli Front jobbszárny-csapatai, amelyek február 9-én kapcsolódtak be a Donyec-medencei hadműveletbe, kelet felől Novocserkasszk, Rosztov irányában támadtak tovább, miközben a Déli Front balszárnyhadseregei felújították támadásukat a Rosztovtól délre a Donon hídfőt tartó 4. német hadsereg ellen, és elfoglalták Batajszkot. Rendkívül veszélyesen alakultak az események a német csapatok számára a „B” hadseregcsoport sávjában, ahol a Voronyezsi Front csapatai támadtak. Február 8-án elfoglalták Kurszkot, február 9-én Belgorodot, és sikeresen nyomultak előre északi irányból Harkov felé.
Ebben a helyzetben a főhadiszállás konkretizálta a Délnyugati Front csapatainak további feladatait. I. V. Sztálin február 11-én éjszaka, N. F. Vatutyin tábornoknak adott utasításaiban a következőképpen szabta meg a Délnyugati Front feladatait: „… akadályozzák meg, hogy az ellenség visszavonuljon Dnyepropetrovszk és Zaporozsje felé. Tegyenek meg mindent, hogy e front egész erejével a Krímbe űzzék a Donyec-medencei ellenséges csoportosítást, zárják le a Perekopon és a Szivason át vezető utakat, s ily módon szigeteljék el a Donyec-medencei ellenséges csoportosítást a többi ukrajnai ellenséges erőktől.”
A kapott utasítások és a Donyec-medencében akkorra kialakult hadműveleti helyzet értékelése alapján a Délnyugati Front parancsnoka február 12-én azt a feladatot állította a front jobbszárny-hadseregei elé, hogy lendületesen támadjanak tovább a Dnyeper felé. Különös jelentősége volt annak, hogy a csapatok elérjék a Dnyeper-kanyart, s elfoglalják a dnyepropetrovszki és a zaporozsjei átkelőhelyeket.
A szovjet hadvezetésnek a támadás minden módon való kifejlesztésére vonatkozó döntése kissé idő előtt született, hiszen a németek február 9-étől foganatosított intézkedéseit – a 4. német páncéloshadsereg átcsoportosítását a „Don” csoport balszárnyára és a „Hollidt” hadműveleti csoport visszavonását a Miusz-folyóhoz – nemigen lehetett úgy felfogni, mint a hitlerista hadvezetésnek azt a szándékát, hogy elhagyja a Donyec-medencét és visszavonja csapatait a Dnyeper mögé.
Ugyanakkor, amikor a Délnyugati Front csapatai megkezdték a számukra megszabott feladatok teljesítését, R. J. Malinovszkij tábornok Déli Frontjának csapatai üldözni kezdték a visszavonuló ellenséget, átkeltek a Don jegén, és február 14-én felszabadították Rosztovot és Novocserkasszkot. A következő három napban a front csapatai lendületesen tovább üldözték a „Don” hadseregcsoport visszavonuló magasabbegységeit, s február 17-én elérték a Miusz-folyót. Az azonban már többszöri kísérlet után sem sikerült, hogy menetből átjussanak a folyón. A németek az előre berendezett állások segítségével gyorsan megszervezték védelmüket, és átmenetileg sikerült stabilizálniuk az itteni arcvonalszakaszt. Ezalatt a Délnyugati Front jobbszárnya február 18-ra elérte a Zmijev-Krasznográd keleti pereme-Novomoszkovszk-Szinyelnyikovo-Krasznoarmejszkoje-Kramatorszkaja-Szlavjanszk terepszakaszt, balszárnya pedig a Vorosilovgrádtól 25 kilométerre nyugatra fekvő Rodakovo-Gyakovo-vonalat. Ezzel tulajdonképpen be is fejeződött a Donyec-medencei támadó hadművelet. A közel három hétig tartó támadás során a Délnyugati Front jobbszárny-csapatai 200-250 kilométert nyomultak előre harcolva, s elérték a Dnyepropetrovszkba és Zaporozsjéba vezető utakat. A front csapatai ezen a terepszakaszon készültek a Donyec-medencei ellenséges csoportosítás bekerítésére. De még azon a napon, február 19-én, a német fasiszta csapatok ellentámadást indítottak a Donyec-medencében, emiatt a Délnyugati Front csapatainak néhány nap múlva be kellett szüntetniük támadásukat, és kedvezőtlen helyzetben védelemre kellett áttérniük.
A Donyec-medencei hadműveletekkel egy időben bontakozott ki a „Csillag” hadművelet a kurszki és a harkovi irányban. Harkov felé a Voronyezsi Front 40. és 69. hadseregének, valamint 3. harckocsihadseregének kellett csapásokat mérnie. A kurszki irányban a 60. hadsereg támadott. A Voronyezsi Fronttal egy időben a Brjanszki Front balszárnyán levő 48. és 13. hadseregnek is támadnia kellett, Livna körzetéből Maloarhangelszk és Fatyezs felé.
A Sztarij Oszkol-Valujki terepszakaszról Harkov és Kurszk irányában február 2-3-án kezdtek támadni a szovjet csapatok. A harkovi irányban csapást mérő egységek az első napokban visszavetették az Oszkol-folyótól a „Lanz” hadműveleti csoport magasabbegységeit, megkezdték a visszavonuló ellenség üldözését, és kerülő irányban Harkov felé törtek. A 3. harckocsihadsereg már február 5-én este elérte az Északi Donyecet, s megkezdte az átkelést. A 40. hadsereg az első napokban ugyancsak gyors ütemben támadt a belgorod-harkovi irányban. Február 5-én estére elérte Korocsa város megközelítési útjait. M. I. Kazakov tábornok 69. hadserege Volcsanszk felé fejlesztette ki a támadást. I. D. Csernyahovszkij tábornok 60. hadserege szinte harc nélkül, gyorsan nyomult előre Kurszk felé, és február 6-án estére elérte a városba vivő utakat, 8-án pedig felszabadította Kurszkot.
Ugyanakkor a 40. hadsereg magasabbegységei harcba léptek Belgorodért, és február 9-én felszabadították a várost. Ezzel észak felől megnyílt az út a Harkov elleni támadáshoz. A 40. hadsereg egységei február 10-én már csak 55 kilométerre voltak a várostól.
Harkov északról tervezett megkerülése bekerítéssel veszélyeztette az egész harkovi ellenséges csoportosítást. A hitlerista hadvezetés emlékezett a sztálingrádi és a felső-doni leckére, s úgy döntött, hogy az Északi Donyecnél levő csapatait visszavonja Harkovhoz. A 3. harckocsihadsereg és a 69. hadsereg éppen ekkor fokozta nyomását az ellenségre, és ezzel meggyorsította visszavonulását Harkovhoz. Ezekben a napokban különösen sikeresen harcolt a Voronyezsi Front balszárnyán Sz. V. Szokolov tábornok 6. gárda lovashadteste. Február 6-án elvágta az ellenség nyugati visszavonulási útjait, február 9-én pedig megközelítette Merefát, s ezzel már meg is kerülte délről Harkovot.
A bekerítéstől való félelmében a német hadvezetés február 10-re az Északi-Donyectől Harkovhoz dobta át az SS páncéloshadtest egységeit. Ezenkívül a város védelmének megerősítésére megszervezte a különleges „Raus” hadseregközvetlen hadtestet: ennek állományába tartozott az Oszkol-folyótól visszavonult 168. gyalogoshadosztály, a „Grossdeutschland” gépesített hadosztály, valamint a tartalékból kivett 167. gyalogoshadosztály. A jobb együttműködés érdekében a fenti két hadtestet a „Lanz” hadműveleti csoportban egyesítették. Ennek parancsnokától Hitler azt követelte, hogy semmilyen körülmények között se adja fel Ukrajna második legnagyobb városát és hatalmas ipari központját.
Február 14-én estére az ellenségnek már csak egyetlen kivezető útja maradt a városból: a Merefa-Novaja Vologda vasútvonal. A következő napon a Voronyezsi Front csapatai rohamra indultak Harkov ellen. Február 15-én délelőtt egyszerre három irányból törtek a városra: nyugatról, északról és délkeletről. Február 16-ra virradóan már bent harcoltak a városban. A bekerítéssel fenyegetett SS páncéloshadtest a szovjet csapatok nyomására elhagyta Harkovot. Február 16-án a városban már nem volt ellenség. A szovjet csapatok tovább támadtak.
A Donyec-medencei és a kurszk-harkovi támadó hadműveletek eredményeképp tehát a szovjet csapatok újabb vereséget mértek a hitlerista hadseregre, és felszabadították az ország gazdaságilag és hadászatilag fontos körzeteit: a harkovi iparvidéket és a Donyec-medence keleti részét. Felszabadult a két nagy város, Kurszk és Harkov, valamint a Donyec-medencét Moszkvával összekötő fontos vasútvonal nagy része. Azáltal, hogy a Délnyugati Front csapatai elérték a Dnyepropetrovszkba vezető utakat és Krasznoarmejszkoje körzetét, kedvező feltételek jöttek létre az egész Donyec-medencei német fasiszta csapatcsoportosítás bekerítéséhez. A „Don” hadseregcsoport Dnyepropetrovszkból Krasznoarmejszkojén át vezető fő vasútvonalát a szovjet csapatok két helyen átvágták, s ezzel ez a vonal elvesztette hadműveleti jelentőségét. Az a szakasza, amely az ellenség kezén maradt és a Donyec-medencébe vezetett, korlátolt áteresztőképességű volt, mivel az 1941-ben felrobbantott zaporozsjei Dnyeper-hidat még nem építették fel. Ezért a Donyec-medencében harcoló német csapatok ellátása igen nagy problémát jelentett a hitlerista hadvezetés számára. Mivel a „B” hadseregcsoport megsemmisült és az ellenségnek nem voltak friss erői Harkovtól nyugatra, a Voronyezsi Front kifejleszthette nyugati irányú támadását, és Kijevtől délre széles arcvonalon elérte a Dnyepert.
A szovjet hadseregnek a második világháborúban elért újabb győzelmei örömmel töltötték el a hitleri megszállás alatt levő európai népeket. Az antifasiszta koalíció országainak több államférfia kifejezésre juttatta ezt. F. Roosevelt a következőket írta I. V. Sztálinnak küldött üdvözletében:
„Az Egyesült Államok népe nevében ki akarom fejezni a Vörös Hadseregnek, megalapítása 25. évfordulója alkalmából, nagyszerű, a történelemben páratlan győzelmei láttán érzett nagy elragadtatásunkat … Az ellenség számára a kikényszerített visszavonulás sok ember, hadianyag és terület elvesztésével jár, s különösen súlyos kihatással van csapatainak harci szellemére. Ilyen eredményeket csak bölcs vezetéssel, szilárd szervezettel, megfelelő kiképzéssel rendelkező, s mindenekelőtt azzal az eltökéltséggel áthatott hadsereg érhet el, hogy saját áldozataira való tekintet nélkül legyőzi az ellenséget. Ugyanakkor ki akarom fejezni tiszteletünket az orosz nép iránt, amelyből a Vörös Hadsereg származik, s amelytől harcosait és ellátását kapja. Az orosz nép is a háborúnak szenteli minden erejét, s hatalmas áldozatokat hoz. A Vörös Hadsereg és az orosz nép már egészen biztosan a végső vereség útjára kényszerítette Hitler fegyveres erőit, s hosszú időre kihívta az Egyesült Államok népének lelkes csodálatát.”13 – Sztálin üzenetváltása az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfőivel 1941-1945. II. köt. Kossuth Könyvkiadó 1958. 59-60. old.*
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!