Sztálingrád után

Győzelem a Felső-Donnál

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

A szovjet hadsereg 1942-1943-as téli győzelmeinek egyik dicső állomása volt a hitlerista csapatok szétzúzása a Felső-Donnál. A Voronyezsi és Brjanszki Front csapatainak sikeres támadása e területen 1943 januárjának második felében bontakozott ki, s az ellenség erős, mintegy 30 hadosztálynyi voronyezsi csoportosítása elleni két támadó hadműveletből állt: az osztrogozsszk-rosszosiból és a voronyezs-kasztornojeiból.

Még a sztálingrádi ellentámadás idején, 1942. december 21-én kapta a Voronyezsi Front parancsnoka, F. I. Golikov tábornok I. V. Sztálintól azt a feladatot, hogy készítsen elő egy támadó hadműveletet. Ennek eredményeként meg kellett semmisíteni az Osztrogozsszk és Rosszos körzetében levő ellenséges csapatokat s mielőbb felszabadítani a voronyezs-millerevói vasútvonalat, amely Liszk és Kantyemirovka között, valamint Liszk és Valujki között az ellenség kezén maradt. A legfelsőbb főparancsnok kiemelte e vasútvonal rendkívüli jelentőségét a délen harcoló frontok ellátása szempontjából, amikor majd tovább fejleszthetik támadásukat a Donyec-medence és Harkov irányában.

A sztálingrádi bekerítő hadművelet tapasztalatainak alkotó jellegű alkalmazásával és továbbfejlesztésével a Voronyezsi Front törzse és parancsnoksága, a vezérkar, valamint a főhadiszállásnak a frontnál tartózkodó két képviselője, A. M. Vaszilevszkij és G. K. Zsukov közösen dolgozták ki az osztrogozsszk-rosszosi hadművelet eredeti elgondolását.

A terv szerint három egyidejűleg mért csapással be kellett keríteni és széttagolni, majd gyorsan felszámolni a németek csatlósainak utolsó nagy csoportosítását a keleti arcvonalon. A főcsapásokat K. Sz. Moszkalenko tábornok 40. hadserege és P. Sz. Ribalko tábornok 3. harckocsihadserege mérte. Ezek a támadás körzetében levő 22 ellenséges hadosztályból bekerítettek 17-et, amelyek Voronyezstől délre, a Don mentén védtek. A szovjet hadvezetés a sztálingrádi tapasztalatok alapján elhatározta, hogy a bekerített csoportosítás gyors felszámolása érdekében széttagoló csapást mér a 18. önálló lövészhadtest erőivel. A Voronyezsi Front támogatására dél felől támadást indított a Délnyugati Front szomszédos 6. hadserege F. M. Haritonov tábornok parancsnoksága alatt.

Az osztrogozsszk-rosszosi hadműveleti tervet ragyogóan megvalósították. A front csapatai január 13-án indították meg főerőikkel a támadást és nem egészen egy hét múlva bekerítették, és két, egymástól elszigetelt részre tagolták az ellenség osztrogozsszk-rosszosi csoportosítását. További egy hét múlva, január 27-re, sikeresen fel is számolták ezt a csoportosítást. Tizenöt ellenséges hadosztály megszűnt létezni, hat pedig súlyos veszteségeket szenvedett. Mintegy 86 000 német, magyar, olasz katona és tiszt került fogságba.

A szovjet hadsereg tehát újabb jelentős győzelmet aratott.

A hadművelet végére a Voronyezsi Front csapatai 140 kilométer mélyen benyomultak az ellenség vonalai mögé, elérték az Oszkol-folyót, és kedvező hadműveleti helyzetet foglaltak el egy harkovi irányú támadáshoz. És minthogy a Voronyezsi Front 40. hadserege ugyanakkor kijutott a Krasztornojétól délre levő körzetbe, rendkívül kedvezővé vált a helyzet ahhoz, hogy onnan déli irányból szárnycsapást mérjenek a Voronyezstől nyugatra védő 2. német hadseregre.

2. Manstein emlékirataiban megjegyzi, hogy a Donyec-medence megtartása kétségessé vált abban a pillanatban, amikor a szovjet csapatok áttörték a 2. magyar hadsereg arcvonalát Voronyezstől délre, és megnyílt előttük az út a Felső-Donhoz, majd tovább a Dnyeper átkelőhelyei és az Azovi-tenger felé.

Még folyt az osztrogozsszk-rosszosi hadművelet, amikor már megtörténtek az előkészületek a Voronyezs—kasztornojei hadműveletre, s hozzáláttak a végrehajtásához. Ebbe bevonták a Voronyezsi Front főerőit, továbbá a Brjanszki Front balszárnyán levő 13. hadsereget és e front 15. légi hadseregét.

A hadművelet azt az elgondolást követte, hogy északról és délről találkozó irányban a 2. német hadsereg szárnyaira mért csapással bekerítsék és megsemmisítsék e hadsereg főerőit, felszabadítsák Voronyezs és Kasztornoje hadműveleti szempontból fontos körzetét, és ezzel megteremtsék a Kurszk és Harkov elleni támadáshoz szükséges feltételeket.

A Voronyezs—kasztornojei hadművelet január 24-26-án kezdődött. A két front támadó csapatai már január 28-án egyesültek Kasztornoje körzetében, s ily módon elérték a voronyezsi ellenséges csoportosítás visszavonulási útjait. A tíz hadosztályból álló csoportosítás Kasztornojétól délkeletre bekerítésbe került. Január 29-én a szovjet csapatok megkezdték felszámolását. De minthogy nem sikerült időben létrehozniuk a bekerítés szilárd belső arcvonalát, s mert hibák történtek a csapatok vezetésében is, az itteni harcok február 17-ig elhúzódtak, és belefolytak a támadó hadműveletbe.

A voronyezs-kasztornojei hadművelet sikeres befejezése során a szovjet csapatok szétzúzták a voronyezs-kurszki irányban harcoló nagy német fasiszta csoportosítást, felszámolták a voronyezsi kiszögellést, s felszabadították a Voronyezsi és Kurszki terület nagy részét, Voronyezst, Kasztornojét, Sztarij Oszkolt, Tyimet és még számos más nagyobb várost. A hadművelet során szétzúzták a 2. német hadsereg főerőit és a 2. magyar hadsereg 3. hadtestét – összesen több mint 11 ellenséges hadosztályt.

Ily módon a Felső-Donnál, Voronyezstől délre és nyugatra végrehajtott két sikeres hadművelet eredményeképp a szovjet csapatok megsemmisítették a „B” hadseregcsoport főerőit, több mint 26 hadosztályt. Livnától Kupjanszkig, hatalmas arcvonalszakaszon áttörték az ellenség védelmét. Lehetővé vált, hogy a szovjet hadsereg tovább támadjon Kurszk és Harkov felé.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!