A munkabér formái
A szocializmus építése a Szovjetunióban
(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)
A munkabér formái. A tarifarendszer. A szocializmusban a munkabér különböző formái a munka szerinti elosztás gazdasági törvényéből fakadó követelmények megvalósításának konkrét módjait jelentik.
Az állami szocialista vállalatoknál a munka díjazásának fő formája a teljesítménybér. A Szovjetunióban 1953-ban az iparban foglalkoztatott munkások 77%-a kapott teljesítménybért.
A szocializmusban a teljesítménybér-rendszer a legnagyobb mértékben érdekeltté teszi a dolgozókat munkájuk eredményében. A szocialista teljesítménybér-rendszer gyökeresen különbözik a tőkés akkordbér-rendszertől, amely a végsőkig fokozott munkaintenzitáson alapul, s az értéktöbbletráta növekedésére vezet, miközben a munka intenzitásának növekedésével csökken a munkások munkabére.
A szocialista társadalomban a munkások munkabérének nagysága közvetlenül függ munkájuk mennyiségétől és minőségétől. A teljesítménybér, amely az egy bizonyos időegység alatt előállított termékmennyiség növekedése arányában biztosítja a munkabér növekedését, a munkatermelékenység emelésére ösztönöz. A teljesítménybér a gépek, a berendezés, a nyersanyag, a munkaidő maradéktalan és ésszerű kihasználására, műszaki tökéletesítések bevezetésére, a munka és a termelés minél jobb megszervezésére serkent. Ugyanakkor elősegíti a szocialista munkaverseny kibontakozását, mert a magas munkatermelékenység egyszersmind magas munkabérrel is jár.
A teljesítménybér legelterjedtebb formája az egyenes teljesítménybér (darabbér). Egyenes teljesítménybér esetén minden egyes elkészített munkadarab után egyforma bért fizetnek, tekintet nélkül arra, hogy a munkások milyen mértékben teljesítik vagy teljesítik túl a megállapított normát. A munkás munkabére az általa elkészített termékek mennyiségének növekedésével egyenes arányban növekszik.
Progresszív teljesítménybér esetén a munkásokat a norma teljesítéséért változatlan, megszabott tarifa szerint, a normán felüli teljesítményért pedig magasabb, és progresszíven emelkedő tarifa szerint díjazzák. Így például a Szovjetunió gépkocsi- és traktoriparának egyes vállalatainál a megállapított norma 1—5%-os túlteljesítése esetén a teljesítménynorma túlteljesítéséért 30%-kal magasabb, 6—10%-os túlteljesítés esetén 60%-kal magasabb bér jár stb. A legnagyobbfokú progresszivitást a vezető szakmákban, továbbá a külszín alatti munkát végző, a meleg műhelyekben dolgozó és más nehéz munkát végző munkások díjazásánál állapították meg. A progresszív teljesítménybér alkalmazásának hatékonyságát csökkenti az, ha sokféle bérskála van érvényben, mert ez megnehezíti a munkabérrel kapcsolatos nyilvántartást és elszámolást, valamint annak elérését, hogy a munkabér és a munka termelékenysége között közvetlen és szemmel látható összefüggés legyen. A progresszív darabbér alkalmazásának hatékonyságát az is csökkenti, ha a különböző gazdasági ágak között indokolatlanul nagy különbség van a norma túlteljesítéséért járó díjazás tekintetében.
Prémiumos teljesítménybér esetén az egyenes teljesítménybér meghatározott mutatók teljesítéséért prémiummal egészül ki. Ilyen mutatók: a fűtőanyag- és villamosenergia-megtakarítás, a termék önköltségének csökkentése, selejtcsökkentés, a választék bővítése stb. Egyes vállalatoknál meghatározott minőségi mutatók teljesítését progresszív teljesítménybér esetén is premizálják.
Olyan esetekben, amikor a termelési feltételek miatt nem lehet egyéni teljesítménybért alkalmazni (például, amikor több munkás közösen kezel egy nagy gépet vagy gépcsoportot), brigád– vagy csoport-teljesítménybért alkalmaznak. A brigád egyes tagjai az általuk ledolgozott idő és szakképzettségük figyelembevételével kapják meg részüket a közös keresetből.
Az ÖK(b)P XVIII. konferenciája hangsúlyozta, hogy következetesen kell érvényesíteni a jó dolgozók anyagi ösztönzésének elvét, s határozatilag kimondta: „A munkabérek terén teljesen meg kell szüntetni a káros egyenlősdit, s el kell érni, hogy a teljesítménybér és a prémiumrendszer még számottevőbb tényező legyen a munka termelékenységének emelése, tehát egyszersmind egész népgazdaságunk fejlesztése terén”.: Az ÖK(b)P XVIII. konferenciájának határozata. Lásd Az SZKP kongresszusainak, konferenciáinak és központi bizottsági plénumainak határozatai. III. rész. Szikra 1954. 510. old.*
Időbért olyan munkákért fizetnek, amelyeknél teljesítménybér nem alkalmazható, vagy amelyeknél a teljesítménybér a munka jellege folytán gazdasági szempontból célszerűtlen (kapuőrök, vállalati őrszemélyzet, minőségi ellenőrök munkája, egyedi készülékek gyártásán végzett munka stb.). Van egyszerű időbér és prémiumos időbér.
Egyszerű időbér esetén a munkabért a munka időtartamától és a munkás szakképzettségétől függően, differenciáltan állapítják meg. Az időbérben dolgozó munkások anyagi érdekeltségének növelése céljából prémiumos időbért alkalmaznak. Prémiumos időbér esetén a munkásnak a ledolgozott időért járó alapbérhez, bizonyos mennyiségi vagy minőségi mutatók alapján: a berendezések javítási idejének csökkentéséért, nyersanyag-, fűtőanyag-, villamosenergia-megtakarításért, a gépezetek zavartalan működéséért, selejtcsökkentésért stb. prémiumot fizetnek ki.
A prémiumos időbér-rendszert széles körben alkalmazzák a gazdasági vezetőknél, mérnököknél és technikusoknál. Az említett kategóriához tartozó dolgozók (vállalati igazgatók, főmérnökök, üzemvezetők, munkavezetők stb.) munkabérének alapját havi illetményük alkotja, amely a vállalat (üzemrész, műszak stb.) nagyságától, népgazdasági jelentőségétől, a dolgozó szolgálati idejétől függően változik. Ha a vállalat az össztermelés megállapított tervének teljesítése, a választék szem előtt tartása és az önköltség tervének teljesítése mellett teljesíti és túlteljesíti az árutermelésre vonatkozó termelési tervet, a vezetők, mérnökök és technikusok alapfizetésükhöz bizonyos százaléknyi prémiumot kapnak.
A tanítók, egészségügyi dolgozók, állami alkalmazottak munkabére munkájuk jellegétől, képesítésüktől, szolgálati idejüktől és más tényezőktől függően szintén különbözőképpen alakul.
A munkabérnek a dolgozó szakképzettségét, a munka termelékenységét és az előállított termék minőségét szem előtt tartó sokoldalú differenciálása a normamegállapítás és meghatározott tarifarendszer segítségével valósul meg.
A normamegállapítás abban áll, hogy megállapítják az egyes munkák teljesítéséhez szükséges időt (időnorma) vagy egy bizonyos időegység alatt megmunkálandó munkadarabok számát (teljesítménynorma). A helyes normamegállapítás a termelési folyamat irányításának, a munkaszervezés javításának, a munkatermelékenység emelésének, a munka díjazása terén megnyilvánuló egyenlősdi leküzdésének és a szocialista verseny kibontakozásának egyik legfontosabb feltétele. A műszaki normákra azért van szükség, hogy az elmaradókat az élenjárók színvonalára emeljék. A műszaki norma hatalmas szabályozó erő, amely a termelésben a nagy munkástömegeket a munkásosztály legjobbjai köré tömöríti.
A gazdálkodás szocialista módszere megköveteli, hogy a műszakilag megalapozott, haladó teljesítménynormákhoz igazodjanak, amelyeket olyan színvonalon állapítanak meg, hogy magasabbak legyenek a munkások zöme által már elért normáknál, de alacsonyabbak legyenek a legjobb dolgozók és újítók által teljesített normáknál. A tőkés teljesítménynormákkal ellentétben, amelyek a munkaintenzitás féktelen növelésének eszközéül szolgálnak, tönkreteszik a munkások egészségét és megrövidítik az életüket — a szocialista vállalatoknál a teljesítménynormákat olyan számítások alapján állapítják meg, hogy azok progresszívek, s ugyanakkor a dolgozók összessége számára teljes mértékben elérhetőek legyenek.
A haladó teljesítménynormák bevezetéséért erőteljes harcot kell vívni a konzervatív elemek ellen, akik védelmezik a munkatermelékenység emelésének és a terv sikeres teljesítésének kerékkötőjévé vált elavult, laza normákat. Ilyen elavult normák többek között az úgynevezett tapasztalati-statisztikai normák, amelyek figyelmen kívül hagyják a technika és a termelés szervezése terén elért haladást, a technikát gyengén kezelő munkásokhoz igazodnak, és törvényesítik az improduktív munkaidő-veszteségeket. A technika szakadatlan tökéletesítése megköveteli, hogy a teljesítménynormákat időnként felülvizsgálják és felemeljék. A szocialista társadalom, a dolgozó tömegek érdekei haladó, műszakilag megalapozott normák, azaz olyan normák alkalmazását követelik, amelyek teljes mértékben megfelelnek a termelési technika jelenlegi színvonalának, és hatalmas tényezői a munkatermelékenység emelésének.
Az egyes munkakategóriáknak a dolgozó szakképzettségéből, a munka jellegéből, a megfelelő termelési ágak feltételeiből és sajátosságaiból kiinduló minősítése a tarifarendszer alapján történik. A különböző népgazdasági ágakban és a munkások különböző kategóriái számára a tarifarendszer segítségével állapítják meg a munkabér színvonalát.
A tarifarendszer legfontosabb elemei a tarifatáblázat, a szakmai besorolási útmutató és a bértarifa.
A munkabérnek a dolgozók képesítésétől függő differenciálása a tarifatáblázat alapján történik. A munkásokat szakképzettségüknek megfelelően több bérkategóriába sorolják. A szakképzettséggel nem rendelkező munkások az első kategóriába tartoznak, és az ő bérüket veszik alapegységül. Minél magasabb a munkás szakképzettsége, annál magasabb kategóriába tartozik, s ennek megfelelően annál magasabb a bére.
Az egyes iparágakban végzett különféle munkák termelési leírását a szakmai besorolási útmutató tartalmazza, amely a munkás szakmai minősítésének és a tarifatáblázat valamelyik bérkategóriájába való besorolásának alapjául szolgál.
A bértarifa határozza meg, hogy a munkás a különböző kategóriákban egy munkaidő-egységre mennyi bért kap. A bértarifák lehetővé teszik, hogy a szocialista állam az egyes iparágak népgazdasági jelentőségének, a munka gépesítettségi fokának, egy-egy gazdasági körzet sajátosságainak stb. figyelembevételével differenciált munkabért állapítson meg. A tarifatáblázatok és a bértarifák helytelen, azaz olyan összeállítása, amely jelentéktelen különbségeket állapít meg az alacsonyabb és a magasabb bérkategóriába tartozó dolgozók bére között, csökkenti a dolgozók érdekeltségét szakképzettségük növelésében, egyenlősdire vezet és akadályozza a munka termelékenységének emelkedését.
A helyesen felépített tarifarendszer olyan bérezést tesz lehetővé, amely erősíti a termelés döntő láncszemeit, és magasabb szakképzettség szerzésére ösztönzi az embereket.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!