(idézet: És a varsói gettó felkelt)
6
VII. Fejezet
„Haljunk meg becsülettel”
Már április 20-án, tehát a zsidó harcosok felkelésének másnapján Bartoszek kezdeményezésére és parancsnoksága alatt a »specgrup« likvidálta azt a nehézgéppuska-fészket a Nowiniarska és a Franciszkanska utca torkolatánál, amelyik a Bonifraterska és a Franciszkanska utcát lőtte. Ezen a szakaszon a felkelők (a ZOB kefegyári egységei helyezkedtek el itt) oldaltűz alá vették a támadó hitleristákat. Még ugyanazon a napon az előzetes terveknek megfelelően … egy másik csoportunk nyugatról támadta meg a gyilkosokat az Okopowa és a Gesia utca sarkánál …
Tervbe vettük, hogy április 22-én megtámadunk egy vasúti szállítmányt, hogy ezzel is tehermentesítsük a zsidó harcosokat. A Népi Gárda parancsnoksága azt javasolta, hogy a Nyugati pályaudvartól keletre, a rendező, rakodó és a leálló állomások körzetében folytassuk le az akciót. A vasúti sínek megrongálása és a katonai szállítmány felgyújtása sikerrel járt …
Franciszek Bartoszek kezdeményezésére 22-én sor került még egy másik vasúti akcióra is. Elhatározták, hogy a város közepén robbantják fel a síneket, a Visztula jobb partja és a Targowa utca közötti fővonal vasúti töltése mentén. Franciszek Bartoszek és Zygmunt Bobowski a kijárási tilalom előtt elbújt egy közeli parkban.
Éjfél körül a gárdisták, még mielőtt a kelet felé haladó katonai vonat megérkezett volna, a töltés oldalához kúsztak … Ez akkor kopár, egyenetlen, helyenként átázott, lakatlan terület volt …
A Visztula-hidat és a töltést katonák őrizték. Miután az őr továbbment, fel kellett mászni a magas töltésre, el kellett helyezni a robbanóanyagot, és az egész láncszerű berendezést beindítani a gyújtózsinórral … Csakhogy miután elhelyezték az aknákat és a gyújtózsinórhoz nyúltak, amelynek meghúzásával az adott pillanatban a detonációt a közeledő vonat előtt kellett volna elérni, kiesett a kézigránát biztosítéka. Kipattant egy szikra, s Bartoszeknek csak annyi ideje volt, hogy megragadja Bobowskit, és együtt leguruljanak a töltésen. Villanás, robbanás. Megsüketülve, de épségben sikerült a csoport többi tagjával együtt a parkba menekülniük … A németek azonnal reflektorokat gyújtottak, amelyek ettől kezdve állandóan égtek. Ez az igen jól előkészített akció nem hozta meg a remélt eredményt, csak pár órára tartóztatta fel a vonatforgalmat … Hiányzottá jó robbanóanyag.
A harmadik napra, április 23-ra három akciót készítettünk elő …” Csakhogy, mint Spychalski a továbbiakban elmondja, ezután még a korábbiaknál is nehezebb dolguk volt, mert a németek távol tartották a gettó falaitól a lakosságot. A gettó területét szinte lehetetlen volt megközelíteni. Így a Népi Gárda egységeinek távolabb kellett akcióikat végrehajtaniuk. A tervezett három akció közül csak az egyik járt sikerrel: mint fentebb láttuk, a Freta utcában megsemmisítettek egy autót a benne ülő gestapósokkal együtt.35
Az LMP kísérletet tett arra is, hogy egyeztesse akcióterveit más ellenállási csoportokkal, és hogy szövetségeseket szerezzen külföldön. A párt rádióüzenetet küldött Moszkvába, és arra ösztönözte a zsidó ellenállókat, hogy az emigráns kormányhoz fűződő kapcsolataikat felhasználva, a nyugati szövetségesekhez is forduljanak segítségért. Gyors segítség azonban nem érkezett. Egyedül a szovjet légierők intéztek a németek ellen néhány jelentősebb támadást Varsóban, többek között a gdanski pályaudvarhoz tartozó vasúti berendezéseket bombázták.36
Stroop könyörtelen módszerei, a gettó felett gomolygó füsttenger ellenére a gettó ellenállása nem tört meg, viszont a tűz és az állandó bombázások arra késztették az ellenállás vezetőit, hogy taktikát változtassanak. A harcosok a föld felszínéről a föld alá húzódtak; egyik vezetőjük, Anielewicz április 13-i levelében közölte a Lengyel Munkáspárttal: „A mai naptól kezdve áttérünk a partizántaktikára.”37 Ez abból állt, hogy a felkelők egy-egy, körülbelül 10 fős csoportja, rendszerint német egyenruhába öltözve, rongyokba bebugyolált lábakkal éjszaka fegyver- és élelemszerző útra indult. Közben megtámadták a német őröket. A ZOB 6. számú közleménye erről a következőket írja: „Az utóbbi napokban, április 23-tól kezdve április 26-tal, hétfővel bezárólag a zsidó harcosok csak az éjszakai partizánharc taktikáját alkalmazták. Éjszaka egy sor harci csoport előjött búvóhelyéről, és három feladatot valósított meg: német egységek likvidálása, fegyverszerzés és helyzetfelderítés. A harcosok új taktikája következtében a harcok főleg éjszaka folynak. Amennyiben tehát mostanában nappal viszonylag nyugalom van, éjszaka lehet hallani nagy területen éles ágyúhangokat … A harcok hosszúak és nehezek voltak. A lövöldözések szinte egész éjszakákat eltartottak.”38 Ez lehetett az oka, hogy Landau a nappali harcok elcsendesedéséről ír jegyzeteiben, amiből olyan következtetéseket von le, hogy a felkelés hanyatlóban van. Holott csak a harc módszere és lendülete változott.
Ez a taktika a bunkerok megerősítését igényelte. Mivel a gettó területén különböző ellenállási csoportok harcoltak – köztük a legerősebb és legjelentősebb kétségtelenül a ZOB volt -, a bunkerok védelme, felkészültsége, illetve felkészítettsége is eltérő volt. Stroop bicskája kezdetben mégis beletört a bunkerrendszerbe. 25-i és 26-i jelentéseiben ismételten csak arról tud beszámolni, hogy a bunkerekben az ellenállók tovább védekeznek. A bunkerharcok persze, nagy veszteségekkel jártak a felkelők részéről is, különösen, amikor elfogyott a töltényük, és szinte puszta kézzel védekeztek.
Április 27-én tragikus bunkerküzdelmek folytak a. Leszno, a Nowolipki, a Nowolipie és a Niska utcában. A Nowolipki utca 39., 40. és 41. számú ház bunkerei összeköttetésben voltak egymással, és volt fegyverük is. A bunkerok elhelyezkedéséről azonban egy áruló informálta a németeket. Stroop katonái felrobbantották a bunkerrendszer Nowolipki utca 41. alatti kijáratát, s felszólították a felkelőket, hogy a 40. számú házon keresztül jöjjenek elő, és adják meg magukat. A felkelők tűzzel válaszoltak, de csak három pisztolyuk volt. Mikor elfogyott a lőszerük, az állig felfegyverzett hitleristák betörtek a bunkerba. Több zsidó ciánkálit vett be. Az egyik felkelő, Helena Sterling, fegyver híján, korbáccsal rohant a behatolókra; ott helyben agyonlőtték. A többieket is helyben felkoncolták, egy részüket elszállították az Umschlagplatzra.39
Ezen a napon több fontos bunker elesett, így a Nowolipie utca 67. és 69. alatti is, amelyeket a lengyel kommunista mozgalom régi kiváló harcosai, köztük Szymon Szyntel és Henryk Hakman védtek. Velük volt a majdnem gyermek Mojzesz Finkman.
A Leszno utcában is tragikus események zajlottak. Az SS vízzel árasztotta el a bunkerokat. A harcosok megpróbáltak menekülni, az utolsó percig küzdöttek. Ebben a tragikus harcban estek el többek között az LMP tagjai, Róza Rozenfeld, Hersz Kawe és sokan mások.
Tragikusan fejlődtek az események a Többens- és Schultz-üzem területén is. A német igazgatóhelyettes közölte a munkásokkal, hogy az üzemet pár órán belül lerombolják, s felszólította őket, hogy jelentkezzenek önként a kitelepülésre. A zsidó igazgatóhelyettes szintén megpróbálta rábeszélni a dolgozókat. Az emberek az udvaron tolongtak, német egységekkel körülvéve. 11 óra volt. Megjelent Többens, és 12-ig adott gondolkodási időt. A katonai vezetés ezt 13 óráig meghosszabbította: 13 órakor felrobbantják az épületeket, az emberekkel együtt. „Senkit nem ölnek meg, aki dolgozni akar” – ígérte a zsidó igazgatóhelyettes.
„Hirtelen a katonák és Többens jelenlétében harcosok jelentek meg, s felvilágosították az embereket, hogy ne higgyenek a hamis ígéreteknek. Fel voltak fegyverezve, revolverrel fenyegették a hamis agitátorokat. Fordulat következett be, az emberek eltűntek, ahol tudtak. Az igazgatóhelyettes két emberrel maradt az udvaron. Nagy lövöldözés kezdődött.”40
Támadásba lendült Stroop a Niska utcában is, mivel hírt kapott róla, hogy a 24-én megtisztított körzetben újra felkelők vannak. Kemény harcok bontakoztak ki. Az üldözöttek, miután elfogyott minden reményük, a németeket és a német katonákat átkozva ugráltak le az égő házak ablakaiból és az erkélyekről.
Az egyik szemtanú a következőképpen számol be a döbbenetes látványról: „Az égő ház balkonján megjelent egy fiatal nő, gyermekkel, s így kiáltott a közelben tartózkodó Stroophoz fordulva: »Nem kérek kegyelmet, de ne felejtsétek el, hogy nem kerülitek el a büntetést azért, amit velünk tettetek.« Amikor a lángok a balkont is elérték, kézen fogta gyermekét, s nagyot kiáltva a kövezetre vetette magát.”41
A Niska utcai harcokról Stroop igen részletesen számolt be, mintha maga sem tudta volna teljesen kivonni magát a szörnyű látvány hatása alól.
„Az átkutatás és körülzárás után a háztömböt felgyújtották. Ennél az akciónál sok zsidót elfogtunk. Mint általában, most is az utolsó percig megbújtak a föld alatti pincékben vagy a padlásokon. Lőttek az utolsó percig, és csak amikor a tűz már nem hagyott számukra más lehetőséget, ugráltak ki az utcára, néha a negyedik emeletről is. Először ágyneműt, matracokat stb. dobáltak le. Ma az egész zsidó városrészben 2560 zsidót fogtunk el, és 547-et lőttünk agyon. Ezenkívül sok zsidó pusztult el a felrobbantott bunkerokban vagy a lángokban. Akcióink során eddig összesen 31 746 zsidót fogtunk el a zsidó lakóterületen.”42
Áldozatainak nagy száma ellenére Stroopot újabb és újabb meglepetések érték. Még ugyanezen a napon számára teljesen meglepő esemény történt. „Névtelen levélben értesítettek minket, hogy a gettó szomszédságában (a keresztény oldalon) az egyik házban nagyobb számú zsidó tartózkodik. Diehle rendőr főhadnagy parancsnoksága alatt speciális rohamosztagot küldtem az épület ellen. A rohamosztag megállapította, hogy az ellenállók körülbelül száztízen vannak, pisztolyokkal, puskákkal, kézigránátokkal, géppuskával jól felfegyverezve. A tűzharcban 24 banditát sikerült likvidálni, 52-t elfogni. A többire nem kerülhetett sor az alkony leszállta miatt. Menekülni nem tudnak, a házat körülvettük.”43 A harcok a Muranowski téren bontakoztak ki. A tér korábbi védőinek egy csoportja lengyel segítséggel átmenekült a keresztény oldalra, s a lengyel ellenállókkal együtt szállt harcba a németek ellen. Stroop e harc kapcsán sok lengyel lakost is elhurcolt, mondván, hogy tudniuk kellett a zsidók jelenlétéről.
A harcok tehát április utolsó napjaiban sem hagytak alább a gettó területén, bár sokkal nehezebb körülmények között, egymástól távol eső területeken robbantak ki újra és újra. Landau naplójában a következőket olvashatjuk:
„1943- április 24 … S eközben a gettó falain túl folyik a konspiratív küzdelem. Állítólag Krakkóban merényletet követtek el a főkormányzóság rendőrségének vezetője, Krüger ellen. Sajnos, nem sikerült. A bomba vagy a gránát felrobbant ugyan, de csak a sofőr halt meg, a Gestapo-vezető épségben került ki az autóból.
… Nagyszombat. A gettó tovább harcol, de erről a harcról most nem hallottunk részleteket. Új tüzek gyúltak ki az Okapowa utcában és környékén.
- április 25. Húsvét van. Ég az egész gettó. A tűz fantasztikus méreteket öltött. A németek által halálra ítéltek közül az utolsók ott pusztulnak a lángokban és a füstben.
- április 26. A varsói körzeti csendőrség parancsnokának felhívása szerint halálos ítélet jár mindenkinek, aki a gettón kívül bármilyen segítséget nyújt a zsidóknak; büntetőtáborba küldenek mindenkit, aki nem jelenti a csendőrségnek, ha a zsidók gettón kívüli tartózkodási helyét ismeri. Érvénytelenítettek minden belépési engedélyt, amit korábban a volt »zsidó kerületbe« szólóan kiadtak. Minden nem zsidó személyt, akivel ott találkoznak, helyben agyonlőnek. Azokról van szó persze, akik segítséget visznek.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!