A XX. század Cannaeja
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
A XX. század Cannaeja2 – Utalás Hannibál híres csatájára, amelyet i. sz. 216-ban vívott a rómaiak ellen.*
- november 19-20-án ellentámadásba lendültek a sztálingrádi irány frontjai. Megkezdődött az ellenség bekerítésére irányuló nevezetes sztálingrádi támadó hadművelet, amelyet méltán lehet nevezni a „XX. század Cannae”-jának.
A csapás hihetetlen erővel zúdult az ellenségre, amely Sztálingrádnál nem számított ilyen nagyarányú támadásra. Az ellentámadás kezdetekor a három front állományába 10 összfegyvernemi hadsereg, 1 harckocsihadsereg és 4 légi hadsereg tartozott – összesen 66 lövészhadosztály, 8 lovashadosztály, 1 gépesített és 5 harckocsihadtest.
A támadó szovjet csapatcsoportosítás összlétszáma 1 millió fő volt, s 13 500 löveg és aknavető, 894 harckocsi és rohamlöveg, 1414 harci repülőgép3 – Ezek közül több mint 400 elavult – SzB, R-5, U-2 – típusú repülőgép volt.* állt a rendelkezésére. A Verhnyij Mamon-Asztrahany közötti sávban a szovjet erővel szemben a „B” hadseregcsoport 50 hadosztálya állt (a 8. olasz hadsereg erőinek egy része, a 3. és 4. román hadsereg, a németek 6. hadserege és 4. páncéloshadserege), s ezeket a 4. légiflotta és a 8. repülőhadtest gépei támogatták. A sztálingrádi irányban levő ellenséges csoportosítás 1 011 000 katonát, 10 300 löveget és aknavetőt, 675 harckocsit és rohamlöveget, 1216 harci repülőgépet számlált.
Ha összehasonlítjuk a számokat, láthatjuk, hogy Sztálingrád alatt a szovjet csapatok nem voltak számottevő fölényben az ellenséggel szemben. Ezek az adatok egyértelműen megcáfolják a burzsoá történészeknek azt a hamis állítását, hogy a sztálingrádi ellentámadás kezdetén a szovjet hadsereg jelentős erőfölényben volt. Hiszen a történelmi tények éppen arról tanúskodnak, hogy az egész sztálingrádi irányban meglevő kedvezőtlen erő- és eszközviszonyok közepette a szovjet hadvezetés magas fokú hadművészetről tett tanúságot, amikor a főcsapások irányaiban bátran erős csoportosításokat hozott létre, amelyek hatalmas kezdeti csapásokat mértek, és gyorsan áttörték az ellenség előkészített védelmét.
Az „Uranus”-tervnek megfelelően a Szerafimovics körzetéből támadó Délnyugati Front áttörte a 3. román hadsereg védelmét, és november 23-án elérte Kalacs körzetét. Dél felől, vele találkozó irányban támadtak a Sztálingrádi Front csapatai, amelyek a 4. román hadsereg védelmét küzdötték le. Itt, Kalacs és Szovjetszkij körzetében, a támadás ötödik napján megtörtént a két front történelmi találkozása. Északról A. G. Rogyin tábornok 26. harckocsihadtestének és A. G. Kravcsenko tábornok 4. harckocsihadtestének egységei, dél felől V. T. Volszkij tábornok 4. gépesített hadtestének csapatai érkeztek ide. A válogatott hitlerista csapatok nagy csoportosítása – a 6. hadsereg és a 4. páncéloshadsereg 22 hadosztálya és 160 önálló egysége -, több mint 300 000 embere került bekerítésbe.
A bekerítési manőverben fontos szerepet játszott a 26. harckocsihadtest előrevetett osztagának (parancsnok G. N. Filippov alezredes) bátor akciója. November 22-én hajnalban ennek harcosai merész rohammal elfoglalták az ellenség hídját a Donon, Kalacstól északnyugatra, a Berezovszkij tanya körzetében, és nagy nehézségek árán tartották is a hadtest főerőinek megérkezéséig. A nap végére áttört az osztaghoz N. M. Filippenko ezredes harckocsidandára, amely november 23-án lendületes csapással elfoglalta Kalacsot. Az osztag és a dandár beosztott parancsnokait és harcosait hősiességükért érdemrendekkel és érdemérmekkel, G. N. Filippovot és N. M. Filippenkót pedig a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki.
A támadás ugyanezen első öt napján a Doni Front csapatai szétzúzták a kis Don-kanyarban levő román csapatokat, Vertjacsij irányában kifejlesztették a támadást, és északnyugat felől létrehozták az ellenség bekerítésének belső arcvonalát. A következő napokban a szovjet csapatok folytatták a támadást, összébb zárták a gyűrűt, és egyidejűleg arrább helyezték a bekerített csoportosítástól a biztosítás külső arcvonalát.
A novemberi támadás időszakában a szovjet csapatok amellett, hogy bekerítették az ellenség hatalmas hadászati csoportosítását, szétzúzták a 3. és 4. román hadsereg 12 hadosztályát is; közülük ötöt fogságba ejtettek Raszpopinszkaja körzetében. A Vesenszkaja és Szarpa-tó közötti szakaszon 300 kilométeres hézag keletkezett az ellenség védelmében.
Ily módon sikeresen lezárult az ellentámadás legnehezebb szakasza. A kezdeményezés a szovjet hadvezetésé lett, amely rákényszerítette akaratát az ellenségre, és már az ellentámadás második szakaszára készült.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!