(idézet: Világtörténet 10. kötetéből)
A fasiszta Németország feltétel nélküli fegyverletétele
Dönitz kormánya. A német csapatok kapitulációja a nyugati front északi és déli szakaszán
Németország területének nagyobbik részét már elfoglalták a szovjet fegyveres erők és a nyugati hatalmak csapatai. A hitlerista hadsereg arcvonala felbomlott, egymástól elvágott ellenállási körzetekre szakadt. De Hitler örökösei még ebben a helyzetben is a politikai kiutat keresték, amely ilyen vagy olyan formában biztosítaná a némileg módosított Harmadik Birodalom további fennmaradását. Változatlanul abban reménykedtek, hogy viszály támad egyfelől a Szovjetunió, másfelől az Egyesült Államok és Anglia között.
Hitler utóda, Dönitz vezértengernagy, május 1-én rádiószózatot intézett a német néphez és hadsereghez. Nyilatkozatát azonban elsősorban az amerikai és angol kormánynak szánta. Kijelentette, hogy a Szovjetunió ellen feltétlenül folytatni kell a háborút, de értésre adta azt is, hogy a nyugati fronton hamarosan véget érnek a hadműveletek. A hadsereghez intézett parancsában ugyanez a gondolat fejeződött ki.
Május 2-án Dönitz új kormányt alakított. Összetétele és jellege szerint ez is tisztán fasiszta kormány volt. A miniszterelnöki, külügyminiszteri és pénzügyminiszteri tárcát Hitler korábbi pénzügyminisztere, Schwerin von Krosigk kapta, a gazdasági és ipari ügyek minisztere Speer lett, a munkaügyi miniszter a fasiszta Stahlhelm szervezet megalapítója, Seldte. A Dönitz-kormány egyik első lépése az volt, hogy további politikája alapjává a „részenkénti kapitulációt” tette, és tárgyalásokba bocsátkozott az egyes angol—amerikai csapatok parancsnokaival. Hogy a szovjet parancsnokság előtt titokban tartsák a tárgyalásokat, elhatározták, hogy a kapcsolatok fenntartásában nem veszik igénybe a rádiót.
A szövetséges csapatok április 2-án támadást indítottak Hollandia északkeleti részén. Ennek során a nyugati tartományokba szorult 120 000 német katonát elvágták a főerőktől. A szövetségesek közeledésének hírére a grúz zászlóaljhoz tartozó szovjet hadifoglyok, akiket a németek Texel szigetén tartottak, április 6-án fellázadtak. Sem a szövetséges csapatok parancsnoksága, sem az ellenállás belső erőinek vezetősége nem sietett a felkelők segítségére. 300 felkelő pusztult el az egyenlőtlen harcban; a többieket a sziget lakói rejtegették egészen addig, amíg május 16-án a szövetségesek partra szálltak a szigeten. Az angol—amerikai parancsnokság, hogy megakadályozza az ellenállás erőinek részvételét Hollandia nyugati részének felszabadításában, fegyverszünetet kötött a hollandiai német parancsnoksággal.
Május 3-ra virradó éjszaka hivatalos német delegáció — Friedeburg tengernagy, a német haditengerészeti flotta új főparancsnoka, Wagner ellentengernagy és Kinzel tábornok — lépte át a frontot a 21. angol—amerikai hadseregcsoport szakaszán. A német katonai delegáció és a szövetséges hadseregcsoport parancsnoka, Montgomery tábornagy közt lefolyt tárgyalás az angol—amerikai parancsnokság és a német parancsnokság megegyezéséhez vezetett. A megegyezés szerint valamennyi német fegyveres erő feltétel nélkül megadja magát Hollandiában, Északnyugat-Németországban és a hozzá tartozó szigeteken, ideértve a Friz-szigeteket és Helgolandot is, továbbá Schleswig-Holsteinben és Dániában. A jegyzőkönyvben kimondották, hogy a megállapodás végrehajtása független bármilyen általános fegyverletételi egyezménytől, amelyet a szövetséges hatalmak egész Németországra vonatkozólag kötnének. Az északi kapitulációs egyezmény, amely május 5-én reggel lépett érvénybe, lehetővé tette a német fasiszta parancsnokság számára, hogy e körzetben tovább folytassa hadműveleteit a kelet felől támadó szovjet fegyveres erők ellen. Ezt a körülményt hangsúlyozta Keitel titkos parancsa is, amely május 5-én, közvetlenül az északi kapituláció érvénybe lépése után született: „Amikor letesszük a fegyvert Északnyugat-Németországban, Hollandiában és Dániában, azért cselekszünk így, mert a nyugati hatalmak elleni harcnak már nincs értelme. Keleten azonban folytatjuk a harcot.” A Montgomery által kötött egyezmény tehát illojális lépés volt a Szovjetunió vonatkozásában.
Május 4-én az Elbánál védekező német hadseregek maradványai is letették a fegyvert a szövetségesek előtt. Az amerikai meghatalmazott ebben a körzetben azzal utasította el a németek tömeges kapitulációjának elfogadását, hogy ez ellentmond a Szovjetunióval kötött megállapodásnak; kijelentette, hogy a német katonák csak egyenként adhatják meg magukat az amerikai csapatoknak. Ezen a módon mintegy 100 000 német tette le a fegyvert az amerikaiak előtt.
Friedeburg, miután aláírta az északi kapitulációt, Reimsbe indult, az európai szövetséges csapatok főparancsnokának, Eisenhowernek a főhadiszállására. Arra törekedett, hogy a fasiszta hadseregnek az amerikaiakkal szemben álló déli csoportja is letehesse a fegyvert az északi kapitulációs feltételek szerint. Ez a megegyezés, ha létrejön, azt jelentette volna, hogy a fasiszta Németország nyugaton teljesen beszünteti az ellenállást, miközben keleten tovább harcol. A tárgyalásokat Friedeburg tengernagy kezdte meg, majd Jodl tábornok folytatta. Eisenhower tudta, hogy egy ilyen jellegű megállapodás nyílt szakítást jelentene a Szovjetunióval; azt követelte tehát a német meghatalmazottaktól, hogy írják alá a kapitulációt minden arcvonalon. Dönitz némi ingadozás után belátta, hogy nincs értelme a további huzavonának. Felhatalmazta Jodl tábornokot, hogy írja alá az általános, feltétel nélküli fegyverletételt valamennyi arcvonalon. Eközben abban bízott, hogy az angol-amerikai parancsnokok szovjetellenes beállítottsága — ami előtte sem volt titok — lehetővé teszi majd, hogy a német csapatok kibújjanak a kapitulációs feltételek pontos teljesítése alól. Dönitz, mialatt beleegyezését adta az általános kapituláció aláírásához, rádión arra utasította Kesselringet, továbbá Schörner, Rendulic, Löhr hadseregcsoport-parancsnokokat, hogy „mindent, amit csak lehet, vonjanak el a szovjet frontról nyugatra”, és „ha szükséges, harccal törjenek át a szovjet vonalakon”.
A feltétel nélküli fegyverletétel aláírása
Május 7-én reggel Eisenhower reimsi főhadiszállásán előzetes jegyzőkönyvet írtak alá Németország valamennyi szárazföldi, tengeri és légi fegyveres erejének feltétel nélküli kapitulációjáról. A végleges okmányt a szovjet kormány kívánságára Berlinben, a meghódolt fővárosban kellett aláírni. Ezért 1945. május 8-án Berlin elővárosában, Karlshorstban összegyűltek a szövetséges hatalmak fegyveres erőinek képviselői: a Szovjetunió részéről Zsukov, a Szovjetunió marsallja, Anglia részéről Tedder, a légierők főmarsallja, az Amerikai Egyesült Államok részéről Spaatz tábornok, Franciaország részéről de Lattre de Tassigny tábornok. A német főparancsnokság teljhatalmú megbízottaiként Keitel vezértábornagy, Friedeburg tengernagy és Stumpf repülő vezérezredes írták alá Németország feltétel nélküli fegyverletételének okmányát.
Az okmány aláírása után, 1945. május 9. és 17. között 1 390 000 ember került a szovjet csapatok fogságába.
Európában véget ért a háború. Az antifasiszta koalíció hatalmai, élükön a Szovjetunióval, teljes győzelmet arattak.
A Szovjetunió népei, akik a háború legnagyobb terhét viselték és a legtöbb áldozatot hozták, a többi néppel együtt lelkesen ünnepelték ezt a történelmi eseményt. Május 9-ét, a fasiszta Németország végleges összeomlásának napját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a győzelem napjának nyilvánította.
- június 24-én Moszkvában, a Vörös téren győzelmi díszszemlét tartottak. Valamennyi front felvonultatta a Nagy Honvédő Háború kiemelkedő hőseiből álló, válogatott ezredeit. Az egyes frontok válogatott ezredeinek élén kiváló hadvezérei haladtak. A díszszemle során a Lenin-mauzóleum előtt gyűjtötték össze a szétzúzott fasiszta hadsereg 200 zászlaját.
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége két érdemérmet alapított: „A Nagy Honvédő Háborúban Németország fölött aratott győzelemért, 1941—1945” és „A Nagy Honvédő Háborúban végzett kiváló munkáért, 1941—1945” felirattal.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!