Őszirózsás forradalom Magyarországon 1918
(idézet: A Magyar nép története – Rövid áttekintés)
Az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalom
A forradalom feladatai
Az Osztrák-Magyar Monarchia katonai összeomlása felszínre hozta Magyarország társadalmi, politikai, gazdasági elmaradottságából adódó problémákat, melyek az 1917-es Októberi Szocialista Forradalom fényében még élesebben rajzolódtak ki. Az 1848—49-es befejezetlen polgári forradalom még megoldásra váró kérdései összefonódva jelentkeztek mindazokkal az égető problémákkal, melyeket az imperializmus korszaka vetett fel. A háború természetesen ezeket az ellentmondásokat rendkívül kiélezte. A cári Oroszországhoz hasonlóan a 20. század első évtizedeiben Magyarország is »forradalomtól terhes«. Egyre inkább nyilvánvalóbbá válik, hogy a magyar nép csak forradalmi úton lesz képes megoldani az előtte álló nagy feladatokat.
Melyek voltak azok az elsőrendű feladatok, melyek megoldásra vártak? Legfontosabb többek között:
1. A béke kivívása. Szakítani az imperialista Németországgal és haladéktalanul befejezni a háborút.
2. Magyarország függetlenségének kivívása, vagyis szakítani a magyar népet évszázadok óta elnyomás alatt tartó Ausztriával.
3. Felosztani a nagybirtokokat, földet adni a nincstelen parasztságnak, biztosítani a munkásosztály, a dolgozó nép politikai jogait, rendezni legfontosabb szociális követeléseit.
4. Rendezni viszonyunkat az eddig elnyomott nemzetiségekkel.
Mindezeknek a feladatoknak a végrehajtása a magyar munkásosztályra várt. A magyar tőkés és nagybirtokos-osztály eljátszotta szerepét az első világháborúban. A közép- és kisburzsoázia ennek a feladatnak megoldására nem volt képes, a nagyburzsoázia uszályában haladt. A dolgozó parasztság egymagában a munkásosztály szövetsége, vezetése nélkül nem oldhatta meg ezeket a kérdéseket.
A monarchia katonai összeomlása — bár előre várható volt — mégis, ami az új feladatokat illette, az összes osztályokat készületlenül találta. Az uralkodóosztályok a katonaság, csendőrség, rendőrség szétesése után tanácstalanok voltak. A burzsoázia antantbarát rétegeinek nevében fellépő Károlyi-csoport tömegek nélkül áll, így csak a Szociáldemokrata Pártra támaszkodva képes cselekedni. A SzDP vezetők, pedig fékezik, le akarják szerelni a dolgozók forradalmi elszántságát és erejét.
A magyar munkásosztály a kommunisták iránymutatása segítségével ugyanakkor már látta a követendő utat. Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom példát mutatott a magyar dolgozó nép számára is.
Az orosz és magyar dolgozók sok tekintetben hasonló helyzete, elnyomottsága, nagyfokú kizsákmányoltsága, a magyar munkásságban és parasztságban könnyen érthetővé tette, hogy az Októberi Szocialista Forradalomban saját problémáiról is szó van. Ezt bizonyítja az a közel százezer magyar hadifogoly, aki örömmel, lelkesedéssel csatlakozott 1917-ben a Vörös Hadsereghez és vére hullásával tett hitet az orosz és magyar nép közös küzdelme mellett.
»A hadifogoly, a nincstelen földműves vagy ipari munkás a magyar viszonyokra, az Esterházyak, a grófok földjére vagy a Weiss Manfréd-gyárra gondolt, amikor csatlakozott az orosz forradalomhoz« — mondotta Rákosi Mátyás. (Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát. Harmincéves a Magyar Kommunista Párt. Szikra, 1949. 63. old.)
Az 1917-es forradalomból hazatérő lelkes hadifoglyok magukkal hozták az Októberi Szocialista Forradalom szellemét. A magyar munkásosztály, a dolgozó nép vágyainak, törekvéseinek szárnyat adtak, irányt mutattak Lenin és Sztálin eszméi.
Ilyen körülmények között természetes, hogy csakis a munkásosztály — mely előtt az orosz forradalom példája lebegett — harcolhatta ki a forradalom győzelmét.
A forradalom győzelme
A dolgozó tömegek erőfeszítéseinek első eredményeként 1918 október 25-én lemondott a Wekerle-kormány és megalakult a Magyar Nemzeti Tanács. Károly király még ingadozott, a kormány lemondását nem fogadta el. A dolgozó nép azonban nem várt. Hatalmas tüntetések folytak; október 28-án a tüntetők a Lánchídnál összeütköztek a rendőrséggel. Október 30-ról 31-re virradó éjjel kitört a forradalom és a hatalom végkép a Nemzeti Tanács kezébe ment át, a Forradalmi Katonatanács segítségével.
Az éjtszaka folyamán a Keleti pályaudvaron két, frontra induló menetzászlóalj megtagadta a vonatbaszállást és csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz. A budapesti térparancsnokságot, hol a katonai parancsnokság székelt, a tömeg elfoglalta, úgyszintén a telefonközpontot. Másnap reggel, 31-én a munkásosztály a külvárosokból, a gyárakból beözönlött a fővárosba. Birtokába vette az utcát, éltette a forradalom győzelmét; az ellenforradalmi katonai parancsnokok mozdulni sem mertek. A polgári demokratikus forradalmat a munkásosztály győzelemre vitte.
A forradalom első lépéseiben szinte ellenállás nélkül győzedelmeskedett. A reakció nem látott lehetőséget az ellenállásra, az úri rend látszólag letette a fegyvert. A régi parlament önként kimondta a feloszlatást.
Az események rohamosan követték egymást: November 3-án a Monarchia Padovában megkötötte a fegyverszünetet. November 11-én Károly lemondott az osztrák császári trónról, 13-án pedig a magyar királyi trónról.
A dolgozó tömegek nyomására november 16-án kikiáltották a független magyar köztársaságot. A forradalom, bár győzelmét a munkásosztály vívta ki, mégis célkitűzéseit, jellegét, az új hatalom osztályuralmát tekintve, polgári forradalom volt. De ugyanakkor, hasonlóan a februári orosz forradalomhoz, megjelentek a munkásosztály hatalmi szervei is, a munkás- és katonatanácsok. A hatalom viszont egyre inkább a polgári kormány kezében összpontosult. A Magyar Nemzeti Tanács antant-barát pártjai (Károlyi-párt, Radikális-párt) és a Szociáldemokrata Párt a burzsoá rend megszilárdítására törekedtek. A munkástanácsok a szociáldemokraták közreműködésével a kormány függvényeivé váltak.
A kormány intézkedései
A Károlyi-kormányzat mindent megtett, hogy a dolgozó nép valóban forradalmi törekvései meghiúsuljanak. A burzsoázia antant-barát elemei, akik kormányra jutottak, a magyar uralkodóosztályok tartalékát képviselték már a világháború alatt, arra az esetre, ha a monarchia a háborút elveszítené.
A Károlyi-kormányzat természetesen igyekezett eltitkolni igazi jellegét, ebben minden segítséget megkapott a Szociáldemokrata Párttól, melynek vezetői arra törekedtek, hogy a burzsoázia hatalmát megszilárdítsák, a forradalom továbbfejlesztését megakadályozzák.
A kormányt, mely az antantra támaszkodott, váratlanul érte, hogy a november 3-i fegyverszüneti egyezmény ellenére az antantcsapatok behatoltak Magyarországra. Az antant imperializmus megmutatta könyörtelenségét, nem tett különbséget a békét akaró Magyarország és a régi Habsburg-hatalom között. Csak a belgrádi — Magyarország számára igen előnytelen — katonai egyezmény aláírása után (ezt a kormány 1918 november 8-án kötötte Belgrádban Franchet d’Esperey tábornokkal, a balkáni antanthaderők parancsnokával) állnak meg ideiglenesen az antantcsapatok.
A kormány a legfontosabb polgári reformok végrehajtásához felemásan nyúlt. A halogatás, határozatlanság minden rendelkezésén meglátszott. A Buza Barna-féle földreformrendelet csak 1919 februárjában látott napvilágot. A földreform igen sok kibúvót tett lehetővé. Az 500 holdas nagybirtokokat meghagyták, sőt egyes családok kezében még több is megmaradhatott. Mind a földreform rendelkezései, mind annak lassú végrehajtása elkeserítette a parasztságot.
Az ellenforradalom szervezkedése és a klérus
Az államapparátus a régi rend híveinek kezében maradt. A kormány tétlenül tűrte a reakció szervezkedéseit. A Károlyi-kormányzat szabadságot biztosított a demokrácia minden rendű és rangú ellenségének. Nem csoda, hogy ezek rövidesen magukhoz tértek és hozzákezdtek az ellenforradalom szervezéséhez.
A polgári és szociáldemokrata miniszterek elősegítették az egyre nyíltabb reakciós megmozdulásokat. Székesfehérvárott, Makón a grófok, főpapok követelték a régi rendszer visszaállítását.
A katolikus főpapság, mely hű támogatója volt a Habsburg-hatalomnak és minden erejéből segítette az első imperialista háborút, a magyar polgári forradalom kitörésekor taktikát változtatott. Miként József főherceg felesküdött fiával együtt a Magyar Nemzeti Tanácsnak, hasonlóképpen cselekedett a klérus is. Csernoch János hercegprímás, majd az egész püspöki kar egységesen hűségfogadalmat tett a Nemzeti Tanács előtt.
Ugyanakkor a klérus egyszerre több irányban is hozzálátott a régi rendszer visszaállításához.
Egyrészt bent az országban szervezte az ellenforradalmat. 1919 február 3-án Székesfehérvárott az ellenforradalom nyílt zászlóbontása a klérus támogatásával és részvételével történt. Ugyanakkor a klérus emberei igyekeztek beépülni a vezető helyekre és így elősegíteni a forradalom elvetélését.
Hock János a Nemzeti Tanács elnöke, a Horthy-korszak alatt 1933-ban az ellene indított per során nyíltan megmondta, hogy miért vállalta el a Nemzeti Tanács elnökségét.
»Rávitt egyrészt az a gondolat, hogy mérséklő erőmmel talán meg tudom akadályozni a túlhágásokat. Másrészt rávitt az én főpásztorom könyörgése.« Elmondta Hock, hogy felkereste Csernoch János hercegprímást és tanácsot kért tőle, miképp cselekedjék, elvállalja-e a Nemzeti Tanács elnökségét. Csernoch ekképp felelt: »Összetett kezekkel kérlek, tedd meg. Amíg te állasz ott, addig van horgonya a társadalmi rendnek és a keresztény gondolatnak. Ha te onnan elmégy, nincs többé fék, mely a rohanó kocsit feltartóztassa. Egyházadnak tartozol ezzel a szolgálattal. Tedd meg!«
Hock János az egyháztól kapott utasítás értelmében vállalta el az elnökséget és mindent elkövetett a forradalom megbuktatására.
A klérus emellett összeköttetésben állt a Habsburg-házzal, IV. Károllyal és már akkor megtette az előkészületeket a restaurációhoz. A klérus ugyanakkor támogatta az antant segítségével folyó ellenforradalmi szervezkedéseket is.
A reakciós ellenforradalmi tisztek különítményeket szerveztek a köztársaság ellen, ellenforradalmi politikai tömegszervezetek jöttek létre, mint pl. a MOVE. Az ellenforradalom a sajtóban a nacionalizmus szításán keresztül igyekszik hangulatot kelteni a köztársaság ellen.
A gyárosok szabotálták a termelést. Tömegesen tették ki az utcára a munkásokat. A földbirtokosok húzták a tavaszi mezőgazdasági munkálatok befejezését. A Károlyi-kormány mindezek ellenére nem tett semmit az ellenforradalmi szervezkedésekkel szemben.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!