A munkásosztály egységfrontja a fasizmus ellen –
Az egységfront és a fasiszta tömegszervezetek
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)
A fasizmus támadása
és a Kommunista Internacionálé
feladatai a munkásosztály egységéért,
a fasizmus ellen folytatott harcban
Előadás a Kommunista Internacionálé VII. világkongresszusán
[1935. augusztus 2.]
Az egységfront és a fasiszta tömegszervezetek
Elvtársak! Az egységfront megteremtéséért folytatott harc azokban az országokban, ahol a fasiszták hatalomra kerültek, talán a legfontosabb előttünk álló probléma. Ott ez a harc, magától értetődően, sokkal súlyosabb feltételek között folyik, mint azokban az országokban, ahol a munkásmozgalom legális. Mindamellett a fasiszta országokban is megvan minden előfeltétele annak, hogy a fasiszta diktatúra elleni harc során egy valódi antifasiszta népfront jöjjön létre, mivel a szociáldemokrata, katolikus és egyéb munkások, például Németországban, közvetlenebbül fel tudják ismerni a kommunistákkal együtt folytatott közös harc szükségességét a fasiszta diktatúra ellen. A kispolgárság és a parasztság népes rétegeit, amelyek már megízlelték a fasiszta uralom keserű gyümölcsét, egyre nagyobb elégedetlenség és csalódás fogja el; ez megkönnyíti e rétegek bevonását az antifasiszta népfrontba.
A fasiszta országokban, különösen Németországban és Olaszországban, ahol a fasizmusnak sikerült tömegbázist teremtenie, s ahol a fasizmus erőszakos úton bekergette a maga szervezeteibe a munkásokat és a többi dolgozót, a fő feladat az, hogy össze tudjuk kapcsolni a fasiszta diktatúra elleni kívülről folytatott harcot a fasiszta tömegszervezetek és testületek belülről történő aláaknázásával. Tanulmányozni, elsajátítani és alkalmazni kell ezeknek az országoknak a konkrét viszonyai alapján azokat a külön módszereket és módokat, amelyek elősegítik a fasizmus tömegbázisának leggyorsabb szétrombolását és előkészítik a fasiszta diktatúra megdöntését. Ezt kell tanulmányozni, elsajátítani és alkalmazni, s nemcsak azt kiabálni: „Le Hitlerrel!” és „Le Mussolinival!”. Igen, tanulmányozni, elsajátítani és alkalmazni!
Ez nehéz és bonyolult feladat. Annál nehezebb, mert igen korlátozott tapasztalataink vannak a fasiszta diktatúra elleni eredményes harc területén. Olasz elvtársaink például már 13 éve harcolnak a fasiszta diktatúra feltételei között, de még mindig nem sikerült igazi tömegharcot kifejleszteniük a fasizmus ellen, és éppen ezért, sajnos, e téren keveset tudtak segíteni pozitív tapasztalatokkal más fasiszta országok kommunista pártjainak.
A német és az olasz kommunisták, valamint a többi fasiszta ország kommunistái, meg a kommunista ifjúsági szövetségek tagjai a hősiesség csodáit művelték, óriási áldozatokat hoztak és hoznak nap-nap után. Ez előtt a hősiesség és ezek előtt az áldozatok előtt mindnyájan fejet hajtunk. De a hősiesség egymagában – kevés. (Taps.) Ezt a hősiességet a tömegek körében folytatandó mindennapos munkával kell összekapcsolni, a fasizmus elleni olyan konkrét harccal, hogy itt a legkézzelfoghatóbb eredményeket érjük el. A fasiszta diktatúra ellen folytatott harcunkban különösen veszélyes, ha azt, amit kívánunk, már meglevőnek tekintjük. A tényekből kell kiindulni, a valóságos, konkrét helyzetből.
Milyen ma a valóság például Németországban?
A tömegekben egyre nő az elégedetlenség, egyre jobban kiábrándulnak a fasiszta diktatúra politikájából. Ez már részleges sztrájkokban és egyéb akciókban is kifejezésre jut. A fasizmusnak minden igyekezete ellenére sem sikerült politikailag meghódítania a munkások döntő tömegeit. Sőt, régi hívei is elpártolnak, és a jövőben egyre többen fognak elpártolni tőle. Mégis számot kell vetnünk azzal, hogy azok a munkások, akik meggyőződtek a fasiszta diktatúra megdöntésének lehetőségéről és készek is már ma aktívan harcolni ezért, egyelőre még kisebbségben vannak – ezek mi vagyunk, kommunisták, és a szociáldemokrata munkások forradalmi része. A dolgozók többsége viszont egyelőre még nem ismerte fel a fasiszta diktatúra megdöntésének ezeket a reális és konkrét lehetőségeit és útjait, s még várakozó álláspontot foglal el. Ezt tekintetbe kell venni, amikor a németországi fasizmus elleni harcban feladatainkat megjelöljük, s amikor keresni, tanulmányozni és alkalmazni fogjuk azokat a különleges módszereket, amelyek Németországban a fasiszta diktatúra megingatására és megdöntésére alkalmasak.
Ahhoz, hogy érezhető csapást mérhessünk a fasiszta diktatúrára, ismernünk kell leginkább sebezhető pontját. Hol van a fasiszta diktatúra Achilles-sarka? Szociális bázisában! Ez utóbbi roppant tarka képet mutat. A társadalom különböző osztályait és különböző rétegeit öleli fel. A fasizmus valamennyi osztály és réteg egyedüli képviselőjének nyilvánította magát: a gyáros és a munkás, a milliomos és a munkanélküli, a junker és a kisparaszt, a nagytőkés és a kisiparos képviselőjének. Azt a látszatot kelti, mintha ezeknek az összes rétegeknek érdekeit, a nemzet érdekeit védené. Minthogy azonban a fasizmus a nagyburzsoázia diktatúrája, ezért elkerülhetetlenül összeütközésbe kell kerülnie szociális tömegbázisával, annál is inkább, mert éppen a fasiszta diktatúra alatt ütköznek ki a legélesebben az osztályellentétek a fináncmágnások bandája és a nép túlnyomó többsége között.
A tömegeket csakis akkor lehet döntő harcra vinni a fasiszta diktatúra megbuktatásáért, ha azokat a munkásokat, akiket erőszakkal kergettek be a fasiszta szervezetekbe, vagy akik öntudatlanságuk folytán léptek oda be, bevonjuk az ő gazdasági, politikai és kulturális érdekeik védelmére indított legelemibb mozgalmakba. Éppen ezért a kommunistáknak ezekben a szervezetekben a tagok mindennapi érdekeinek legjobb védelmezőiként kell dolgozniuk. Szem előtt kell tartaniuk, hogy minél gyakrabban kezdik az e szervezetekbe tartozó munkások jogaikat követelni és érdekeiket védeni, annál elkerülhetetlenebbül összeütközésbe kerülnek a fasiszta diktatúrával.
A városi és a falusi dolgozó tömegek mindennapi, eleinte egészen elemi érdekei védelmének talaján aránylag könnyebb közös nyelvet találni nemcsak az öntudatos antifasisztákkal, hanem azokkal a dolgozókkal is, akik ugyan még a fasizmus hívei, de csalódottak és elégedetlenek politikájával, zúgolódnak és alkalmat keresnek elégedetlenségük kifejezésére. Általában számolnunk kell azzal, hogy a fasiszta diktatúra országaiban egész taktikánknak olyan jellegűnek kell lennie, hogy ne taszítsa el a fasizmus egyszerű híveit, ne dobja őket újra a fasizmus karjába, hanem mélyítse el a szakadékot a fasiszta vezetők és a dolgozó rétegekből származó egyszerű emberek között, akik a fasizmus hívei voltak, de kiábrándultak belőle.
Ne jöjjünk zavarba, elvtársak, ha azok az emberek, akiket mindennapi érdekeik alapján mozgósítottunk, azt hiszik magukról, hogy közömbösek a politikai kérdésekben, vagy akár a fasizmus híveinek tekintik magukat. Fontos, hogy bevonjuk őket a mozgalomba, amely kezdetben ugyan még nem folyik nyíltan a fasizmus elleni harc jelszavaival, de objektíve már antifasiszta mozgalom, amely szembeállítja ezeket a tömegeket a fasiszta diktatúrával.
A tapasztalatok arra tanítanak bennünket, hogy káros és helytelen az a nézet, miszerint a fasiszta diktatúra országaiban egyáltalában nem lehet legális vagy féllegális munkát kifejteni. Ha az ilyen nézethez ragaszkodnánk, ez azt jelentené, hogy passzivitásba esünk, hogy teljesen lemondunk a valódi tömegmunkáról. Igaz, hogy a fasiszta diktatúra körülményei között a legális és féllegális tevékenység formáit és módszereit megtalálni nehéz, bonyolult feladat. De, mint sok más kérdésben is, maga az élet és a tömegek kezdeményezése mutatja meg az utat. A tömegek már számos példát adtak, amelyeket általánosítanunk, szervezetten és célszerűen alkalmaznunk kell.
Teljes határozottsággal véget kell vetni a fasiszta tömegszervezetekben folytatott munka lebecsülésének. Mind Olaszországban, mind Németországban, valamint más fasiszta államokban is, elvtársaink passzivitásukat és gyakran a fasiszta tömegszervezetekben végzendő munka egyenes megtagadását azzal leplezték, hogy szembeállították az üzemekben folytatott munkát a fasiszta tömegszervezetekben folytatandó munkával. A valóságban éppen ez a sematikus szembeállítás vezetett arra, hogy a munka igen gyengén és néha egyáltalában nem is folyt, sem a fasiszta tömegszervezetekben, sem az üzemekben.
Pedig a fasiszta országokban különösen fontos, hogy a kommunisták mindenütt ott legyenek, ahol tömegek vannak. A fasizmus elvette a munkásoktól saját legális szervezeteiket. Rájuk kényszerítette a fasiszta szervezeteket, és a tömegek ott vannak – kényszerből vagy részben önkéntesen. A fasizmusnak ezek a tömegszervezetei munkánk legális és féllegális területei lehetnek, és azzá is kell lenniük; itt fogunk érintkezésbe jutni a tömegekkel. Ezek lehetnek és ezeknek kell lenniük legális vagy féllegális kiindulópontjainknak a tömegek mindennapi érdekvédelmére. Ahhoz, hogy a kommunisták kihasználhassák ezeket a lehetőségeket, a fasiszta tömegszervezetekben választott tisztségekre kell szert tenniük, hogy kapcsolatot tarthassanak a tömegekkel. Egyszer s mindenkorra le kell tenni arról az előítéletről, hogy az ilyenfajta ténykedés nem való és méltatlan forradalmi munkáshoz.
Németországban például fennáll az úgynevezett gyári megbízottak rendszere. De hol van az előírva, hogy ezekben a szervezetekben az egyeduralmat át kell engednünk a fasisztáknak? Vajon nem kísérelhetjük-e meg, hogy az üzemben egyesítsük a kommunista, szociáldemokrata, katolikus és egyéb antifasiszta munkásokat abból a célból, hogy a szavazásnál a gyári megbízottak listájából kihúzzák a tulajdonos nyílt ügynökeit és más jelölteket írjanak be, olyanokat, akik a munkások bizalmát élvezik? A gyakorlat már megmutatta, hogy ez lehetséges.
Vajon a gyakorlat nem azt mutatja-e, hogy lehet a szociáldemokrata és egyéb elégedetlen munkásokkal közösen követelni a gyári megbízottaktól a munkások érdekeinek igazi védelmét?
Vegyük a Német „Munkafrontot” vagy a fasiszta szakszervezeteket Olaszországban. Vajon nem lehet-e követelni, hogy válasszák és ne kinevezzék a „munkafront” funkcionáriusait, vajon nem lehet-e ragaszkodni ahhoz, hogy a helyi csoportok vezető szervei beszámoljanak a szervezetek tagjainak gyűlésein, vajon nem lehet-e a csoport határozatából ezekkel a követelésekkel fordulni a tulajdonosokhoz, az úgynevezett munkavédnökökhöz, a „munkafront” felsőbb szerveihez? Ez abban az esetben lehetséges, ha a forradalmi munkások valóban dolgoznak a „munkafrontban” és ott tisztségeket töltenek be.
Hasonló munkamódszerek lehetségesek és szükségesek a többi fasiszta tömegszervezetben is: a hitlerista ifjúsági szövetségben, a sportegyesületekben, a Kraft durch Freude szervezetben, a Dopolavoróban Olaszországban, a szövetkezetekben stb.
Elvtársak, gondoljunk Trója bevételének ókori regéjére!
Trója a támadó hadsereg ellen bevehetetlen falakkal vette magát körül. És a támadó hadsereg, amely nem kevés áldozatot hozott, mindaddig nem tudott győzelmet aratni, amíg a híres trójai faló segítségével be nem hatolt az ellenség kellős közepébe.
Nekünk, forradalmi munkásoknak, azt hiszem, nem kell restellnünk ugyanezt a taktikát alkalmazni fasiszta ellenségünkkel szemben, amely a pribékek eleven falával védekezik a nép ellen. (Taps.)
Az, aki nem érti meg az ilyen taktika alkalmazásának szükségességét a fasizmussal szemben, aki az ilyen módszert „lealacsonyítónak” tartja, az talán a legnagyszerűbb elvtárs, de bocsánat a szóért, az szószátyár és nem forradalmár, az nem képes a tömegeket a fasiszta diktatúra megdöntésére vezetni. (Taps.)
Az egységfront tömegmozgalma, amely Németországban, Olaszországban és más, többé-kevésbé fasiszta befolyás alatt álló országokban a fasiszta szervezeteken kívül és azokon belül születőfélben van, amely a legelemibb igények védelméből indul ki, s harci formáit és jelszavait a harc kiszélesedésének és erősödésének megfelelően változtatja – ez a mozgalom lesz az a faltörő kos, amely szétrombolja a fasiszta diktatúra ma még sokak előtt bevehetetlennek látszó erődjét.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!