A bíróság előtt az utolsó szó jogán mondott védőbeszéd
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)
1
A bíróság előtt
az utolsó szó jogán mondott
védőbeszéd gyorsírói szövege
Elhangzott 1933. december 16-án a lipcsei perben
Dimitrov: A bűnvádi perrendtartás 258. §-a alapján jogom van védőként és vádlottként is beszélni.
Elnök: Joga van az utolsó szóra, s ezzel most élhet.
Dimitrov: A bűnvádi perrendtartás alapján jogom van arra, hogy a vádlókkal vitába bocsátkozzam, s azután elmondjam végszavamat.
Bíró urak, vádló urak és védő urak! Még e pör elején, három hónappal ezelőtt, vádlottként, levelet intéztem a bíróság elnökéhez. Ebben a levélben sajnálatomat fejeztem ki, hogy felszólalásaim vitákat váltottak ki. Határozottan tiltakoztam azonban az ellen, hogy úgy értelmezzék magatartásomat, mint aki propagandacélokból szándékosan visszaél kérdésfeltevési és nyilatkozattételi jogával. Minthogy ártatlanul vádoltak, magától értetődik, hogy igyekeztem magamat minden rendelkezésemre álló eszközzel védelmezni.
„Elismerem – írtam -, hogy néhány kérdést jogilag nem mindig helyesen tettem fel. Ez azonban csak azzal magyarázható, hogy nem ismerem a német jogot. Azonkívül életemben először veszek részt ilyen bírósági tárgyaláson. Ha választott védőm lett volna, az ilyen, saját védelmem szempontjából határozottan hátrányos incidenseket egész biztosan el tudtam volna kerülni.
Emlékeztetnem kell azonban arra, hogy a birodalmi törvényszék az általam javasolt védőket (Decsev, Giafferi, Campinchi, Torrés, Grigorov, Leo Gallagher [Amerika] és dr. Lehmann [Saarbrücken] ügyvédeket) ilyen vagy olyan ürüggyel elvetette, Decsev úrtól pedig, úgy látszik, még a tárgyalásra szóló belépőjegyet is megtagadták.
Nem érzek semmiféle, még személyes bizalmatlanságot sem Paul Teichert úr személyével vagy ügyvédi tevékenységével szemben. Németország mai viszonyai közt azonban Teichert mint hivatalból kirendelt védő iránt nem érezhetek kellő bizalmat, s ezért igyekszem magam védelmezni magamat, ami feltétlenül azt eredményezi, hogy olykor jogilag helytelen lépéseket teszek.
A törvényszék előtti védelmem érdekében, valamint, azt hiszem, a tárgyalás normális lefolyása érdekében is, még egyszer – és utoljára – a birodalmi bírósághoz fordulok azzal a kéréssel, adják meg az engedélyt a nővérem által most megbízott ügyvédnek, Marcel Willard úrnak, hogy védelmemben részt vegyen.
Ha sajnálatos módon ezt az utolsó indítványomat is elutasítják, úgy nem marad más hátra számomra, mint hogy saját magam védelmezzem magamat, amennyire tudásom és képességem engedi.”
Miután ezt az indítványomat is elutasították, elhatároztam, hogy magam fogom védeni magamat. A rám erőszakolt védő ékesszólásának sem mézét, sem fullánkját nem akarván élvezni, egész idő alatt ügyvédi segítség nélkül védekeztem.
Nyilvánvaló, hogy most sem érzem semmi tekintetben sem kötve magamat dr. Teichert védőbeszéde által. Védelmem szempontjából csak annak van jelentősége, amit a bíróság előtt eddig mondottam, s annak, amit most mondani fogok. Nem szeretném ugyan Torglert megbántani, mert véleményem szerint védője már elég bosszúságot okozott neki, de őszintén meg kell mondanom: inkább hagynám magamat a német törvényszék által ártatlanul halálra ítéltetni, mintsem olyan védelem segítségével érni el felmentésemet, mint amilyennel dr. Sack előállt Torgler érdekében.
Elnök (félbeszakítja): Nem az ön dolga kritikát gyakorolni.
Dimitrov: Elismerem, hogy éles és kemény szavakat használok. Harcom és életem szintén éles és kemény volt. De beszédem nyílt és őszinte beszéd. Megszoktam, hogy a dolgokat nevükön nevezzem. Én nem vagyok ügyvéd, aki itt ügyfelét kötelességszerűen védelmezi.
Védelmezem magamat mint vádlott kommunista.
Védelmezem saját kommunista forradalmi becsületemet.
Védelmezem eszméimet, kommunista meggyőződésemet.
Védelmezem életem értelmét és tartalmát.
Ezért minden mondat, amelyet a bíróság előtt kimondok, ahogy mondani szokás, vér a véremből, hús a húsomból. Minden szó – legmélyebb felháborodásom kifejezése az igaztalan váddal szemben, hogy ilyen kommunistaellenes bűncselekményt a kommunisták számlájára akarnak írni.
Gyakran szememre vetették, hogy nem veszem komolyan a német Legfelsőbb Bíróságot. Ez teljesen alaptalan.
Igaz, hogy számomra, mint kommunista számára, legfőbb törvény a Kommunista Internacionálé programja, és legfőbb bíróság – a Kommunista Internacionálé Nemzetközi Ellenőrző Bizottsága.
Számomra, mint vádlott számára azonban a birodalmi bíróság olyan fórum, melyet nagyon is komolyan kell venni. Éspedig nemcsak azért, mert tagjai különösen magas képesítéssel bíró emberek, hanem azért is, mert ez a bíróság az államhatalom, az uralkodó társadalmi rend egyik igen fontos szerve – olyan fórum, melynek jogában áll a legnagyobb büntetést végleges formában kimérni. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy én a bíróság előtt – s ezzel a nagy nyilvánosság színe előtt minden kérdésben csak az igazat mondtam. Illegalitásban levő pártomra vonatkozólag minden vallomást megtagadtam. Mindig komolyan és a legmélyebb meggyőződéssel beszéltem.
Elnök: Nem tűröm, hogy itt, ebben a teremben, kommunista propagandát űzzön. Az egész idő alatt ezt tette. Ha ebben a szellemben folytatja, megvonom öntől a szót.
Dimitrov: Határozottan vissza kell utasítanom azt az állítást, hogy én propagandacélokat követtem. Lehetséges, hogy a bíróság előtti védekezésem propagandahatást váltott ki. Hogy a bíróság előtti magatartásom vádlott kommunisták számára mintaképül szolgálhat – ezt is fel lehet tételezni. De nem ez volt védelmem célja. Célom annak a vádnak a megcáfolása volt, hogy Dimitrovnak, Torglernek, Popovnak és Tanevnek, Németország Kommunista Pártjának és a Kommunista Internacionálénak bármi köze is lett volna a tűzhöz.
Tudom, hogy Bulgáriában senki sem hisz a Reichstag felgyújtásában való állítólagos részvételünkben. Tudom, hogy általában külföldön is aligha hisz benne valaki, Németországban azonban mások a viszonyok, itt ilyen furcsa állításoknak esetleg hitelt adhatnak. Ezért kívántam bebizonyítani, hogy a kommunista pártnak egy ilyen bűncselekményben való részvételhez semmi köze nem volt és nincsen.
Ha már propagandáról beszélünk, hát az itt tett nyilatkozatok közül soknak volt propagandajellege. Közvetve Goebbels és Göring beszédeinek is propagandahatásuk volt a kommunizmus javára, de senki sem vonhatja őket felelősségre azért, hogy beszédeik ilyen propagandahatást gyakoroltak. (Mozgás és derültség a teremben.)
A sajtó nemcsak engem szidalmazott minden elképzelhető módon – ez számomra közömbös volt -, de rajtam keresztül bolgár népemet is „vadnak”, „barbárnak” nevezték, engem „sötét balkáni figurának”, „vad bolgárnak”, s emellett nem mehetek el szótlanul.
Igaz, hogy a bolgár fasizmus vad és barbár. De a bolgár munkásosztály és parasztság, a bolgár népi értelmiség egyáltalán nem vad és nem barbár. Az anyagi kultúra a Balkánon kétségtelenül nem áll oly magas színvonalon, mint a többi európai országban, szellemileg és politikailag azonban néptömegeink nem állnak alacsonyabb nívón, mint a többi európai ország tömegei. Politikai harcunk, politikai törekvéseink Bulgáriában nem állnak alacsonyabb színvonalon, mint más országokban. Az a nép, amely 500 évig idegen járom alatt élt és nem vesztette el nyelvét és nemzeti jellegét, munkásosztályunk és parasztságunk, amelyek a bolgár fasizmus ellen és a kommunizmusért harcoltak és harcolnak – ez a nép nem vad és nem barbár. Csak a fasiszták vadak és barbárok Bulgáriában. Kérdem azonban öntől, elnök úr: mely országban nem barbárok és nem vadak a fasiszták?
Elnök (félbeszakítja Dimitrovot): Csak nem a németországi politikai viszonyokra céloz?
Dimitrov (gúnyos mosollyal): Természetesen nem, elnök úr… Jóval korábban annál az időpontnál, amikor V. Károly német császár azt mondotta, hogy németül csak a lovaival beszélget, amikor a német nemesek és a német tanult emberek csak latinul írtak, és szégyelltek németül beszélni, a „barbár” Bulgáriában Cirill és Metód apostolok megteremtették és elterjesztették az óbolgár írásbeliséget.
A bolgár nép minden erejével, rendkívüli szívóssággal harcolt az idegen iga ellen. Ezért tiltakozom, hogy a bolgár nép ellen ilyen támadásokat intézzenek. Semmi okom arra, hogy szégyelljem bolgár voltomat, és büszke vagyok arra, hogy a bolgár munkásosztály fia vagyok.
Mielőtt a fő kérdésre áttérnék, még a következőt kell kijelentenem: dr. Teichert szemünkre vetette, hogy mi magunk hoztuk magunkat abba a helyzetbe, hogy a Reichstag épületének felgyújtásával vádolnak. Erre azt kell válaszolnom, hogy március 9-től amikor letartóztattak, a jelen pör megkezdéséig sok idő telt el. Ez alatt az idő alatt minden gyanút keltő körülményt ki lehetett volna vizsgálni. Az előzetes nyomozás során beszéltem a Reichstag felgyújtásával kapcsolatban kiküldött, úgynevezett tűzbizottság felelős tisztviselőivel. Ezek a tisztviselők azt mondták nekem, hogy a bolgárok nem bűnösök a gyújtogatásban. Csak azt vetették szemünkre, hogy hamis útlevéllel, álnéven, bejelentő nélkül stb. élünk.
Elnök: Amiről most beszél, arról a pörben nem volt szó, s ezért nincs joga itt erről beszélni.
Dimitrov: Elnök úr! Ez alatt az idő alatt az összes adatokat meg kellett volna vizsgálni, hogy bennünket ez alól a vád alól idejében tisztázzanak. A vádiratban az áll, hogy Dimitrov, Popov és Tanév kijelentették, miszerint ők bolgár emigránsok. Ennek ellenére azonban a vádirat szerint bebizonyítottnak kell tekinteni, hogy illegális munka céljából tartózkodtak Németországban! „A kommunista párt küldte őket ide Moszkvából – mondja a vádirat – a fegyveres felkelés előkészítésére.”
Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
4. köt. 148-188. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!