Alapellátás: Pintér Sándor államosításban gondolkodik

Mennyiért vállalnák havonta a háziorvosok a betegek ellátását? – tette fel a kérdést lapunk információi szerint Pintér Sándor belügyminiszter az alapellátókat képviselő szervezeteknek.

A Covid-19 járvány alatt nem voltak vezényelhetőek az alapellátó orvosok – ezzel indokolta az egészségügy rendbetételével legújabban megbízott kormánytag, a miniszterelnök helyettese, hogy miért lenne üdvös államosítani a háziorvosi ellátást – értesült több, független forrásból a MedicalOnline.

Úgy tűnik, a kormány immár az egészségügyet illetően is visszanyúl a két világháború közötti időkhöz, amikor ugyancsak a Belügyminisztérium égisze alatt működött az ágazat irányítása, amelyet most ötvözne a kádári időszak körzeti orvosi rendszerével. Az csak a részletek kidolgozása során derülhet majd ki, hogy hogyan kárpótolnák majd a praxisuk tulajdonjogáért esetenként több tízmillió forintot kifizető fiatalabb, és a vagyonértékű jogot 30 évvel ezelőtt az államtól megkapó idősebb orvosokat a vagyonvesztésért. Utóbbiakat egyébként akkor éppen azzal biztattak a vállalkozói lét felvállalására, hogy majd jó pénzért tudják értékesíteni a praxisaikat, amikor nyugdíjba mennek.

Ugyancsak megoldást kell találni majd arra, hogy mennyit és hogyan fizet az állam azokért a rendelőkért és eszközökért, amelyek a háziorvosok tulajdonában vannak.

Nagyon valószínű, hogy a nyugdíjkorhatárt bőven túllépő háziorvosok az államosítást követően azonnal hátrahagyják a körzeteket, és kérdés az is, hogy hogyan reagál az ötletre az a fiatalabb generáció, amely nemcsak több/más finanszírozást sürget, hanem a valós gyógyításhoz és a minőségi munkához kér támogató szakmapolitikai környezetet lassan tíz év óta – hiába. A fiatalok közül sokan egyébként éppen azért választották a háziorvosi hivatást, hogy megszabaduljanak a kórházi hierarchiától, a központi irányítástól.

Azt már láttuk, hogy az iskolák államosítása és a központosított eszközellátás milyen zavarokat okozott az oktatási intézményekben, az ottani tapasztalatok alapján a háziorvosi körzetekben is eljöhet az az idő, amikor az orvos WC papírért könyörög a betegeinek.

Az alapellátás államosításának lehetősége az elmúlt tíz évben már több ízben előkerült, sokan a járási rendszerre épülő alapellátás koncepciójában is az állam nagyobb térnyerését vizionálták. A hírekben tíz év óta hangzik el, hogy a kormány számára prioritás az alapellátás, és hogy 2010-hez képest 76 százalékkal több forrást biztosítanak a háziorvosok és a házi gyermekorvosok támogatására, azonban a jól hangzó kommunikációs paneleket soha nem sikerült átvezetni a gyakorlatba: mind a kormány, mind a szakpolitikai irányítás parlagon hagyta a súlyos problémákkal küszködő alapellátást. Hogy mennyire élvez elsőbbséget az alapellátás, azt jól mutatja, hogy a 2015-ben elfogadott alapellátási törvényhez kapcsolódó rendeleteket máig nem sikerült abszolválnia az egészségügyért is felelős Emmi-nek.  Érthetetlen az is, hogy miért nem a betegek és az alapellátási szereplők megelégedésére működő, a praxisok együttműködésén alapuló struktúra irányába mozdul a rendszer, különösen akkor, amikor az elmúlt években több tízmilliárd forintot költöttek erre uniós és hazai forrásból.

A járvány az egészségügyi ellátórendszer számos hibájára világított rá az elmúlt időszakban, és tíz év történelmi mulasztás után úgy tűnik, a kabinet ezekkel szembesülve most rászánja magát, hogy markánsabb lépéseket tegyen az ágazatot illetően. Miközben a döntéshozók valószínűleg eddig is látták, hogy dekompenzált a rendszer, a szimptómák alapján azonban mégsem született meg a helyes diagnózis, és az arra épülő megfelelő terápia – pedig két és fél ciklusnyi, kétharmados felhatalmazással bíró kormányzás történelmi lehetőséget kínált a megfontolt és szakmai szempontok mentén történő átalakításra. Hogy a mulasztásból eredő problémákat egy várható gazdasági válság küszöbén milyen sikerrel lehet majd kiköszörülni, az kérdéses, az viszont egyre bizonyosabbnak tűnik, hogy ezúttal a szakmának már nem elkötelezett pártpolitikusokkal, hanem rendőrökkel és katonákkal kell majd megvívnia azokat a csatákat, amelyek kimenetele végül egy jobb ellátórendszer kialakítását, és ezáltal a betegek jobbulását szolgálhatja.

A politikusokkal nemigen bírt az orvosszakma. Most jöhetnek az egyenruhások.                                                                                                                              (medicalonline.hu)

A balrad.ru kommentje a „kunyera” után

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: Tegyük félre a cikk liberális jajongását az államosítási ötlet miatt, és nézzük magát az ötletet. Amit – sokak szerint Döbrögisztán VALÓDI IRÁNYÍTÓJÁNAK – Pintér belügyérnek tulajdonítanak. Amivel egyébként nem lenne semmi baj, HA LENNE MIRE TÁMASZTANI!

DE ITT MÁR SE ORSZÁG, SE GAZDASÁG, CSAK JÚDÁSPÉNZ!

Egy ORSZÁG büdzséjének legvaskosabb kiadási tétele az egészségügy MEGFELELŐ FINANSZÍROZÁSA! Ami CSAK a járulékbefizetésekből nem működik – és még a szocializmusban sem működött volna – ha nincs megfelelő gazdasági háttér!  Ami a szükséges pluszt hozzá tudja adni! AZ EU- s júdáspénz meg kevés is, meg nem is arra való, hogy abból – MÁS EGYEBEK MELLETT! – közegészségügyet is…

Satya bá’ is eljuthatott eddig a felismerésig, és addig, hogy VISSZA KÉNE VÁLTANI! Ő – mint a szocializmus korszakának „elsőszülöttjei” egyike – még emlékezhet a jóra! A bajok láttán pedig az akkori gyakorlatban látná a megoldást. 

Márpedig ha a szervezkedéseiről szóló hírek igazak, akkor a jelek szerint eljutott a fölismerésig: KATASZTROFÁLIS ÁLLAPOTBAN VAN DÖBRÖGISZTÁN (nem csak!) KÖZEGÉSZSÉGÜGYE!

Amit CSAK nosztalgikus ötletekkel helyrehozni már nem lehet.

Ám ha Satya bá’ úgy véli hogy igen, akkor kicsit távolabbi időkig kéne neki  visszanyúlni! Másolandó példa után! Legalább 1948 – ig! (No nem azért, mert ő akkor született!) Mert akkor kezdtek el fújdogálni a Fényes Szelek! Amik azért összefújtak itt a rendszerváltásig egy komplett, élhető kis országot.

HOL VAN MÁR AZ AZ ORSZÁG?

(Ám ha valakinek vannak megbízható információi a dologról, az éppen ő, a Satya bá’!)