A fasizmus előretörése Magyarországon

A fasizmus és a németbarátság megerősödése Magyarországon – A fasizmus előretörése Magyarországon
(Idézet: A Magyar nép története – Rövid áttekintés 1951)

A fasizmus előretörése Magyarországon
(1933-1941)

Kísérlet az ellenforradalmi rendszer osztálybázisának kiszélesítésére
A német fasizmus példáját követve, de bőven merítve a fehér terror tapasztalataiból is, kezdett hozzá Magyarországon Gömbös Gyula (1933—36), hogy letörje a forradalmi munkásmozgalmat és kísérletet tegyen a gazdasági válság nyomában fellépő általános elégedetlenség levezetésére.

Gömbös az ellenforradalmi rendszer régi kipróbált embere volt. 1919-ben, mikor Horthy hadügyminiszter lett Szegeden, mellette a hadügyi államtitkárságot látta el. A fehér terror rémségeinek szervezője és végrehajtója volt; IV. Károly király második visszatérésének idején Gömbös MOVE és egyetemi csapatokat vezetett a legitimisták ellen.

A Horthy-rendszer egyre erősebb fasizálódása jelének volt tekinthető Gömbös miniszterelnöksége. Kormányzata alatt a belpolitikában a fasiszta elemek megerősödnek, a finánctőke előretör, a nyílt fasiszta diktatúrára való törekvés külpolitikában a fasiszta Németországhoz való közéledés, a Hitler-fasizmussal való teljes együttműködés lép élőtérbe.

Gömbös szociális és nacionalista demagógiával lépett fel a válság következtében a Horthy-rendszertől méginkább elfordult osztályok és rétegek megnyerésére.

Ígéretet tett igazságosabb földreformra, a közterhek csökkentésére, munkaalkalmat ígért mindenki számára és még sok egyéb más dolgot, melyek szintén soha nem valósultak meg.

Az ú. n. »telepítési törvénnyel« földhöz csak a zsírosparasztok juthattak, hiszen a feltételeknek a falusi szegénység nem tudott megfelelni. Gömbös alatt hozták az ú. n. »gazdavédelmi törvényt«. Itt lényegében arról volt szó, hogy az állam milliókat fizetett ki a bankoknak olyan paraszti tartozásokért, melyekhez a bankok soha nem is juthattak volna. Ugyanakkor az állam olyan súlyos terheket rótt azokra, akik banktartozásuk rendezésére az állami segítséget igénybevették, hogy előbb-utóbb teljesen tönkrementek. A kisbirtokosok 90%-a nem vette igénybe a »gazdavédelmi törvényt«, melyet bankvédelmi törvénynek neveztek. Gömbös nagy demagógiát fejtett ki az ú. n. »hitbizományi törvénnyel« kapcsolatban — a »mamutbirtokok ellen«. A valóságban éppen a nagybirtokok védelméről volt szó. A kötött birtokok egy részét felszabadították, vagyis a családtagok között örökölhetővé tették. Ezzel a kormány az egy-háromezer holdas nagybirtokos réteget erősítette. Lényegében egy-egy család kezén maradtak továbbra is a hatalmas hitbizományok.

A dolgozó parasztság tapasztalhatta, hogy a kormány nagy ígéreteiből nem lett semmi, helyzete csak rosszabbodott. Az egyre erősebb fasizálódást mutatta, hogy a kommunisták kegyetlen üldözése mellett a kormány rávetette magát a legális munkásszervezetekre is, meg akarta szűntetni a szakszervezeteket. A hírhedt Nemzeti Munkaközpont megszervezésével a munkásokat fasiszta szervezetbe akarták kényszeríteni. A munkásosztály élesen szembeszállt az egyre nyíltabb fasiszta diktatúrával.

A magyar uralkodóosztályok, hogy népellenes uralmukat még jobban megerősítsék, a német fasizmusban kerestek támaszt, annak támogatóivá váltak, fokozatosan eladták az ország függetlenségét és szabadságát.

Gömbös, miután Mussolinival, az olasz fasizmus vezetőjével (1932—33) tárgyalt és a Bethlen által megkötött szerződést újból megerősítette, 1933 nyarán Hitlerhez utazott. 1935-ben újra Németországban járt, hogy Magyarországot végleg a német fasizmus, a háborúra készülő imperialista Németország szekeréhez kösse.

A magyar finánctőke éppen úgy, mint a külső mezőgazdasági piacot kereső nagybirtokos-osztály, a feltétlen németbarátság híve volt és Hitler-Németország segítségével kívánta imperialista- revizionista törekvéseit keresztülvinni.

Mit sem változtatott ezen az alapvető tényen, hogy a burzsoáziának és a nagybirtokos osztálynak egy-egy csoportja a németbarátság méreteit bizonyos keretekbe kívánta szorítani és inkább az angol-francia imperialisták felé tekintett, a velük való együttműködést tartotta szükségesnek a maga számára.

Hitler-Németország a magyarországi nyílt fasiszta pártok (Nyilaskeresztes Párt stb.) támogatásával, erősítésével ellensúlyozta a magyar uralkodóosztályok egyes rétegeinek ingadozását a korlátlan német orientáció kérdésében.

A fasizmus előretörésével szemben a Kommunisták Magyarországi Pártja felemeli tiltakozó szavát és a dolgozó nép, a munkásosztály egységét hirdeti. A jobboldali szociáldemokraták élesen küzdenek az egységfront ellen és ezzel Németországhoz hasonlóan Magyarországon is elősegítik a fasizmus megerősödését. A kommunisták az ezernyi nehézség ellenére szembeszállnak az egyre erősödő árral. Az áldozatok hosszú sorai jelzik ezt az utat. A Horthy-rendszer kivégezte a Kommunisták Magyarországi Pártjának számos vezetőségi tagját.

Elhatározták a párt akkor már 8 ½ éve börtönben sanyargatott vezetőjének, Rákosi Mátyásnak elpusztítását.

Az ellenforradalom második pere Rákosi Mátyás ellen (1935)
1935 elején törvényellenesen újra bíróság elé állították Rákosi Mátyást. Az igazságügyminiszter, amikor tanácsot kért Bethlen Istvántól a Rákosi-per kérdésében, Bethlen azt felelte, hogy: »most nem látja fennforogni azokat a szempontokat, melyek álapján Rákosit 1925—26-ban nem ítélték halálra«.

Az ellenforradalmi rendszer eltökélt szándéka volt, hogy elpusztítja Rákosi Mátyást, a magyar munkásosztály, a magyar nép, az egész világ dolgozóinak harcosát.

Még az egyes burzsoá újságok is kénytelenek voltak belátni annak jogi képtelenségét, hogy valakit nyolc és félévi börtönbüntetésének letöltése után újra bíróság elé állítsanak. A per körüli vita leleplezte az ellenforradalmi rendszert, bebizonyította, hogy még a saját maguk által hozott törvényeket is felrúgták Rákosi Mátyásnak ismételt bíróság elé való állításával.

A magyar munkásosztály, a világ dolgozói, élén a Szovjetunióval, mindent elkövettek Rákosi Mátyás megmentése érdekében. Nemzetközi Rákosi-bizottság alakult Rákosi Mátyás védelmére. A Szovjetunió dolgozói különösen nagy harcot folytattak Rákosi Mátyás védelme érdekében. Minden városban és faluban, minden gyárban és kolhozban Rákosi-bizottságok alakultak, számtalan helyi szovjet és más szervezet választotta meg dísztagjául, és jelentős pénzösszegeket gyűjtöttek össze a védelem ellátására. Plakátok és könyvek jelentek meg a Szovjetunióban Rákosi Mátyás hősies harcának ismertetésére és kiszabadításának előmozdítására. A Pravda, a Bolsevik Párt központi lapja rendszeresen beszámolt a per állásáról, és leleplezte a magyar ellenforradalmi rendszert. A Szovjetunió vezette az egész világ dolgozóinak küzdelmét Rákosi Mátyásért.

A kapitalista államok dolgozói tüntettek és követelték Rákosi kiszabadítását. A magyar követségeket, az igazságügyminisztériumot és később a bíróságot a szó szoros értelmében elárasztották a világ minden sarkából érkező tiltakozó levelek és táviratok.

Az egész világ dolgozóinak nagy tiltakozó harcával egyidejűleg folyt a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetése alatt a magyar dolgozók harca szeretett vezérük, példaképük, Rákosi Mátyás megmentéséért.

A magyar munkásosztály nyílt utcai tüntetéseken követelte Rákosi Mátyás szabadlábrahelyezését. Törekynek, Horthyék törvényszéki tanácselnökének lakása előtt egy fára vörös zászlót tűztek ki. 1934 nyarán tüntetésekre került sor a Váci-úton, majd később a bíróság épülete előtt. A munkások vörös zászlókat vittek és az Internacionálét énekelték.

Az eredetileg 1934 októberére kitűzött tárgyalást többször elhalasztották.

Végül is az ellenforradalom bírósága 1935 január 21-én megkezdte Rákosi Mátyás perének tárgyalását.

Az egyik külföldi tudósító így számolt be a perről: »Budapest, 1935 január 21. — A Markó-utcai törvényszék épületét erős rendőrosztagok őrzik és detektívek hada nyüzsög; a magyar fasiszta „igazságszolgáltatás” csak a legnagyobb rendőri karhatalom védelme alatt meri elkezdeni Rákosi Mátyás perét.

A nagy esküdtszéki terem padjait zsúfolásig megtöltik a világsajtó képviselői, a Párizsból, Londonból, Bécsből, Pozsonyból stb. érkezett ügyvédek, munkásdelegációk. Ott látni a Szovjetunió két követét és a szovjet sajtóiroda bécsi attaséját, akik tolmácsaik segítségével feszülten figyelik a tárgyalás menetét.

A vádlottak padján Rákosi Mátyás.

Két oldalán, mögötte, feltűzött szuronnyal ülnek a fegyőrök — szinte a szimbólum erejével hat: három felfegyverzett ember őriz egyetlen, a 9 évi nehéz rabság által legyöngült szervezetű embert!«

Rákosi Mátyás, megrongált egészségi állapota, a 11 napos rendkívül kimerítő tárgyalások ellenére, február 8-án megtartotta az utolsó szó jogán nagy beszédét. A több mint háromórás hatalmas beszédben magáról alig szólt. Az ellenforradalom perét Rákosi Mátyás átváltoztatta a munkásosztály és a dolgozó nép perévé elnyomói ellen. Vádolta az úri Horthy-rendszert, bátran és kérlelhetetlenül.

Azok, akik jelen voltak, mondják, hogy barát és ellenség egyaránt feszült figyelemmel, lebilincselve hallgatta ezt az előadást. Még az elnök is gyakran megfeledkezett feladatáról és csak akkor, amikor időnkint összeszedte magát, akkor szólt közbe és igyekezett zavarni Rákosi Mátyás beszédét.

Az ellenforradalmi bíróságnak a Tanácsköztársaság alatti működéséért emelt vádjaival szemben Rákosi Mátyás vállalta a felelősséget:

»Minden néven nevezendő tettemért, amelyet a proletárdiktatúra alatt elkövettem, nyugodt lélekkel vállalom a felelősséget és eszemágában sincs a magam szerepét bármiféle irányban kisebbíteni — mondotta Rákosi Mátyás. — Amit én tettem, kizárólag meggyőződésemtől vezettetve tettem! Nem is kívánok ezért semmiféle védekezést előhozni, csak azt mondom, hogy az akkori véleményemet mind a mai napig megtartottam és semmi okom sincs azt megbánni, annak ellenére, hogy tíz évet börtönben töltöttem.« (A Rákosi-per. Az utolsó szó jogán. 1935. febr. 7—8. Magyar Munkásmozgalmi Intézet. Szikra, Bp. 1950. 432. old.)

»Szilárdan kitartottam a magam kommunista meggyőződése mellett. A fegyházban eltöltött tíz év alatt nem változtam meg. Ugyanolyan harcosa vagyok a kommunizmusnak, mint voltam és csak ismétlem, hogy bármi legyen az én egyéni sorsom, az ügy, amelyért harcolok, győzni fog.« (U. o. 435. old.)

Rákosi Mátyás sziklaszilárd helytállása, a Szovjetunió, a nemzetközi munkásmozgalom, a magyar munkásosztály harca, a Horthy-rendszert meghátrálásra kényszerítette. Nem merték halálra ítélni, Rákosi Mátyást életfogytiglani fegyházzal sújtották.

1940 október 30-án Rákosi Mátyás Sztálin szerető gondoskodása következtében kiszabadult a szegedi Csillag-börtönből. Több, mint 15 éves szenvedés után, a Szovjetunió szívós küzdelemmel kiragadta az ellenforradalom börtönéből Rákosi Mátyást, aki pár nap múlva megérkezett Moszkvába, hogy onnan folytassa harcát a magyar nép és a többi elnyomott milliók felszabadításáért.

A Kommunisták Magyarországi Pártjának harca a fasizmus ellen
A magyar munkásosztály erőt merített Rákosi Mátyás bátor, hősies magatartásából. Az egyre erősödő fasizmussal szemben a Kommunisták Magyarországi Pártja a munkásosztály egységének helyreállítását tartotta a legfontosabbnak, mely alapul szolgált volna arra, hogy a munkásosztály vezetésével a parasztság, a haladó értelmiség és a kispolgárság részvételével egy erős, fasisztaellenes népfront alakuljon ki Magyarországon.

A magyar kommunisták fasizmus elleni harca része volt annak a világméretekben folyó küzdelemnek, mely nagy lendületet vett a Kommunista Internacionálé VII. Kongresszusa (1935) után. A kongresszuson Dimitrov mélyenszántó tudományos elemzését adta a fasizmusnak és kijelölte az ellene folyó harc feladatait.

Ekkor bontakozott ki teljes erejével az a népfrontpolitika, amely Franciaországban, Spanyolországban, majd a második világháború idején a németek megszállta országokban komoly tömegmozgalommá vált és a kommunista pártok, a munkásosztály vezetésével fasisztaellenes egységfrontba tömörítette a dolgozó népet és mindazokat, akiket létükben fenyegetett a fasizmus.

A fasizmus elleni küzdelem legerősebb támasza az egész világ dolgozói számára a hatalmas Szovjetunió.

A magyar kommunistákat, a munkásosztályt erősítette az a tudat, hogy a világ első proletárállama, a nagy Szovjetúnió, Sztálinnal az élén diadalmasan építi a szocializmust.

1936-ban megszületett a Sztálini Alkotmány, amely lerögzítette a szovjet nép addig elért eredményeit, a tervgazdálkodás, az ötéves terv sikereit, a szocializmus győzelmes felépítését a Szovjetunióban.

»A Szovjetunió új Alkotmánya erkölcsi segítség és reális támasz lesz mindazok számára, akik ma harcot folytatnak a fasiszta barbárság ellen.« — mondotta Sztálin 1936-ban. (Sztálin: A leninizmus kérdései. A Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségének alkotmánytervezetéről. Szikra, Bp. 1948. 560. old.)

És valóban, a magyar kommunisták még önfeláldozóbban és lelkesebben küzdöttek, mert maguk mögött érezték a Szovjetuniót. A magyar kommunisták önfeláldozó magatartása megmutatkozott a spanyol nép szabadságharca idején is, 1936-37-ben.

A Rákosi-zászlóalj a nemzetközi brigádban elnyerte a leghősibb zászlóalj elnevezést. A magyar munkások, kommunisták ott küzdöttek Madrid határán a német, olasz fasiszták, spanyol ellenforradalmárok ellen, amikor megállították Franco hordáit. A zászlóalj többszáz katonája hősi halált halt, köztük a legendáshírű »Lukács tábornok«, Zalka Máté. Harcuk nem volt hiábavaló. A fasiszták elleni küzdelmükkel a spanyol földön, egyúttal a magyar nép felszabadításáért is harcoltak.

A Kommunisták Magyarországi Pártja a második világháború előestéjén hatalmas erőfeszítéseket tett a fasisztaellenes egységfront létrehozása érdekében, melynek alapja csak a munkásegység, tehát a kommunista és szociáldemokrata munkások összefogása lehetett. A munkásegységért folyó harcnak egyik erős oszlopa volt ebben az időben a SzDP Országos Ifjúsági Bizottsága, melynek élén a később mártírhalált halt kommunista, Ságvári Endre állt. Ságvári vezetésével 1937-ben az ifjúmunkások szétverték a nyilasok Tompa-utcai gyűlését, példát mutatva, hogyan kell tettekkel harcolni az egyre erősödő fasizmussal szemben.

Az Országos Ifjúsági Bizottság kommunista élharcosai közé tartozott Kulich Gyula is, akit 1940-ben nyolc évre ítéltek majd a dachaui haláltáborban pusztult el.

A 30.-as évek végén erős fegyvert jelentett a népfrontért folyó harcban a Párt illegálisan terjesztett központi újságja, a Dolgozók Lapja s a legálisan megjelenő, a Párt harcát támogató Gondolat című folyóirat is.

Mialatt a kommunisták életüket áldozták a fasizmus elleni küzdelemben, Peyerék hű kiszolgálói voltak a fasizmusnak. A Hitler által hozott bécsi döntést (1938) Peyerék üdvözölték, és nyíltan hirdették, hogy »egyelőre tegyük félre azokat a kétségtelenül mély ellentéteket, amelyek itt egyes pártokat és társadalmi rétegéket egymástól elválasztanak«, vagyis ne küzdjünk a fasizmus ellen, ne küzdjünk a háború ellen, hajoljunk meg és működjünk együtt Hitler-Németországgal — ezt jelentette a jobboldali szociáldemokraták politikája. Peyer maga Horthy 75 éves születésnapjára levélben fejezte ki szerencsekívánatait. Ebben még nem merült ki a jobboldali szociáldemokraták tevékenysége. A fasisztaellenes egységfront ellen küzdöttek, a kommunistákat beárulták a rendőrségnek. Mindezzel megkönnyítették a Horthy-fasizmus számára, hogy a magyar népet belehajszolja a bűnös szovjetellenes háborúba.

A magyar uralkodóosztályok felelőssége a szovjetellenes háború előkészítésében
Az ország belső fasizálódása és a szovjetellenes háború előkészületei még erősebb lendületet vettek Darányi (1936) miniszterelnöksége idején. A dolgozó nép elnyomásában, szovjetellenességben az új kormány ugyanazon az úton járt, mint elődje. A kormány a külpolitikában Hitler-Németország háborús előkészületeit segítette. Darányi 1937-es berlini látogatása után, 1938 elején elfogadták az ú. n. győri programot. Eredetileg egymilliárdos befektetésről volt szó a hadiiparba, később ez fokozódott.

A magyar finánctőke már a háború kitörése előtti időszakban, az 1937-es újabb válsághullám elhárítására, áttért a hadiipari termelésre. A német háborús gépezet kiszolgálására a magyar finánctőke mindent megtett.

Az ipari termelés értéke 1939-ben az 1938-as termelési érték 20%-ával emelkedett, természetesen a gyártmányok főleg a hadsereg felszerelését, hadianyagok felhalmozását szolgálták.

Hitler-Németország kiszolgálásával párhuzamosan a magyar uralkodóosztályok bizonyos csoportjai ugyanakkor tájékozódni kezdtek az angolszász imperialisták irányában. A Darányi-kormány, hogy helyzetét a fasiszta Németország felé biztosítsa, versenyt futott a nyilasokkal. Mindenáron be akarta bizonyítani, hogy van olyan jó fasiszta, mint az egyes nyilaspártok vezetői, akiket Hitler-Németország különös kegyeiben részesített.

A fasiszta Németország Ausztria elfoglalásával (1938 március 12—13) Magyarország közvetlen szomszédja lett. A német nyomás egyre fokozódott, Darányit Imrédi Béla váltotta fel (1938—1939 február 15.). Kormányelnöksége alatt a fasizmus még jobban megerősödött Magyarországon.

Hitler-Németország imperialista terveit nagy mértékben elősegítette a bécsi döntőbírósági határozat (1938. november 2.), amelynek révén Magyarország Hitler kegyeiből elvesztett területének egy részét visszakapta Csehszlovákiától. A fasiszta Németország vezetőinek ezzel a döntéssel egyáltalán nem az volt a céljuk, hogy Magyarországon segítsenek, lényegében arról volt szó, hogy Magyarországot még jobban a háborúra készülő német imperializmus szekerébe fogják és elősegítsék a Hitler-fasizmus erőteljes behatolását Délkelet-Európába.

A magyar kormány a bécsi döntést a sovinizmusnak a végletekig való szítására használta ki, s ezzel igyekezett elterelni a figyelmet arról, hogy miközben némileg gyarapodott az ország területe, magát az egész országot eladták a háborúra készülő Németországnak.

A bécsi döntéssel még jobban lábrakapott sovinizmus alkalmas volt arra, hogy a reakciós kormány a közvéleményt egy szovjetellenes háborúra előkészítse.

Magyarország hozzáláncolása a hitleri Németországhoz és az ország belső fasizálódása gróf Teleki Pál miniszterelnöksége alatt (1939 február—1941 április) tovább erősödött. Teleki kormánya, hogy elterelje a tömegek figyelmét az uralkodóosztályok népellenes politikájáról, a mély osztályellentétekről és levezesse a szociális elégedetlenséget, újabb — az előző kormányok alatt hozott rendelkezéseknél még súlyosabb — zsidótörvényt hajtott végre.

A kormány versenyfutása a nyilasokkal tovább fokozódik. Ugyanakkor a nyilas szervezkedéseknek szabad teret biztosít, csak látszatintézkedéseket hoz ellenük. Az 1939. évi májusi választásokon a nyilaskeresztes párt 31 mandátumot szerzett.

A Teleki-kormány a magyar-német kisebbségi egyezmény értelmében a magyarországi német fasiszta szervezetnek, a Volksbundnak korlátlan jogokat biztosított, mely így államot képezett az államban.

A Teleki-kormány alatt Magyarország még jobban bűnrészesévé vált a fasiszta Németországnak. Mialatt a német csapatok teljesen elfoglalták Csehszlovákiát, Horthyék Csehszlovákia ukránlakta területeit rohanták meg és véres kegyetlenkedések után megszállták (1939). A következő évben került sor Hitler »kegyeiből« Észak-Erdély megszállására. A fasiszta Németország ezzel még jobban magához láncolta mind a magyar, mind a román uralkodóosztályokat. Az előbbieknek kilátásba helyezte Dél- Erdélyt is, az utóbbiaknak azt ígérte, hogy mindent visszakapnak.

Magyarország Hitler ajándékaiért drága árat fizetett. Az ország területi növekedése a maradék függetlenség rohamos elvesztésével járt.

Gazdasági téren a magyar finánctőke, a birtokos osztállyal együtt kiszolgálta a fasiszta Németországot, támogatta az 1939-től világháborúvá fejlődő rablóháborújában, rendelkezésre bocsátotta az ország mezőgazdasági és ipari erőforrásait.

A Teleki-kormány írta alá a háromhatalmi egyezményt, mely Magyarországot most már katonailag is, politikailag is szorosan a fasiszta blokkhoz (Németország, Olaszország, Japán) kapcsolta. Míg Horthy 1938-ban Kielben Hitlerrel folytatott tárgyalásai után megengedte, hogy német hadirepülőgépek leszálljanak Magyarországon és ha szükséges, azokat itt kijavítsák, addig a Teleki-kormány engedélyt adott a fasiszta német csapatok átvonulására.

Az 1941 február 27-én megkötött jugoszláv-magyar megnemtámadási szerződés is végső fokon azt a célt szolgálta, hogy erősítse a fasiszta blokkot, hogy megkönnyítse Jugoszlávia hozzákapcsolását Magyarországon keresztül Németországhoz. Mikor Hitler látta, hogy eredeti elképzelése nem sikerül, a fasiszta német csapatoknak Jugoszlávia ellen intézett támadásával egyidejűleg utasítást küldött Telekinek, hogy az alig hat héttel előbb kötött szerződést bontsa fel. Gróf Teleki Pál, aki az ellenforradalmi rendszernek mindvégig erős támasza és a fasiszta Németország hű kiszolgálója volt, erre 1941 áprilisában főbelőtte magát. Öngyilkosságával félreállt az útból és ezzel még inkább teret nyitott annak a bűnös politikának, melynek megalapozásához alaposan hozzájárult.

A fasiszta Németország ügynökének, Bárdossynak kormányrajutásával megindult a magyar hadsereg támadása Jugoszlávia ellen. A Horthy-rendszer Hitler újabb rablóháborújából ismét kivette a részét. Nők, gyermekek ezreinek legyilkolása jelezte Horthy hadseregének délvidéki útját.

A német fasiszta rablásokban és gyilkosságokban bűnrészes Horthy-rendszer a Jugoszlávia ellen indított támadássál még jobban Hitler járszalagjára fűzte az országot.

Ilyenképpen, amikor 1941 júniusában Hitler-Németország megtámadta a Szovjetuniót, a magyar uralkodó körök ingadozás nélkül csatlakoztak a magyar nép érdekeivel gyökeres ellentétben álló szovjetellenes háborúhoz. A magyar finánctőkének, az uralkodóosztályoknak ezzel egy emberöltőn belül már másodszor sikerült belevinni a magyar dolgozó népet a számára idegen, a rabló német imperialista érdekeket szolgáló háborúba.

A klerikális reakció az ellenforradalom rendszerében
A klerikális reakció a magyar nagytőkés és nagybirtokososztállyal együtt mindent megtett, hogy a magyar dolgozó nép hatalmát, a Magyar Tanácsköztársaságot 1919-ben a nyugati imperialisták segítségével hátbatámadja, elbuktassa.

A fehér terror rémségeinek idején a klérus segítségére volt a »darutollas vitézeknek« — Horthy hóhérlegényeinek. Megindulhat az új rendszer berendezkedése, »előbb azonban tisztogatni kell« — fejtette ki 1920-ban a »Mária kongregáció« című lap, melyet a jezsuiták szerkesztettek.

Nem emelte fel tiltakozó szavát a klérus az ártatlanok ezreinek megkínzásáért, elpusztításáért, sőt egyetértett vele. A fehér terror kegyetlenkedése a »keresztény erkölcs« jelszavával, a »kereszténység védelmében« folyt.

Mikor a Horthy-rendszer konszolidálódásának kérdései kerültek előtérbe, a klérus arra törekedett, hogy visszaállítsák a Habsburg-uralmat Magyarországon. IV. Károly második sikertelen visszatérése alkalmával a tihanyi apátságba menekült.

A Habsburg-pártiak, a legitimisták ellen a Bethlen-kormány ugyan fellépett, de természetesen bizonyos korlátok között. Hiszen tudták, hogy a legitimisták az ellenforradalmi rendszer hű támaszai. A Habsburg-ház trónfosztása, a legitimisták ideiglenes háttérbeszorítása tartózkodóvá tette a klérust. Ez azonban rövidesen végetért.

A klerikális reakció tapasztalhatta, hogy a Horthy-rendszer végeredményben ugyanúgy biztosítja befolyását és a régi hatalmát, mint ahogy a Habsburgok. Mindamellett a klérus nem mondott le eredeti terveiről, a Habsburgok visszahozataláról.

A katolikus egyház a »Nagyatádi-féle földreform« során tapasztalhatta, hogy nagybirtokai továbbra is megmaradhatnak. De a klérus fellépett még egy korlátozott földreform ellen is. Azt hirdették a mamutbirtokos főpapok, hogy »birtokreformot csinálni pénz nélkül nem lehet«, »az új földek átkot hoznak áldás helyett és vesztébe rántják a gazdát«.

Ugyanakkor azon voltak, hogy a földbirtok »átka« továbbra. is sújtsa a klérust.

1935-ben, tehát jóval a földreform után az egri főkáptalan 67 ezer hold földbirtokkal, a kalocsai érsekség 60 ezer holddal, a veszprémi püspökség 50 ezer holddal rendelkezett, az esztergomi érsekség 36 ezer holddal stb. Voltak egyes apátságok, melyek a »Nagyatádi-féle földreform« után még 1925-ben megnövelték földbirtokaik állományát. Így a zirci apátság még 1925-ben 46 ezer holddal rendelkezett, 1935-ben már közel 50 ezer holddal, a pannonhalmi főapátság földbirtokai ugyanezen idő alatt 56 ezer holdról 60 ezer holdra emelkedtek.

A főpapok azonban nemcsak mint nagybirtokosok voltak érdekelve az ellenforradalmi rendszerben. Jelentős mezőgazdasági üzemekkel rendelkeztek. Számos szeszfőzde, cukorgyár, sörgyár, borpince és malom volt a klérus tulajdonában. Az egyházi reakció résztvett az iparvállalatokban, bankokban, takarékpénztárakban. Egybefonódott a finánctökével. Mindez igen nagy jövedelmet jelentett a klérus számára.

A felsőház feltámasztásával a klérus politikai befolyása is régi fényében és formájában tért vissza.

A Tanácsköztársaság alatt állami kezelésbe került iskolákat a Horthy-rendszer visszaadta az egyháznak. A reakciós magyar iskolarendszer népellenes jellegére a klérus nyomta rá bélyegét.

A »valláserkölcs« jelszava alatt »közös lelki kapcsolatot« hirdettek, mely »összefogja a társadalmat«, elnyomót és elnyomatottat. »Királyok és alattvalók, szegények is gazdagok, műveltek és műveletlenek a vallásban találkoznak«. Ennek biztosítása érdekében »a középiskolának minden nevelő erejét latba kell vetni« — szólt az iskolai tanterv-utasítás a Horthy-rendszer alatt. A természettudományos oktatást megakadályozták. »A vallásos világszemlélet és tudományos kutatás határát nem szabad illetéktelen megjegyzésekkel megbolygatni«, vagyis a tudományos kutatás eredményeit el teli titkolni a tanulóifjúság előtt — szólt az utasítás a tanárokhoz.

A klérus élén járt a revizionista uszításnak. A sovinizmus szításával a klérus segédkezet nyújtott az ellenforradalmi rendszer számára, hogy eltereljék a tömegek figyelmét a kíméletlen tőkés és feudális kizsákmányolásról. Számos fasiszta szervezet, így a Turáni Vadászok, Ébredő Magyarok, Kettőskereszt Egylet stb. álltak a klérus befolyása alatt. Mindezek az egyesületek az útszéli demagógiának, a munkásellenességnek, a Szovjetunió elleni uszításnak, a sovinizmusnak, az antiszemitizmusnak voltak a tűzfészkei.

A nép elnyomásának, fékentartásának módszerei a Horthy-rendszer alatt sok tekintetben megváltoztak az 1918 előtti időkhöz képest. Ez egyrészt a fizikai terror, másrészt a lelki terror, a félrevezetés, a demagógia fokozott alkalmazását jelentette. Az utóbbi téren a klerikális reakciónak különösen kiemelkedő szerep jutott.

Még jóval az első világháború előtt XIII. Leó pápa felhívására a klérus megindította szervezkedését a munkások között. Az úgynevezett »keresztényszocialista« mozgalom célja az volt, hogy az elnyomott, kisemmizett, jogfosztott munkásságot vallásos jelszavakkal a forradalmi munkásszervezetektől eltérítse, azokkal szembefordítsa, a munkásság egységét megbontsa, hogy az uralkodóosztályok a munkásmozgalmat így könnyebben összezúzzák.

A keresztényszocialista mozgalom élén grófok, főpapok álltak és még sokan mások a legszélsőbb reakció, az ellenforradalom táborából.

A mozgalmat a Horthy-rendszer teljes erejéből elősegítette, támogatta, mint a kommunisták elleni harc fontos eszközét. Felismerték XIII, Leó szavainak nagy jelentőségét: »Az államok sorsa függ tőle, jól oldjuk-e meg ezt a kérdést vagy rosszul.« A reakciós nagytőkés és nagybirtokos állam mindent megtett, hogy »ezt a kérdést«, a forradalmi munkásmozgalom elnyomását — »jól oldja meg«.

A börtönök, akasztófák éppen úgy hozzátartoztak a munkásmozgalom elleni harchoz, mint a keresztényszocialista mozgalom, mely a szociális demagógia fegyverével küzdött.

A klérus élenjárt a Szovjetunió elleni izgatásban, tevékeny részese volt a Szovjetunió elleni háború élőkészítésének. A világ első szocialista államának megerősödése, az a hatalmas kultúrforradalom, mely milliókat emelt fel és fegyverzett fel a tudás erejével, félelemmel töltötte el a Vatikánt és magyarországi megbízottait is. A klérus minden erővel arra törekedett, hogy a magyar népben gyűlöletet szítson a Szovjetunió ellen. A klérus újságainak, röpiratainak, egyházi ponyváinak fő tárgya a kommunizmus elleni küzdelem.

A magyar katolikus főpapság a Horthy-rendszer hű kiszolgálójának, fenntartójának bizonyult. 1941-ben, a Szovjetunió megtámadása idején a klérus felszenteli a frontra kerülő zászlókat, ezzel is kifejezve örömét és hozzájárulását a bűnös háborúhoz, melyet a 20. század »keresztesháborújának« nevezett el.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!