Kína forradalma

Kína forradalma
Amikor Kína magára hagyatva küzdött
VII. Frontok az ellenség háta mögött
5. Az Új Negyedik Hadsereg a Nagy Folyam mentén

(idézet: Kína forradalma című könyvből)

5. Az Új Negyedik Hadsereg a Nagy Folyam mentén

A háború első szakaszában az ellenséges vonalak mögött megalakult támaszpontok között utolsó volt az Új Negyedik Hadsereg Körzete a Jangce (Nagy Folyam) alsó folyásánál. Az „Új Negyediket” 1938-ban szervezték a régi Vörös Hadseregnek azokból az egységeiből, amelyek nem vettek részt a Hosszú Menetelésben, hanem visszamaradtak Kiangszi, Fukien, Honan és Hupei tartomány hegyei között. A kommunista—Kuomintang ellentét itt tíz esztendő halálos küzdelme után valóban a csontig hatolt. Ha másutt a Szingan-incidens után megszűnt is a polgárháború — itt tovább folytatódott. A Kuomintang-urak ugyanis azt hitték, hogy ezen a ponton a „maradékok” összezúzásával könnyen végezhetnek velük. Amikor a harc végre megszűnt, azon mesterkedtek, hogy lefegyverezzék és szétszórják a kommunista egységeket. Az általános szokástól eltérően, itt nem bocsátották szabadon a polgárháborús időszak katonai vagy polgári foglyait.*

* Még 1944-ben is a Ningtu-i és hasonló koncentrációs táborokban őrizték őket.*

A japánellenes háború teljes hevességgel dühöngött ugyan, mégis hónapokig tartó tanácskozásokra volt szükség, míg végre ezek a partizánok saját parancsnokaik vezetése mellett összpontosíthatták erőiket és hivatalosan az ország katonai erőihez számították őket. Új nevüket a híres „Vasvértezetű” Negyedik Hadsereg emlékezetére kapták, amelyben kommunisták és a Kuomintang követői közös, győzelmes harcokat vívtak az 1927-es Nemzeti Forradalomban, az első egységfront idején. Csang Kai-sek főparancsnoki minőségében Nganhui és Kiangszu tartományokat jelölte ki az új hadsereg hadműveleti területéül, parancsnokává pedig Je Ting-et nevezte ki.**

** Elesett 1946-ban.**

Az Új Negyedik Hadsereg egészen más politikai feltételek között volt kénytelen harcolni, mint a Nyolcadik. A Nyolcadik Hadseregnek a kommunista vezetés alatt álló Senszi-Kanszu-Ninghszia Határkörzet (Jenan-körzet) hátországul szolgálhatott. A nép teremtő energiái itt a politikai és gazdasági intézkedések következtében szabadon érvényesülhettek. Az Új Negyedik Hadseregnek olyan területen kellett harcolnia, ahol a kormány a régi földesurak és Kuomintang-boncok kezében volt, s ahol a Kommunista Párt — a hadseregben lévő tagoktól eltekintve — még mindig törvénytelen volt. A Nyolcadik szabadon alkalmazhatta azt a politikát, amelynek értelmében népválasztáson alapuló demokratikus közigazgatást vezetett be és könnyített a parasztok terhein. Az Új Negyedik kizárólag katonai erőként működhetett a meglévő politikai és gazdasági rendszer keretein belül. A nép szeretetét egyedül azzal a néhány egyszerű és szigorúan betartott szabállyal nyerte el, amelyet már a régi Vörös Hadsereg alkalmazott, s amely a kommunista seregeket oly határozottan különböztette meg minden más kínai katonaságtól:

1. Ha egy ajtót ágydeszkának használtál, utána tedd vissza a helyére.
2. Ha a néptől szalmát kértél derékaljnak, ne menj el addig, amíg össze nem kötötted és vissza nem tetted a helyére. Ha bármit elmozdítottál, tedd vissza. Söpörd fel a szállást, mielőtt elmész.
3. Légy szerény, őszinte és barátságos.
4. Ne rekvirálj. Fizesd meg tisztességesen, amit vásárolsz.
5. Adj vissza mindent, amit kölcsönkérsz.
6. Téríts meg minden kárt, amit okoztál.
7. Ne piszkítsd be a falakat. Ásd meg a magad latrináját
8. Hagyd békén a nőket. Ne sértsd meg őket azzal sem, hogy mezítelenül fürdesz ott, ahol láthatnak.

Földrajzilag is más volt az Új Negyedik helyzete. Itt nem voltak hegyek, amelyekben el lehetett volna rejtőzni. A harci körzet sík volt és folyók szaggatták meg.

Amint az új támaszpontra érkezett a Negyedik, azonnal átszűrődött a frontvonalon, megzavarta az ellenséget a Nanking-Sangháj vasútvonal mentén és észak felé nyomban kitört a tengerpartra. Ugyanakkor újjá is szervezte önmagát. Néhány partizánegységet rendes hadsereggé szervezett, amelynek hadműveletei szigorúan partizán-jellegűek maradtak ugyan, de központi parancsnokság hangolta össze őket. Érintkezést létesítettek a megszállott Sangháj kommunista és más hazafias szervezeteivel. A Negyedik közel volt Közép-Kína nagyvárosaihoz és azért rendkívül magas színvonalú technikai segédcsapatokat tudott szervezni. Orvosi szolgálata a legjobb volt az egész kínai fronton.

Az Új Negyedik Hadsereg nem szervezhette meg és nem fegyverezhette fel a népet, ahogyan azt a Nyolcadik Hadsereg megtehette. Mégis, a kezdeti 15.000-ről egy év alatt több, mint kétszeresére ugrott a Negyedik létszáma. Amikor a japánok elfoglalták Szucsou vasúti csomópontot, a Negyedik erre a körzetre is kiterjesztette működését, érintkezést létesítve a Nyolcadik Hadsereggel és a többi santungi ellenálló csoportokkal. Amikor a japánok Hankou felé, Csang Kai-sek ideiglenes fővárosa felé törtek, a Negyedik jelentősen lassította előrehaladásukat a vasutak összerombolásával, az utak és víziutak ellen intézett szüntelen támadásaival. Hankou eleste után nyugat felé, ennek a városnak a környékére is kiküldte oszlopait.

A háború első szakaszát ilymódon katonailag két különálló folyamat jellemezte: gyors japán térnyerés a „szabályos” fronton — és a területek visszaszerzésének megkezdése a frontmögötti partizán-területeken. Politikailag a japán front mindkét oldalán a kínai erők növekvő egysége és kölcsönös segítési készsége jellemezte.

Az első szakasz 1938 telén ért véget. Ekkor a névleg japán megszállás alatt álló területen négy nagyobb japánellenes támaszpont állott, három északon, egy pedig Közép-Kínában. Az északi támaszpontok mindegyikének megvolt a maga demokratikus Felszabadított Körzet-kormánya, amely választott helyi szervezetekre, a felfegyverzett népre alapozta tekintélyét és csökkentette a nép vállára nehezedő terheket. Kommunisták vezetése alatt azok a Nemzeti Felszabadítás-Pártiak és Kuomintang-pártiak, akik nem vonultak vissza, hanem helyükön maradtak — együttműködtek a japánellenes harcban és a reformok keresztülvitelében. A japánellenes támaszpontok reguláris hadseregének létszáma több, mint kétszázezerre nőtt. Félmillió paraszt vett részt a helyi fegyveres védelmi szervezetekben és a háborús erőfeszítést polgári síkon támogató egyesületek taglétszáma öt és hatmillió között mozgott.

A „szabályos” fronton ebben a szakaszban olyan állásokat foglaltak el, amelyek azután a következő öt esztendőben lényegében változatlanok maradtak. A Központi Kormány visszavonult Csungkingba. Kötelessége és nyíltan hangoztatott szándéka az volt, hogy a hátország erőit előkészítse a végső ellentámadásra.

SaLa