Írta: J. V. Sztálin

M. I. Uljanova elvtársnőnek

Válasz L. Mihelszon elvtársnak

A napokban kaptam meg Öntől Mihelszon elvtársnak a nemzeti kérdésről írt levele másolatát. Néhány szóban válaszolok.

1. A burját elvtársak azt kérdezték tőlem: „Hogyan képzelhető el az átmenet az egyes autonóm köztársaságaink keretében fejlődő nemzeti kultúrákon keresztül az egységes általános emberi kultúrához?” (Sztálin. „A leninizmus kérdései”. 259. old.) Azt feleltem nekik, hogy ezt az átmenetet nem úgy képzeljük el, hogy „a szocializmus időszakában az egész emberiségnek egyetlen közös nyelve lesz és minden más nyelv el fog halni”, hanem úgy, hogy a nemzetiségek bekapcsolódnak a tartalmában proletár általános emberi kultúrába, olyan formákban, amelyek megfelelnek e nemzetiségek nyelvének és életmódjának (lásd: „A leninizmus kérdései”). Magyarázatul hivatkoztam forradalmunk fejlődésének területéről több tényre, amelyek azt bizonyítják, hogy forradalmunk a korábban félresodort nemzetiségeknek és kultúrájuknak ébredésére és erősödésére vezetett. Erről folyt a vita.

Mihelszon elvtárs nem értette meg a vita lényegét.

2. Mihelszon elvtárs belekötött szavaimba: „a szocializmus időszakában” (lásd fentebb), és abba az állításomba, hogy egyes nemzetiségek asszimilálódási folyamata nem egyértelmű általában a nemzetek megszűnésével, és azt állítja, hogy Sztálin egyes megfogalmazásai okot adhatnak arra, hogy úgy értelmezzék azokat, mint a „leninizmus revízióját” a nemzeti kérdésben. Ezzel kapcsolatban idézi Lenin szavait arról, hogy „a szocializmus célja nemcsak az emberiség kis államokra tagoltságának és a nemzetek minden elkülönültségének megszüntetése, nemcsak a nemzetek egymáshoz való közeledése, hanem egybeolvadásuk is”.

Azt hiszem, először, hogy Mihelszon elvtárs nincs tekintettel a kérdésnek a burját elvtársak levelében foglalt feltevésére, amelyet Sztálin semmiképpen sem hagyhatott figyelmen kívül a Keleti Dolgozók Kommunista Egyetemén mondott beszédében. A burjátok levelében éppen a nemzeti kultúrákon keresztül az általános emberi kultúrához vezető átmenetről volt szó, és a burját elvtársak nyilván azt gondolták, hogy előbbnemzeti kultúrák lesznek, és azután lesz általános emberi kultúra. Ezzel szemben Sztálin válaszában azt mondotta, hogy ez az átmenet nem olymódon fog végbemenni, ahogy a burját elvtársak gondolják, hanem olymódon, hogy a Szovjetunió nemzetiségeinél egyidejűleg fog fejlődni mind a (formájában) nemzeti kultúra, mind a (tartalmában) általános emberi kultúra, s hogy ennek az átmenetnek csakis ilyen rendje mellett mehet végbe a nemzetiségek bekapcsolódása az általános emberi kultúrába (lásd: „A leninizmus kérdései”).

Továbbá azt hiszem, hogy Mihelszon elvtárs nem értette meg a válaszomat. Amikor a „szocializmus időszakáról” beszéltem, ezen nem azt értettem, hogy a szocializmus nálunk már „végső” győzelmet aratott, hiszen az ilyen győzelem csak nemzetközi méretekben, abban az esetben következhet be, ha a szocializmus valamennyi, vagy néhány legfontosabb országban győz, hanem országunk szocialista építésének időszakára gondoltam. Ez világosan kitűnik abból, ahogy a kérdést a Keleti Dolgozók Kommunista Egyetemén mondott beszédemben megfogalmaztam. Állítható-e, hogy országunkban a szocialista építés időszaka („a szocializmus időszaka”) folyamán, azaz még mielőtt más országokban is győzne a szocializmus, okvetlenül eltűnnek a nemzetek és egy közös nyelvet beszélő egy közös nemzetben olvadnak össze? Azt hiszem, ezt nem lehet állítani. Sőt, még a proletárdiktatúra világméretű győzelme után, még ez után is sokáig lesznek nemzeti és állami különbségek.

Leninnek tökéletesen igaza volt, amikor azt mondotta, hogy „a népek és országok közötti nemzeti és állami különbségek… még a proletariátus diktatúrájának világméretű megvalósulása után is hosszú, nagyon hosszú ideig meg fognak maradni” (XXV. köt. 227. old.).

Akkor hogyan értsük Mihelszon elvtárs Lenin-idézetét, amelyben az áll, hogy a szocializmus célja végső fokon a nemzetek egybeolvadása? Azt hiszem, ezt az idézetet nem úgy kell érteni, ahogy Mihelszon elvtárs érti. Mert a fentebb elmondottakból kitűnik, hogy Lenin ebben az idézetben a nemzetek egybeolvadásáról mint a szocializmus végső feladatáról beszél, mely a szocializmus minden országban való győzelmének eredményeképpen, „a proletariátus diktatúrájának világméretű megvalósulása után” „hosszú, nagyon hosszú” idő múlva valósulhat meg.

Mihelszon elvtárs tehát nem értette meg Lenint.

3. Azt hiszem, hogy Sztálin „megfogalmazásai” nem szorulnak arra, hogy „pontosabbá” tegyék őket. Türelmetlenül várom, hogy az ellenzék megkockáztassa, és a pártkongresszuson, nyílt vitában, mondjon valamit a nemzeti kérdés elvi oldaláról. Attól tartok, hogy ezt nem fogja megkockáztatni, mert, miután Zinovjev kudarcot vallott a Központi Bizottság és Központi Ellenőrző Bizottság plénumán, az ellenzék jobbnak látta, hogy minapi „platformjában” hallgatással mellőzze a nemzeti kultúra kérdését. Ha azonban az ellenzékiek minden várakozás ellenére mégis megkockáztatják — annál jobb a pártnak, mert a párt ezzel csak nyerhet.

I. Sztálin

1927. szeptember 16.

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 10. kötet – című könyvből)

SaLa