Írta: J. V. Sztálin

A kínai forradalom kérdéseihez

Válasz Marcsulin elvtársnak

A kínai Szovjetek kérdéséről a „Gyerevenszkij Kommunyiszt” szerkesztőségének írt levelét a szerkesztőség elküldötte nekem, hogy én válaszoljak rá. Röviden válaszolok tehát levelére abban a reményben, hogy önnek nem lesz ez ellen kifogása.

Azt hiszem, Marcsulin elvtárs, az Ön levele félreértés következménye. Megmondom, miért.

1. Sztálin a propagandisták számára írt téziseiben a Munkás-, Paraszt- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek a mai Kínában való azonnali megalakítása ellen ír. Ön ellenben, amikor Sztálinnal vitázik, Leninnek a Kommunista Internacionále II. kongresszusán elhangzott téziseire és beszédére hivatkozik, ahol csak Parasztszovjetekről, a Dolgozók Szovjetjeiről, a Dolgozó Nép Szovjetjeiről van szó, de egyetlen szó sem esik a MunkásküldöttekSzovjetjeinek megalakításáról.

Mi az oka annak, hogy Lenin sem téziseiben, sem beszédében nem említi a Munkásküldöttek Szovjetjeinek megalakítását? Az, hogy Lenin mind beszédében, mind téziseiben olyan országokra gondol, amelyekben „szó sem lehet tiszta proletármozgalomról”, amelyekben „alig van ipari proletariátus” (XXV. köt. 353. old.). Lenin határozottan megmondja beszédében, hogy olyan országokra gondol, mint Közép-Ázsia, Perzsia, amelyekben „alig van ipari proletariátus” (lásd ugyanott).

Lehet-e ezek közé az országok közé sorolni Kínát, amelynek olyan ipari központjai vannak, mint Sangháj, Hankou, Nanking, Csangsa stb., ahol már körülbelül hárommillió szakszervezetekben szervezett munkás van? Világos, hogy nem lehet.

Világos, hogy amikor a mai Kínáról beszélnek, ahol már megvan az ipari proletariátus bizonyos minimuma, nem egyszerűen Parasztszovjeteknek vagy Dolgozók Szovjetjeinek megalakítására, hanem a Munkás– és Parasztküldöttek Szovjetjeinek megalakítására kell gondolni.

Más volna a helyzet, ha Perzsiáról, Afganisztánról stb. volna szó. De Sztálin téziseiben, mint ismeretes, nem Perzsiáról, Afganisztánról stb., hanem Kínáról van szó.

Ezért az ön ellenvetése Sztálinnal szemben és hivatkozása Leninnek a Kommunista Internacionále II. Kongresszusán elmondott beszédére és téziseire — helytelen, tárgytalan.

2. Levelében van egy idézet a Kommunista Internacionále II. kongresszusának a nemzeti és gyarmati kérdésről kiadott „Kiegészítő téziseiből”, amelyben arról van szó, hogy Keleten „a proletárpártoknak fokozottan propagálniok kell a kommunista eszméket és az első adandó alkalommal meg kell teremteni a Munkás– és Parasztszovjeteket”. Ön úgy tünteti fel a dolgot, hogy ezek a „Kiegészítő tézisek” és a belőlük vett idézet Lenin tollából származik. Ez nem így van, Marcsulin elvtárs. Ön egyszerűen tévedett. A „Kiegészítő tézisek” Roy tollából származnak. A II. kongresszuson úgy is szerepeltek, mint Roy tézisei, melyeket Lenin téziseihez „kiegészítésképpen” elfogadtak (lásd a Kommunista Internacionále II. kongresszusának gyorsírói jegyzőkönyvét, 122—126. old.).

Miért volt szükség a „Kiegészítő tézisekre”? Azért, hogy az elmaradt gyarmati országoktól, amelyeknek nincs ipari proletariátusuk, különválasszanak olyan országokat, mint Kína és India, amelyekről nem lehet azt állítani, hogy ott „alig van ipari proletariátus”. Olvassa el ezeket a „Kiegészítő téziseket”, és megérti, hogy ott főképp Kínáról és Indiáról van szó (lásd a Kommunista Internacionále II. kongresszusának gyorsírói jegyzőkönyvét, 122 old.).

Hogyan történhetett az, hogy szükségessé váltak Roy külön tézisei, amelyek „kiegészítették” Lenin téziseit? Ennek az a magyarázata, hogy Lenin tézisei jóval a II. kongresszus megnyitása előtt íródtak és kerültek nyilvánosságra, jóval a gyarmati országok képviselőinek megérkezése és a II. kongresszus külön bizottságában lefolyt vita előtt. És mivel a kongresszus bizottságában lefolyt vita során kiderült, hogy az elmaradt keleti gyarmatoktól külön kell választani olyan országokat, mint Kína és India, szükségessé váltak a „Kiegészítő tézisek”.

Ezért nem szabad összetéveszteni Lenin beszédét és téziseit Roy „Kiegészítő téziseivel”, mint ahogy nem szabad megfeledkezni arról, hogy amikor olyan országokról van szó, mint Kína és India, Munkás– és Parasztszovjetek megalakítására s nem egyszerűen Parasztszovjetek megalakítására kell gondolni.

3. Kell-e Kínában Munkás– és Parasztszovjeteket alakítani? Igen, feltétlenül kell. Sztálin ezt határozottan megmondja a propagandisták számára írt téziseiben:

„A forradalmi Kuomintang fő erőforrása a munkások és parasztok forradalmi mozgalmának további kifejlesztése és tömegszervezeteiknek — a forradalmi parasztbizottságoknak, a munkások szakszervezeteinek és más forradalmi tömegszervezeteknek, mint a majdani Szovjetek előkészítő elemeinek — megszilárdítása …”

A kérdés az, mikor, milyen feltételek mellett, milyen helyzetben teremtsék meg őket?

A Munkásküldöttek Szovjetje a munkásosztály mindenkit felölelő és ezért legjobb forradalmi szervezete. De ez még nem jelenti azt, hogy mindig és minden körülmények között meg lehet őket teremteni. Amikor Hrusztaljov, a Pétervári Munkásküldöttek Szovjetjének első elnöke 1906 nyarán, a forradalom apálya után felvetette a Munkásküldöttek Szovjetje megalakításának kérdését, Lenin ezt ellenezte, mondván, hogy az adott pillanatban, amikor az utócsapat (a parasztság) még nem érte utól az élcsapatot (a proletariátust) — célszerűtlen Munkásküldött Szovjeteket alakítani. És Leninnek teljesen igaza volt. Miért? Azért, mert a Munkásküldöttek Szovjetje nem egyszerű szervezete a munkásoknak. A Munkásküldöttek Szovjetjei a munkásosztály harci szervei a fennálló hatalom ellen, a felkelés szervei, az új forradalmi hatalom szervei, és csak mint ilyenek fejlődhetnek és erősödhetnek. És ha nincsenek meg a fennálló hatalom elleni közvetlen tömegharchoz, az adott hatalom elleni tömeges felkeléshez, az új forradalmi hatalom megszervezéséhez a feltételek, akkor a Munkásszovjetek megteremtése célszerűtlen, mivel e feltételek nélkül könnyen megtörténhet, hogy elrothadnak és puszta fecsegő gyülekezetté változnak.

Lenin a Munkásküldöttek Szovjetjeiről azt mondotta:

„A Munkásküldöttek Szovjetjei — a közvetlen tömegharc szervei” … „Nem valamilyen elmélet, nem valakinek a felhívása, nem valaki által kigondolt taktika, nem pártdoktrína, hanem a dolgok ereje vezette rá ezeket a párton kívüli tömegszerveket a felkelés szükségességére és tette őket a felkelés szerveivé. És ha jelenleg ilyen szerveket alakítunk — a felkelés szerveit teremtjük meg, ha megalakításukra szólítunk — felkelésre szólítunk. Ha megfeledkeznénk erről, vagy elhomályosítanék ezt a széles néptömegek előtt, az a legmegbocsáthatatlanabb rövidlátás és a legrosszabb politika volna” (X. köt. 15. old.).

Vagy másutt:

„Mindkét forradalom, mind az 1905-ös, mind pedig az 1917-es forradalom egész tapasztalata, s ugyanígy a bolsevik párt sok év során hozott valamennyi határozata, és sok év során tett valamennyi politikai nyilatkozata abban csúcsosodik ki, hogy a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje csak mint a felkelés szerve, csak mint a forradalmi hatalom szerve életképes. A Szovjetek, ha nem ezt a feladatot tűzik maguk elé, egyszerű játékszerré válnak, ami elkerülhetetlenül odavezet, hogy a tömegek, amelyek teljes joggal undorodtak meg a határozatok és tiltakozások végnélküli ismétlődésétől, közönyösekké, egykedvűekké válnak, kiábrándulnak” (XXI. köt. 288. old.).

Ilyen helyzetben mit jelent, ha a Munkás-, Paraszt- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek azonnali megalakítására szólítunk a mai Dél-Kínában, mondjuk a vuhani kormány területén, ahol most a forradalmi Kuomintang van hatalmon, ahol most a „minden hatalmat a forradalmi Kuomintangnak” jelszó jegyében fejlődik a mozgalom? Aki most ezen a területen a Munkás– és Parasztküldöttek Szovjetjeinek megalakítására szólít — az a forradalmi Kuomintang hatalma elleni felkelésre szólít. Célszerű ez? Világos, hogy nem célszerű. Világos, hogy aki most ezen a területen a Munkásküldöttek Szovjetjének azonnali megalakítására szólít, az megpróbálja átugorni a kínai forradalom fejlődésének kuomintangi szakaszát, az azt kockáztatja, hogy a kínai forradalmat nehéz helyzetbe hozza.

Így vagyunk, Marcsulin elvtárs, a Munkás-, Paraszt- és Katonaküldött Szovjetek azonnali megteremtésének kérdésével Kínában.

A Kommunista Internacionále II. kongresszusán külön határozatot hoztak a következő címmel: „Mikor és milyen feltételek mellett lehet megteremteni a Munkásküldöttek Szovjetjeit”. Ezt a határozatot Lenin jelenlétében fogadták el. Ajánlanám önnek, hogy olvassa el ezt a határozatot. Nem érdektelen (lásd a Kommunista Internacionále II. kongresszusának gyorsírói jegyzőkönyvét, 580—583. old.).

4. Mikor kell majd megalakítani Kínában a Munkás– és Parasztküldöttek Szovjetjeit? A Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjeit Kínában feltétlenül meg kell alakítani akkor, amikor a győzelmes agrárforradalom teljes nagyságában kibontakozik, amikor a Kuomintang mint a kínai forradalmi narodnyikok (baloldali Kuomintang) és a kommunista párt blokkja kezdi túlélni magát, amikor a polgári-demokratikus forradalomnak, amely még nem győzött és nem is győz egyhamar, kezdenek majd kiütközni a negatív vonásai, amikor az államszervezet mai kuomintang-típusáról lépésről lépésre át kell térni az államszervezet proletár típusára.

Csakis így kell érteni a Munkás– és Parasztszovjetekre vonatkozó ismert sorokat Roynak a Kommunista Internacionále II. kongresszusán elfogadott „Kiegészítő téziseiben”.

Elérkezett-e már ez a pillanat?

Fölösleges bizonyítani, hogy ez a pillanat még nem érkezett el.

És most mi a teendő? Ki kell szélesíteni és ki kell mélyíteni a kínai agrárforradalmat. Meg kell teremteni és meg kell szilárdítani a munkások és a parasztok minden néven nevezendő tömegszervezetét a szakszervezeti tanácsoktól és sztrájkbizottságoktól a parasztszövetségekig és forradalmi parasztbizottságokig, azért, hogy azokat a forradalmi mozgalom növekedése és sikerei arányában a majdani Munkás-, Paraszt- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek szervezeti és politikai bázisává változtassák.

Ez most a feladat.

1927. május 9.

„Gyerevenszkij Kommunyiszt”
(„Falusi Kommunista”) 10. sz.
1927. május 15.

Aláírás: I. Sztálin.

(idézet: – Sztálin Művei 9. kötet – című könyvből)

SaLa