Írta: J. V. Sztálin

A proletár diákok első összszövetségi értekezletéhez

Üzenet

Elvtársak! Az Önök képviselői felkértek, hogy nyilatkozzam, mik a párt és a pártmunka feladatai a proletár diákság körében.

Engedelmükkel mondok néhány szót erről a kérdésről.

A jelenlegi helyzet sajátossága az, hogy országunk proletariátusának sikerült a szocialista építéshez szükséges körülményeket megteremtenie. Nem igaz, hogy nem lehet szocializmust építeni egy országban, egy olyan országban, amely legyőzte és kiűzte a tőkéseket és a földbirtokosokat. Az olyan ország, amelyben proletárdiktatúra van, amely óriási tartalékokkal rendelkezik és az egész világ proletariátusának támogatását élvezi — az ilyen ország építheti és köteles is építeni a szocializmust. Leninnek igaza van, amikor azt mondja, hogy országunknak minden adottsága megvan „a teljes szocialista társadalom felépítéséhez”. A jelenlegi helyzet sajátossága az, hogy már sikerült komoly lépéseket tennünk a szocializmus felépítése terén s hogy a szocializmust szentképből a mindennapi gyakorlati munka prózai tárgyává tettük.

Mi legyen a proletár diákok szerepe ebben az építőmunkában?

Kétségkívül fontos, ha ugyan nem elsőrendű szerepet kell betölteniök. A főiskolák és a kommunista egyetemek, a munkásfakultások és a középfokú szakiskolák — ezek a gazdasági és kulturális parancsnoki gárda kialakítását szolgáló iskolák. Az orvosok és a közgazdászok, a szövetkezeti szakemberek és a pedagógusok, a bányamérnökök és a statisztikusok, a technikusok és a vegyészek, a mezőgazdászok és a vasúti mérnökök, az állatorvosok és az erdőmérnökök, az elektrotechnikusok és a gépészmérnökök — valamennyien leendő parancsnokok az új társadalom felépítésének munkájában, a szocialista gazdaság és a szocialista kultúra felépítésében. Nem lehet új társadalmat építeni új parancsnoki gárda nélkül, mint ahogy új hadsereget sem lehet szervezni új parancsnoki gárda nélkül. Az új parancsnoki gárda előnye az, hogy nem a dolgozók kizsákmányolása céljából kell építenie egy maroknyi gazdag érdekében, hanem a dolgozók felszabadítása érdekében, a kizsákmányolok maroknyi csoportja ellen. Csak az kell, hogy a főiskolai diákok — munkások és parasztok, párttagok és pártonkívüliek — megértsék, és tudatosan, szívvel-lélekkel töltsék be ezt a megtisztelő szerepet.

Tehát el kell érnünk, hogy a proletár diákság a szocialista gazdaság és a szocialista kultúra tudatos építője legyen — ez a párt első feladata.

De a parancsnoki gárda erőivel egymagában, a dolgozó tömegek közvetlen támogatása nélkül, lehetetlen új társadalmat építeni. A szocializmus felépítéséhez nem elegendő az új parancsnoki gárda tudása. Ehhez az is szükséges, hogy ez a parancsnoki gárda a dolgozó tömegek bizalmát és támogatását élvezze. A régi parancsnoki gárdát, amely a kapitalizmus viszonyai között épített, az jellemezte, hogy el volt szakadva a munkásoktól és parasztoktól, a dolgozó tömegek fölé helyezte magát, nem becsülte e tömegeknek sem a bizalmát, sem a támogatását, s ezért mindkettőt nélkülözte. A mi országunk semmiképpen sem járhat ezen az úton. Új gazdaságunk és új kultúránk építésének parancsnoki gárdáját éppen azért nevezik újnak, mert a parancsnoklás régi módszereivel gyökeresen és visszavonhatatlanul szakítania kell. Nem elszakadni a tömegektől, hanem a legszorosabb kapcsolatban lenni velük; nem a tömegek fölé helyezkedni, hanem a tömegek élén járni és vezetni őket; nem elidegenedni a tömegektől, hanem egybeolvadni velük, kivívni a tömegek bizalmát és támogatását — ezek az új parancsnoki gárda működésének új útjai. Más utakon szocialista építés el sem képzelhető.

Tehát el kell érnünk, hogy a proletár diákság a dolgozó tömegek elválaszthatatlan részének tekintse magát, el kell érnünk, hogy a diákok a köz munkásainak érezzék magukat és valóban a köz munkásaiként viselkedjenek — ez a párt második feladata.

Végül, néhány szót külön a kommunista diákokról. Azt mondják, hogy a kommunista diákok gyengén haladnak a tudományokban. Azt mondják, hogy a tanulás terén komolyan elmaradnak a pártonkívüliek mögött. Azt mondják, hogy a kommunista diákok szívesebben foglalkoznak a „magas politikával”, és idejük kétharmad részét „világpolitikai kérdésekről” folyó vég nélküli vitákra fecsérlik. Igaz-e mindez? Azt hiszem, igaz. De ha igaz, akkor ebből legalább két következtetés vonható le. Először, a kommunista diákok kiteszik magukat annak a veszélynek, hogy rossz vezetői lesznek a szocialista építésnek, mert a tudományok elsajátítása nélkül lehetetlen a szocialista társadalom felépítésének vezetése. Másodszor, megeshetik, hogy az új parancsnoki gárda nevelése a régi professzorok monopóliuma marad, pedig ezeket új emberekből álló új nemzedéknek kellene felváltania, új nemzedéket és új tudományos munkásokat azonban nem lehet olyan emberekből kiképezni, akik maguk nem akarják vagy nem tudják elsajátítani a tudományokat. Mondanom sem kell, hogy mindez közvetlenül veszélyezteti az egész szocialista építést. Belenyugodhatunk-e ebbe? Világos, hogy nem. Ezért a kommunista diákoknak és általában a szovjet diákoknak világosan és határozottan azt a legközelebbi feladatot kell maguk elé tűzniök, hogy elsajátítják a tudományt, és új, szovjet emberekből létrehozzák az új nemzedéket, amely felváltja majd a régi professzori kart. Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a diákok ne foglalkozzanak politikával. Szó sincs róla. Csak arról beszélek, hogy a kommunista diákoknak tudniuk kell összeegyeztetni a politikai munkát a tudomány elsajátításával. Azt mondják, hogy ezt nehéz összeegyeztetni. Ez persze igaz. De mióta félnek a kommunisták a nehézségektől? Építésünk nehézségei csak arra valók, hogy megküzdjünk velük és legyőzzük őket.

Ezen kívül figyelembe kell venni még egy körülményt. Úgy vélem, hogy a mi országunk, a forradalmi tapasztalatok és a forradalmi hagyományok országa, a gondolat begyepesedése és pangása elleni harc országa — ez az ország a tudomány felvirágzásának legkedvezőbb talaja. Aligha lehet kételkedni abban, hogy a nyárspolgári korlátoltság és maradiság, amely a kapitalista iskola régi professzoraira jellemző, ólomsúlyként nehezedik a tudományra. Aligha lehet kételkedni abban, hogy teljes és szabad tudományos alkotásra csak új emberek képesek, akiknek nincsenek ilyen fogyatékosságaik. Országunknak ezen a téren nagyszerű jövendője van, országunk lesz a béklyóiktól megszabadult tudományok fellegvára és melegágya. Azt hiszem, már útban vagyunk e jövendő felé. De szomorú és méltatlan lenne, ha a kommunista diákok távol maradnának a tudomány fejlődésének országútjától. Ezért oly különösen nagyjelentőségű a tudomány elsajátításának jelszava.

Tehát el kell érnünk azt, hogy a proletár diákok és elsősorban a kommunista diákok a tudomány elsajátításának szükségességét megértsék és a tudományt el is sajátítsák — ez a párt harmadik feladata.

1925. április 15.

Fogadják üdvözletemet

I. Sztálin

„Pravda” 87. sz.
1925. április 16.

(idézet: – Sztálin Művei 7. kötet – című könyvből)

SaLa