A Kaukázusi helyzethez
A Nemzetiségügyi Népbiztosság közleménye
A vasárnapi lapok közölték, hogy az angolok elfoglalták Bakut és az Apseron-félszigetet. Az idevonatkozó jelentés így hangzik:
„Az odesszai lapok jelentése szerint Bakuból érkezett személyek közlik, hogy három héttel ezelőtt a városba tehergépkocsikon angol katonaság vonult be, amely Mezopotámiából, Perzsián keresztül hatolt idáig. Az osztag elég nagy s nyilvánvalóan az elővédcsapat. A hírek szerint az angolok kapcsolatokat létesítenek Kornyilov osztagaival. Egy másik lap közli, hogy az angolok elfoglalták az Apseron-félszigetet és Bakut s innen Tiflisz, Alekszandropol, Szarikamis, Karsz és Erzerum irányában nyomulnak előre. Május 24.”
A Nemzetiségügyi Népbiztosság ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy ez a provokációs hír, amely fölötte titokzatos forrásokból ered, egyáltalán nem fedi a valóságot. Semmilyen angol osztagok nem jelentek meg Bakuban és nem is jelenhettek meg, már csak azért sem, mert Baku kormányzóságot és a Kaukázusontúl egész keleti részét szovjet csapatok védik, amelyek a legelső jelre készek harcba bocsátkozni az idegen erőkkel, bármilyen egyenruhába öltözzenek is. Saumjan rendkívüli biztos május 25-i jelentése szerint „Bakut és körzetét egyelőre senki sem veszélyezteti, hacsak nem számítjuk a tatár földesurakat, akik a napokban rajtaütöttek Adzsikabulon s akiket a szovjet egységek messze nyugatra visszavetettek”.
Ami a Kaukázusontúl déli részét illeti, ott valóban veszélyes a helyzet, de a veszély nem az angolok részéről, hanem a törökök részéről fenyeget, akik az Alekszandropol—Dzsulfai vonalon Tavriz irányában törnek előre, „hogy Észak-Perzsiában szembeszálljanak az angolokkal”.
Erről Karcsikjan, a Kaukázusontúli Szejm tagja, május 20-án a következőket jelenti:
„Törökország május 13-án Batumban azt követelte, hogy a török csapatokat az Alekszandropol—Dzsulfai vasútvonalon engedjék át Perzsiába, s ezt azzal indokolta, hogy az angolok Moszul felől erős nyomást gyakorolnak és ezért Törökországnak a legrövidebb időn belül el kell foglalnia Észak-Perzsiát. Törökország követelésének fegyveres erővel ad nagyobb nyomatékot. 15-én reggel a törökök megkezdték Alekszandropol bombázását. Csapatainkat teljesen váratlanul érte a támadás, melyet nem tudtak megállítani és 16-án feladták Alekszandropolt. 17-én a törökök azt követelték, hogy csapataikat szabadon engedjük át Dzsulfába, s megígérték, hogy nem bántják a lakosságot. Azzal fenyegetődztek, hogy követelésük megtagadása esetén erőszakkal törnek utat maguknak. Tekintve, hogy az alekszandropoli visszavonulás teljesen felbomlasztotta a csapatokat, és hogy ellenállás esetén a szurmalini és ecsmiadzini körzetek lakossága borzalmas helyzetbe került volna, kénytelenek voltunk teljesíteni a törökök követelését. Az alekszandropoli körzet egész lakossága Bambak és Lóri vidékére menekült. Ugyanezt tette a szurmalini körzet lakossága is. Ma értesültünk arról, hogy az ahalkalaki körzetet kiürítették és lakossága Calki felé menekült. Egy küldöttség Batumban tiltakozott az ultimátum ellen, de nem csinált belőle casus belli-t és hajlandó folytatni a tárgyalásokat.”
Midőn a Nemzetiségügyi Népbiztosság ezeket a tényeket közli, ugyanakkor meg kell állapítania azt is, hogy az odesszai álhíreknek nyilván az a céljuk, hogy leplezzék a minden jogot lábbal tipró török betörést, amelynek célja a perzsiai vasútvonal elfoglalása.
„Pravda” 104. sz.
1918. május 28.
(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)
Béketárgyalások Ukrajnával
– írta: J. V. Sztálin –
Beszélgetés az „Izvesztyija” munkatársával
Sztálin elvtárs, a szovjet békeküldöttség elnöke, akit a Népbiztosok Tanácsa Kurszkból Moszkvába hívott jelentéstételre, munkatársunkkal folytatott beszélgetése során a következőket közölte:
A fegyverszünet megkötése
A szovjet békeküldöttségnek elsősorban az volt a feladata, hogy a fronton, az ukrán határon fegyverszünetet hozzon létre. Békeküldöttségünk ilyen irányú tárgyalásokat kezdett a német-ukrán parancsnoksággal. Sikerült elérnünk, hogy a Kurszki, Brjanszki és Voronyezsi Fronton beszüntették a hadműveleteket. Napirenden van a hadműveletek beszüntetése a Déli Fronton is. Véleményünk szerint tehát a fegyverszünet megkötése és a demarkációs vonal megállapítása határozza meg a béketárgyalások első szakaszának lényegét.
A további tárgyalások
További feladatunkat — a béketárgyalások megkezdését — az nehezítette meg, hogy sokáig kellett várnunk a Központi Ráda küldöttségére. S amikor a küldöttség Vorozsbába érkezett, megtudtuk, hogy Ukrajnában államcsínyt hajtottak végre és eltávolították a kis és a nagy Rádát. Ez természetesen megnehezítette a fegyverszünet ügyét és megnehezítette azt is, hogy előzetesen kapcsolatokat létesítsünk a tárgyalások idejének és helyének meghatározása céljából.
Az utóbbi feladat megoldása végett külön parlamentert küldtünk az ukrán-német parancsnokság által ajánlott helyre, Konotopba, ahol az ukrán-német parancsnokság központi törzse tartózkodik. A tárgyalások megkezdésének helyét illetőleg a legmesszebbmenő felhatalmazást adtuk küldöttünknek.
Az Ukrajnai államcsíny hatása
Nehéz valami határozottat mondani arról, hogy az ukrajnai államcsíny milyen hatással lesz a béketárgyalásokra, mert nem ismerjük az új ukrán kormánynak a béketárgyalások kérdésében elfoglalt álláspontját. Szkoropadszkij hetman kiáltványában egy szóval sem érinti ezt a kérdést. Az államcsíny előtt az Ukrán Rádának határozott békeprogramjával volt dolgunk. Az új ukrán kormány területi programját azonban nem ismerjük.
Általában az ukrajnai államcsíny egyelőre nem volt rossz hatással a béketárgyalásokra. Ellenkezőleg, feltételezhetjük, hogy az Ukrajnában bekövetkezett fordulat nem zárja ki a Szovjethatalom és az ukrán kormány közötti béke megkötésének lehetőségét. Meg kell jegyeznünk, hogy a fordulat óta az ukránok már nem ingadoznak, és nem halogatják a béketárgyalások előkészítését.
Az államcsíny okai
Sztálin elvtárs a beszélgetés végén érintette az Ukrajnában végbement fordulat okait.
Ez a fordulat, véleményem szerint, elkerülhetetlen volt. Oka a Központi Ráda ellentmondó álláspontjában keresendő. A Ráda szocialistának akarta magát feltüntetni s ugyanakkor külföldi csapatokat hívott be az ukrán munkások és parasztok ellen. A Központi Ráda pénzügyi és katonai tekintetben kiszolgáltatta magát Németországnak és ugyanakkor ígéretekkel halmozta el a munkásokat és parasztokat, akik ellen hamarosan elkeseredett háborút indított. Az Ukrán Rádának ez az utóbbi lépése okozta, hogy amikor a burzsoá-földesúri körök nyomást gyakoroltak rá, e válságos pillanatban nem volt kire támaszkodnia.
De a Központi Ráda már lényegét tekintve, az osztályharc törvénye folytán sem maradhatott sokáig hatalmon, mert a forradalmi mozgalom folyamatában csak azok az elemek tudnak tartósan hatalmon maradni, amelyeket valamely osztály támogat. Ezért Ukrajnában csak két kiút volt elképzelhető: vagy a munkások és parasztok diktatúrája, amit a Központi Ráda kispolgári természete miatt nem segíthetett elő, vagy a burzsoá-földesúri körök diktatúrája, ami szintén elfogadhatatlan volt a Ráda számára. A Ráda előnyben részesítette a felemás álláspontot és ezzel halálra ítélte magát.
„Izvesztyija” 90. sz.
1918. május 9.
(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!