Visszhang
A «határozatok» pártja és az orosz katonák
A cárizmus idején a szociálforradalmárok pártja úton-útfélen azt kiabálta, hogy a földesúri földeket át kell adni a parasztoknak. A parasztok akkor hittek az eszereknek s mögéjük sorakoztak, saját paraszti pártjuknak tekintették őket.
A cárizmus bukása és a forradalom győzelme után elérkezett az ideje, hogy a szót tett kövesse és végre valóra váltsák az eszerek „arany szavait” a földről. De … (az a bizonyos „de”!) az eszerek meginogtak s dadogva azt ajánlották a parasztoknak, hogy várjanak a földdel az Alkotmányozó Gyűlésig, bár ennek összehívása még el is volt halasztva.
Kiderült, hogy könnyebb kiabálni a földről meg a parasztokról, mint valóban átadni a földet a parasztoknak. Kiderült, hogy az eszereknek csak szavakban „fájt a lelkűk” a parasztokért, de mikor itt volt az ideje, hogy a szót tett kövesse — jobbnak látták az Alkotmányozó Gyűlés mögé rejtőzve félrevonulni …
A parasztok hatalmas agrármozgalommal, a földbirtokosok földjeinek önhatalmú „elfoglalásával”, az „idegen” felszerelés „elsajátításával” válaszoltak erre s ezzel kifejezésre juttatták az eszerek várakozási politikája iránt táplált bizalmatlanságukat.
Az eszer miniszterek sem maradtak adósok a parasztoknak, tucatjával, százával tartóztatták le ezért a parasztokat, a földbizottságok tagjait. Eszer miniszterek, akik letartóztatják az eszer parasztokat, mert beváltják az eszer ígéreteket — ez a kép bontakozott ki előttünk.
Az eredmény: az eszer párt teljes felbomlása, amely a legvilágosabban az előparlamenti szavazásnál jutott kifejezésre, amikor a baloldali eszerek amellett voltak, hogy a földet haladéktalanul adják át a parasztoknak, míg a jobboldaliak ez ellen foglaltak állást, Csernov pedig, az eszer párt Hamletje, a centrummal együtt nagy bölcsen tartózkodott a szavazástól.
Erre az volt a válasz, hogy a katonák tömegesen otthagyták az eszer pártot.
A katonák egy része pedig, amely egyelőre még nem lépett ki az eszer pártból, nyomatékosan „kéri a párt Központi Bizottságát”, hogy a „határozatlanság” kiküszöbölése alapján teremtse meg végre a párt egységét.
Hallgassák csak:
„A petrográdi, carszkojeszelói, peterhofi stb. ezredek és különleges alakulatok katonai szervezeteinek képviselőiből álló egyesített tanácskozás, tekintettel arra, hogy a párt jelenlegi súlyos helyzetében a párt többségét . . . olyan program alapján kell tömöríteni, amely a párt határozatlan arculatát megszüntetve, a párt valamennyi életképes elemét tömöríti … amellett foglalt állást.. hogy minden mezőgazdasági művelésre használt földet azonnal adjanak át a földbizottságoknak …” („Djelo Naróda”).
Tehát ismét a „föld azonnali átadásának” kérdése!
E követelés elismerése alapján remélik a katonák, hogy az eszerek tömörítik a „párt valamennyi életképes elemét”!
Naiv emberek! A forradalmár Kamkovot, a kadét Avxentyjevet és a „határozatlan” Csernovot annyi kudarc után még egyszer egy szekérbe akarják befogni!
Ideje már, katona elvtársak, megérteni, hogy eszer párt nincs többé — csak egy „határozatlan” tömeg van, amelynek egyik része Szávinkov nyomdokain halad, másik része — a forradalmárok sorában maradt, harmadik része pedig — tehetetlenül egy helyben topog, s valójában a szávinkovistákat fedezi.
Ideje már, hogy megértsék ezt és felhagyjanak olyan próbálkozásokkal, hogy egyesítsék, amit lehetetlen egyesíteni…
Összeesküvők a hatalmon
Burcev ma ezt írja „Obscseje Djelo” című lapjában:
„Most bátran mondhatjuk: nem volt semmilyen kornyílovista összeesküvés! Valójában egészen más történt: a kormány szerződést kötött Kornyílov tábornokkal a bolsevikok elleni harcra! Az, amiben a kormány képviselői Kornyilov tábornokkal megegyeztek — a bolsevikok elleni harc —, régi álma a különböző pártoknak: a demokratikus és szocialista pártoknak egyaránt. Egészen a szerencsétlen augusztus 26-ig valamennyien úgy tekintettek Kornyílov tábornokra, mint megmentőjükre, aki megvédi őket a fenyegető bolsevik veszéllyel szemben”.
Nem „összeesküvés”, hanem „szerződés” — írja kurzívval Burcev.
S igaza van. Ezúttal feltétlenül igaza van. Szerződést kötöttek, hogy összeesküvést szerveznek a bolsevikok ellen, vagyis a munkásosztály ellen, a forradalmi hadsereg és parasztság ellen — összeesküvési szerződés jött létre a forradalom ellen.
Ezt hangoztatjuk már a Kornyílov-lázadás első napjaitól kezdve, erről tanúskodik száz és száz tény, kétséget kizáróan ezt igazolják azok a leleplezések, melyeket eddig senki sem tudott megcáfolni.
S az összeesküvők mégis hatalmon vagy a hatalom közelében vannak. S a játékot mégis folytatják, úgy tesznek, mintha nyomoznának, mintha „forradalmat” akarnának …
Koalíció az összeesküvőkkel, összeesküvő kormány — lám mivel jutalmazták meg a „honvédő” urak a munkásokat és a katonákat!
„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja”) 23. sz.
1917 szeptember 29.
Aláírás nélkül.
(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)
Papíros koalíció
– írta: J. V. Sztálin –
A gazdasági bomlásról beszélnek. A gazdasági bomlásról írnak. A bomlás kísértetével zsarolnak, és sokszor az „anarchista” hangulatú munkások felé mutogatnak. De senki sem akarja nyíltan beismerni, hogy gyakran a tőkések maguk idézik elő a bomlást s készakarva kiélezik azzal, hogy bezárják a gyárakat s munkanélküliségre kárhoztatják a munkásokat. Ezzel kapcsolatban érdekes híreket közöl a „Birzsovka”.
„Az orosz-francia pamutfonó társaság pavlovszkijposzadi (Moszkva kormányzóság) gyárában konfliktus támadt, mivel nem tartották be azt a szerződést, amelyet az oréhovó-zujevói járási bizottság Prokopovics miniszter elnökletével dolgozott ki. A gyárban körülbelül 4000 munkás dolgozik. A munkások bizottsága jelentést tett a munkaügyi miniszternek a veszedelmes helyzetről, mely annak következtében állott elő, hogy a vállalkozók nem hajlandók alávetni magukat a választott bíróság határozatának és szándékosan csökkentik a munka termelékenységét. A tárgyalások már négy hónapja folynak s most az a veszély fenyeget, hogy a gyárat bezárják. Ezzel egyidejűleg az orosz-francia társaság gyárigazgatósága azt jelentette a francia követségnek, hogy a munkások nem hajlandók alávetni magukat a választott bíróság határozatának, rendzavarással s rombolással fenyegetődznek. A francia követség felkérte a külügyminisztériumot, hogy segítsen felszámolni a konfliktust.”
Nos? Kiderült, hogy a „gyár igazgatósága” és a „francia követség” egyformán hazudott — befeketítette a munkásokat, hogy fehérre mossa a munkáskizáró kapitalistát.
Hallgassák csak:
„Az ügyet áttették a munkaügyi minisztérium moszkvai biztosához, aki, miután a helyszínen megvizsgálta a konfliktust, azt jelentette a munkaügyi miniszternek, hogy a gyár igazgatósága rendszeresen kivonja magát a választott bíróság határozatainak teljesítése alól. A munkaügyi minisztérium moszkvai biztosának jelentését megküldötték a külügyminisztériumnak.”
Mint látjuk, még egy ellenforradalmi minisztérium biztosa is kénytelen elismerni a munkások igazát.
De ez még nem minden. Ugyancsak a „Birzsovka” egy másik, még érdekesebb tényről ad hírt.
„Moszkvából jelentik a munkaügyi minisztériumnak, hogy A. V. Szmirnov gyárában az igazgatóság kihirdette, hogy nyersanyag- és fűtőanyaghiány miatt, továbbá, mert a gyárban nagy felújítási munkálatokat kell végezni, 3000 munkást foglalkoztató gyárát bezárja. A «Moszkvai Fűtőanyagközpont» és a moszkvai gyári tanácskozás képviselőiből álló bizottság a gyári munkásbizottsággal együtt megvizsgálta a vállalatot és megállapította, hogy a vállalat bezárása indokolatlan, mivel a munkához van elegendő nyersanyag, a felújítási munkálatokat pedig el lehet végezni a munka beszüntetése nélkül is. A munkások ezután letartóztatták a vállalat tulajdonosát. A zemsztvo-gyülés a gyár zár alá helyezése mellett foglalt állást. A konfliktus megoldásában részt vesz a pokrovszki végrehajtó bizottság és az Ideiglenes Kormány kerületi bizottsága.”
Ezek a tények.
Az eszer és mensevik megalkuvók úton-útfélen azt kiabálják, hogy koalíciót kell alakítani az ország „eleven erőivel”, s félreérthetetlenül a moszkvai gyáriparosokra utalnak. Emellett minden alkalommal hangsúlyozzák, hogy nem a Téli Palotában székelő mondvacsinált koalícióról, hanem az országban elevenen élő koalícióról van szó .. .
Kérdezzük:
Lehetséges-e igazi koalíció a gyárosok és a munkások között, amikor a munkások a munkanélküliséget készakarva növelő gyárosokat az Ideiglenes Kormány biztosainak jóakaratú részvétele mellett letartóztatják?
Van-e határa a „forradalmi” szószátyárok ostobaságának, akik szakadatlanul magasztalják a bűnös munkáskizárókkal való koalíciót?
Ráeszmélnek-e a koalíció e nevetséges trombitásai, hogy most lehetetlen más koalíció azon a papiros koalíción kívül, amely nem terjed túl a Téli Palota falain s eleve kudarcra van ítélve?
„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja”) 24, sz.
1917 szeptember 30.
Aláírás nélkül.
(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!