Két konferencia
Két konferencia. Mindkettő fővárosi, petrográdi konferencia.
Az egyik a mensevikeké. A másik a bolsevikoké.
Az egyik mindössze 8 000 munkást képvisel.
A másik 32 000-et.
Az egyiken káosz és bomlás uralkodik, mert már-már két részre szakad.
A másikon — egység és egybeforrottság.
Az egyik a kadét burzsoáziával való megegyezésből meríti erőit. És éppen ezért szakadt ketté, mert a mensevikek között vannak még emberek, akik nem vesztették el becsületüket és nem kívánnak a burzsoázia uszályában vonszolódni.
A másik, ezzel szemben, nem a burzsoáziával való kombinációkból, hanem a munkásoknak a tőkések és a földbirtokosok ellen folytatott harcából meríti erőit.
Az egyik a bolsevizmus kiirtásában és a forradalom elárulásában látja az „ország megmentését”.
A másik — az ellenforradalomnak és „szocialista” függvényeinek elsöprésében látja az ország megmentését.
Azt beszélik, hogy a bolsevizmust felszámolták és eltemették.
Túlságosan korán temetnek bennünket, sírásó urak. Még élünk, és a burzsoázia még nem egyszer fog megremegni és reszketni mennydörgő hangunk hallatára.
32 000 egybeforrott bolsevik, akik síkraszállnak a forradalomért és 8 000 széthúzó mensevik, akiknek többsége elárulta a forradalmat — válasszatok, munkás elvtársak!
Rabócsij i Szoldat” („Munkás és Katona”) 2. sz.
1917. július 24.
Aláírás nélkül.
(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)
Új kormány
– írta: J. V. Sztálin –
A miniszteri kavargás véget ért. Megalakult az új kormány. Kadetok, kadetkodók, eszerek, mensevikek — ezekből áll a kormány.
A kadetpárt meg van elégedve. A kadetok főköveteléseit elfogadták. Ezeket a követeléseket tették meg az új kormány tevékenységének alapjává.
A kadetok arra törekedtek, hogy a kormányt a Szovjetek rovására erősítsék, hogy a kormányt függetlenítsék a Szovjetektől. Az eszer és mensevik „rossz pásztoroktól” vezetett Szovjetek engedtek és aláírták saját halálos ítéletüket.
A kadetok elérték, hogy az Ideiglenes Kormány egyedüli hatalommá lett.
A kadetok „egészséges hadsereget” követeltek, vagyis azt követelték, hogy „vasfegyelem” legyen a hadseregben, hogy a hadsereget kizárólag a közvetlen parancsnokoknak rendeljék alá, akik viszont csakis a kormánynak vannak alárendelve. Az eszerek és a mensevikek vezetése alatt álló Szovjetek engedtek és lefegyverezték magukat.
A kadetok elérték, hogy a Szovjetek hadsereg nélkül maradtak, a hadsereget pedig kizárólag a kadetkodó elemek kormányának rendelték alá.
A kadetok feltétlen egységet követeltek a szövetségesekkel. A Szovjetek… az „ország védelme” érdekében „eltökélten” ráléptek erre az útra, megfeledkezve „internacionalista” nyilatkozatukról. Az úgynevezett július 8-i program pedig szappanbuborékká vált.
A kadetok elérték a „kíméletlen” háborút, a „végsőkig menő háborút”.
Hallgassák csak, mit mondanak maguk a kadetok:
„A kadetok követelései kétségtelenül az egész kormány tevékenységének alapjává váltak . . . Éppen azért, mert a kadetok fő követeléseit elfogadták, a párt már nem tartotta lehetségesnek, hogy a sajátos pártnézeteltérések miatt tovább folytassa a vitát.” Mert a kadetok tudják, hogy a mai viszonyok között „a hírhedt július 8-i program demokratikus elemeinek nagyon kevés ideje és lehetősége marad” (lásd „Récs”).
Azt hiszem, ez világos.
Volt idő, amikor a Szovjetek új életet teremtettek, forradalmi átalakításokat valósítottak meg és arra kényszerítették az Ideiglenes Kormányt, hogy ezeket az átalakulásokat dekrétumokban és törvényerejű rendeleteikben lerögzítse.
Így volt március—áprilisban.
Akkor az Ideiglenes Kormány a Szovjetek pórázán járt, nemforradalmi zászlajával fedezte a Szovjetek forradalmi intézkedéseit.
Most elérkezett az az idő, amikor az Ideiglenes Kormány elrugaszkodott, ellenforradalmi „átalakításokat” valósít meg, amiket a Szovjetek vizenyős határozataikban „kénytelenek” hallgatólag megerősíteni.
Most a Szovjeteket képviselő Központi Végrehajtó Bizottság jár az Ideiglenes Kormány pórázán, forradalmi frazeológiával takarva az utóbbi ellenforradalmi ábrázatát.
A szerepeket szemmel láthatóan felcserélték, méghozzá nem a Szovjetek javára.
Igen, a kadetoknak minden okuk megvan arra, hogy „elégedettek” legyenek.
Hogy meddig, azt megmutatja a közeljövő.
„Rabócsij i Szoldat’ („Munkás és Katona”) 3. sz.
1917. július 26.
Vezércikk.
(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!