Jól dolgoznak . . .
A lénai sortüzek után — sztrájkok és tiltakozások Oroszországszerte.
Makárov miniszter dumabeli „magyarázatai” után — tüntetések Oroszország fővárosában.
A kormány be akarta szorítani Oroszországot a véres „rendelkezések” harapófogójába.
Oroszország viszont erősebbnek bizonyult a kormánynál és a maga útján kívánt járni. . .
Vessünk még egyszer egy pillantást a lénai események történetére.
A lénai aranytelepeken 6000 munkás sztrájkolt. Békés, szervezett sztrájk volt. Persze, a hazug „Récs” beszélhet lénai „ösztönös lázadásról” (lásd 103. sz.). De mi nem a hazug „Récs” alapján ítélünk, hanem a szemtanú Tulcsinszkij „jelentése” alapján. Tulcsinszkíj úr pedig azt állítja, hogy a munkások aznap példásan viselkedtek, hogy „sem kövek, sem botok nem voltak” náluk. Egyébként pedig pokoli munkaviszonyok a telepeken, minimális követelések a munkások részéről, önkéntes lemondás a nyolcórás munkanap követeléséről, a munkások hajlandósága további engedményekre — mindez a békés lénai sztrájk ismerős képe.
A kormány mégis szükségét látta annak, hogy agyonlövesse a munkásokat, a békés, fegyvertelen munkásokat, akik kezükben dohányzacskót szorongatva, zsebükben pedig a letartóztatott elvtársak szabadonbocsátását követelő kérvényekkel vonultak fel. . .
Trescsenkót nem vonták felelősségre — nem világos-e, hogy felsőbb parancsra cselekedett?
Elhatározták, hogy a munkásokat vonják felelősségre, nem Trescsenkót — hát nem világos, hogy valakinek szüksége volt a proletariátus vérére?
Két legyet akartak egy csapásra agyonütni a sortüzek napján. Először, ki akarták elégíteni a lénai emberevők mohó étvágyát. Másodszor, rá akartak ijeszteni más városok és helységek munkásaira — viseljétek zúgolódás nélkül a tőke jármát, mert különben ugyanazt csináljuk veletek is, amit a lénai munkásokkal.
Az eredmény — nem érték el sem az egyiket, sem a másikat.
A lénai emberevők nem laktak jól, mert a lénai telepeken folytatódik a sztrájk.
Más városok munkásai pedig nemcsak nem ijedtek meg, hanem ellenkezőleg, a vérengzés elleni tiltakozás jeléül egyik sztrájkot a másik után rendezik.
Sőt, Makárov „magyarázatára” Oroszország fővárosa, Pétervár, sokezer egyetemista és munkás tüntetésével válaszolt.
Az orosz társadalom legérzékenyebb része, a tanulóifjúság, kezet nyújtott az orosz nép legforradalmibb részének, a proletariátusnak, és magasba emelve a vörös zászlót, hirdette: igen, „így volt”, de így többé már ne legyen!
A lénai békés gazdasági sztrájk után — Oroszországszerte kitörő politikai sztrájkok, az Oroszországszerte kitörő politikai sztrájkok után — az egyetemisták és munkások sokezres tüntetése Oroszország szívében — ezt érték el a hatalom képviselői a munkásokkal vívott harcukban.
Igen, jól „túr” a felszabadító mozgalom „vakondja”, a messzire látó orosz kormány!
Még két-három ilyen „hőstett” és minden kétely nélkül mondhatjuk, hogy Makárov miniszter rikoltó frázisának csak siralmas emléke marad meg.
Dolgozzatok, urak, dolgozzatok!
„Zvezdá” („Csillag”) 31. sz.
1912. április 17.
Aláírás: Szólin.
(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)
Megindult! . .
– írta: J. V. Sztálin –
Bilincsbe verve hevert az ország leigázóinak lábainál.
Népi alkotmányra volt szüksége — és vad önkényt, a betiltások és letartóztatások sorozatát kapta.
Népi parlamentre volt szüksége — és az úri Dumát, Puriskévics és Gucskov Dumáját tálalták fel neki.
Szólás-, sajtó-, gyülekezési-, sztrájk- és szakszervezeti szabadságra volt szüksége — és csak lerombolt munkásszervezeteket, betiltott lapokat, letartóztatott szerkesztőket, szétkergetett gyűléseket, száműzött sztrájkolókat lát maga körül.
Földet követelt a parasztoknak — és olyan agrártörvényeket hoztak neki, amelyek még nagyobb földínségbe vetették a paraszti tömegeket a falusi gazdagok maroknyi csoportja kedvéért.
Megígérték neki a „személyiség” és a „tulajdon” védelmét — s a börtönök és száműzetési helyek túl vannak zsúfolva „megbízhatatlanokkal”, a nyomozó rendőrség vezetői pedig (emlékezzetek Kievre, Tifliszre!) szövetségre lépnek a banditákkal és tolvajokkal a személyiség elnyomására és a tulajdon fosztogatására.
„Jólétet” és „boldogulást” ígértek neki, a paraszti gazdaság pedig egyre hanyatlik, a parasztok tízmilliói éheznek, a skorbut és a tífusz az áldozatok ezreit dönti sírba. . .
És az ország csak egyre tűrt, tűrt. . .
Azok pedig, akik nem bírták türelemmel, öngyilkossággal vetettek véget életüknek.
De mindennek van vége — végeszakadt az ország türelmének is.
A lénai sortüzek megtörték a hallgatás jegét és — megindult a népi mozgalom folyama.
Megindult! . .
Minden, ami gonosz és vészes volt a mai rendszerben, minden, ami a sokat szenvedett Oroszországot kínozta — mindez összpontosult egy tényben, a lénai eseményekben.
Ezért lett a lénai sortüzekből jeladás a sztrájkokra és tüntetésekre.
Ebben — és csak ebben — kell keresni az utóbbi események magyarázatát.
A Duma előcsahosai pedig — az októbristák, kadetok, progresszisták — felülről, a hatalom képviselőinek szájából várnak „magyarázatot”.
Az októbristák „interpellálnak”, a progresszisták egyszerűen „kérdeznek”, a kadetok „idejénvalónak találják”, hogy holmi Trescsenkókról beszéljenek, az események szánalmas bábjairól!
És ezt akkor teszik, amikor Makárov már odavetette nekik gőgös válaszát: „így volt, így is lesz!”
Oroszország fővárosában a munkások tízezrei sztrájkolnak, a csapatokat hadi készenlétbe helyezték, a belső „bonyodalmak” miatt kátyúba jut a Dardanellák kérdésében követett „külpolitikánk” — és ők felülről, a „felső köröktől” várnak feleletet!
Vakok! Nem látják, hogy ezekben a napokban a proletariátust illeti a szó, nem pedig a hatalom képviselőit. . .
„Zvezdá” („Csillag”) 32. sz.
1912. április 19.
Aláírás: K. Sz.
(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!