– írta: J. V. Sztálin –
Önök bizonyára hallottak a parasztok felszabadításáról. Akkoriban a kormányt kettős csapás érte: kívülről — a krimi vereség, belülről — a parasztmozgalom. A két oldalról szorongatott kormány éppen ezért kénytelen volt engedni és napirendre tűzte a parasztok felszabadítását: „Nekünk kell a parasztot felülről felszabadítanunk, mert különben a nép felkél és saját kezével alulról vívja ki felszabadulását.” Tudjuk, milyen volt ez a „felszabadítás felülről”… És ha akkor a nép engedte becsapni magát, ha a kormánynak sikerültek farizeusi tervei, ha a reform segítségével megszilárdította helyzetét és ezzel elhalasztotta a nép győzelmét, ez egyebek között azt is jelenti, hogy a nép akkor még nem volt felkészülve és könnyen be lehetett csapni.
Ugyanez a história ismétlődik meg Oroszország életében most is. Mint ismeretes, a kormányt ugyanúgy, mint akkor, most is kettős csapás éri: kívülről — a mandzsúriai vereség, belülről — a népforradalom. Mint ismeretes, a két oldalról szorongatott kormány kénytelen még egyszer engedni és ugyanúgy, mint akkor, most is a „felülről jövő reformokat” emlegeti. „Felülről kell megadnunk a népnek az Állami Dumát, mert különben a nép felkél és maga hív össze Alkotmányozó Gyűlést alulról”.
Ilyképpen a Duma egybehívásával a népforradalmat akarják lecsillapítani ugyanúgy, amint egyszer már a „parasztok felszabadításával” lecsillapították a nagy parasztmozgalmat.
Ebből következik feladatunk — egész határozottan meg kell hiúsítanunk a reakció terveit, el kell sepernünk az Állami Dumát és ezzel meg kell tisztítanunk a népforradalom útját.
De mi az a Duma és kikből áll?
A Duma — korcs parlament. Csak névleg lesz joga dönteni, ténylegesen azonban csak tanácsadói joga lesz, mert a felsőház és az állig felfegyverzett kormány cenzorként fog állni fölötte. A kiáltványban nyíltan megmondják, hogy a Duma egyetlen határozatát sem lehet életbe léptetni a felsőház és a cár jóváhagyása nélkül.
A Duma nem népi parlament, hanem a nép ellenségeinek parlamentje, mert a Duma-választások nem lesznek sem általánosak, sem egyenlőek, sem közvetlenek, sem titkosak. A munkásoknak nyújtott nyomorúságos választójog csak papíron van meg. A 98 elektorból, akiknek a Tifliszi kormányzóságból kell képviselőket választaniok a Dumába, csak kettő lehet a munkások közül, a többi kilencvenhatnak más osztályokhoz kell tartoznia — így szól a kiáltvány. A 32 elektorból, akiknek a batumi és a szuhumi körzetből kell képviselőket választaniok a Dumába, csak egy lehet a munkások közül, a többi 31 elektornak más osztályokhoz kell tartoznia — így szól a kiáltvány. Ugyanezt kell mondanunk a többi kormányzóságról is. Mondanunk sem kell, hogy a képviselők csak a többi osztály képviselői lesznek. Egyetlenegy képviselőt sem a munkásoktól, egyetlenegy szavazatot sem a munkásoknak — ilyen alapokra épül a Duma. Ha mindehhez még hozzá vesszük a hadiállapotot, ha figyelembe vesszük a szólás-, a sajtó-, a gyülekezési és egyesülési szabadság betiltását, világos, miféle népség gyűl össze a cári Dumában…
Mondanunk sem kell, hogy annál nagyobb elszántsággal kell igyekeznünk elseperni ezt a Dumát és kitűzni a forradalom zászlaját.
Hogyan seperhetjük el a Dumát: a választásokban való részvétellel vagy a választások bojkottálásával — ez most a kérdés.
Egyesek ezt mondják: feltétlenül részt kell vennünk a választásokban, hogy a reakció által kivetett hálóba magát a reakciót gabalyítsuk bele és ezzel véglegesen lehetetlenné tegyük az Állami Dumát.
Mások ezt felelik nekik: ha részt vesztek a választásokban, akaratlanul segítitek a reakciót a Duma megteremtésében és ilyképpen magatok két lábbal bonyolódtok bele a reakció által kivetett hálóba. Ez pedig azt jelenti, hogy először a reakcióval együtt megteremtitek a cári Dumát, azután pedig az élet nyomására megkísérlitek lerombolni a saját magatok által teremtett Dumát, ami nem egyeztethető össze politikánk elvi szilárdságának követelményeivel. Egy a kettő közül: vagy mondjatok le a választásokban való részvételről és fogjatok hozzá a Duma elgáncsolásához, vagy pedig mondjatok le a Duma elgáncsolásáról és lássatok hozzá a választásokhoz, azzal az elhatározással, hogy nektek nem kell majd lerombolnotok azt, amit sajátmagatok alkottatok.
Világos, hogy az egyetlen helyes út — a cselekvő bojkott, amellyel elszigeteljük a reakciót a néptől, megszervezzük a Duma létrejöttének megakadályozását és ezzel minden alaptól megfosztjuk ezt a korcs parlamentet.
Így gondolkoznak a bojkott hívei.
Melyiküknek van igaza?
Két feltétel szükséges az igazi szociáldemokrata taktikához: az első, hogy nem szabad ellentmondania a társadalmi élet menetének, és a második, hogy egyre magasabbra kell emelnie a tömeg forradalmi szellemét.
A választásokban való részvétel taktikája ellentmond a társadalmi élet menetének, mert az élet aláássa a Duma alapjait, a választásokban való részvétel pedig megerősíti azokat, tehát ellentétben van az élettel.
A bojkott taktikája viszont magától adódik a forradalom menetéből, mert a forradalommal együtt kezdettől fogva rontja a rendőri Duma hitelét és aláássa alapjait.
A választásokban való részvétel taktikája gyengíti a nép forradalmi szellemét, mert a részvétel hívei rendőri választásokra szólítják fel a népet, nem pedig forradalmi tettekre, a szavazócédulákban, nem pedig a nép fellépésében látják a menekvést. A rendőri választások pedig csalóka elképzeléseket szülnek a népben az állami Dumáról, hazug reményeket ébresztenek benne és akaratlanul arra a gondolatra vezetik: úgy látszik a Duma nem is olyan rossz, különben a szociáldemokraták nem tanácsolnák, hogy vegyünk benne részt — talán ránk mosolyog a szerencse és a Duma hasznunkra válik.
A bojkott taktikája viszont nem hint el semmilyen hamis reményt a Dumával kapcsolatban, hanem nyíltan és félreérthetetlenül megmondja, hogy az egyetlen menekvés a nép győzelmes fellépésében van, hogy a nép felszabadítása csak magának a népnek a műve lehet, és mivel a Duma akadályozza ezt, már most hozzá kell fogni eltávolításához. A nép itt csak saját magára számít és kezdettől ellenséges álláspontot foglal el a Dumával mint a reakció fellegvárával szemben, ez pedig egyre magasabbra fogja emelni forradalmi szellemét, előkészítve a talajt az általános győzelmes fellépéshez.
A forradalmi taktikának világosnak, szabatosnak és határozottnak kell lennie, a bojkott taktikája pedig éppen ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik.
Azt mondják: csupán szóbeli agitáció nem elegendő, a tömeget tényekkel kell meggyőzni a Duma alkalmatlanságáról és ezzel kell elősegíteni a Duma elgáncsolását, mindehhez pedig a választásokban való részvételre, nem pedig a cselekvő bojkottra van szükség.
Mi a következőket válaszoljuk erre: Mondanunk sem kell, hogy a tényekkel folytatott agitációnak sokkal nagyobb a jelentősége, mint a szóbeli magyarázatnak. Éppen azért megyünk el a népi választási gyűlésekre, hogy a más pártokkal vívott harcban, a velük való összeütközésekbenszemléltetően mutassuk meg a népnek a reakció és a burzsoázia hitszegését és így „tényekkel agitáljuk meg” a választókat. És ha az elvtársak ezzel nem elégszenek meg, ha mindehhez még hozzáteszik a választásokon való részvételt, meg kell állapítani, hogy a választások önmagukban — a szavazólapok leadása vagy le nem adása — egy hajszálnyival sem járulnak hozzá sem a „tényekkel”, sem a „szóval” folytatott agitációhoz. Viszont az ebből származó kár nagy, mivel ezzel a „tényekkel folytatott agitációval” a részvétel hívei akaratlanul jóváhagyják a Duma létezését és ezzel megszilárdítják alatta a talajt. Mivel akarják az elvtársak jóvátenni ezt a hatalmas kárt? Azzal, hogy leadják a szavazólapokat? Erről beszélni sem érdemes.
Másrészt a „tényekkel folytatott agitációnak” is szükségképpen megvannak a maga határai. Amikor Gapon kereszttel és ikonokkal haladt a pétervári munkások élén, szintén azt mondotta: a nép hisz a cár jóságában, még nem győződött meg a közigazgatás bűnösségéről és nekünk el kell vezetni őt a cári palotához. Magától értetődik, hogy Gapon tévedett. Taktikája káros taktika volt, ami bebizonyosodott január 9-én. Ez pedig azt jelenti, hogy kerülnünk kell a gaponi taktikát. A bojkott taktikája pedig — az egyetlen taktika, amely gyökerében elveti a gaponi agyafúrtságokat.
Azt mondják: a bojkott következtében a tömeg elszakad élenjáró részétől, mivel bojkott esetén csak az élenjáró rész követ benneteket, a tömeg azonban a reakciósokkal és liberálisokkal marad, akik átédesgetik a maguk oldalára.
Erre azt mondjuk, hogy ahol ilyen jelenség előfordul, ott a tömeg nyilvánvalóan más pártokkal érez együtt és a szociáldemokratákat amúgy sem választaná meg felhatalmazottainak, bármennyire részt vennénk is a választásokban. Hiszen maguk a választások nem tudják forradalmasítani a tömeget! Ami a választási agitációt illeti, azt mindkét fél folytatja, azzal a különbséggel, hogy a bojkott hívei engesztelhetetlenebb és határozottabb agitációt folytatnak a Duma ellen, mint a választásban való részvétel hívei mellette, mert a Duma éles bírálata arra ösztönözheti a tömeget, hogy lemondjon a választásokról, ez viszont nem felel meg a választásban való részvétel hívei terveinek. Ha ennek az agitációnak meglesz a foganatja, akkor a nép a szociáldemokraták köré tömörül, és amikor azok felhívják a Duma bojkottálására — a nép azonnal követi őket, a reakciósok pedig magukra maradnak ismert huligánjaikkal. Ha viszont az agitációnak „nem lesz foganatja”, a választások káron kívül semmit sem hoznak, mert a Dumában való részvétel taktikája esetén kénytelenek leszünk jóváhagyni a reakciósok tevékenységét. Amint látják, a bojkott a legjobb eszköz ahhoz, hogy a népet a szociáldemokrácia köré tömörítsük, magától értetődően ott, ahol lehetséges ilyen tömörülés, ott pedig, ahol ez lehetetlen, a választások csak kárt okozhatnak.
A Dumában való részvétel taktikája ezenkívül elhomályosítja a nép forradalmi tudatát. Az a helyzet, hogy valamennyi reakciós és liberális párt részt vesz a választásokban. Mi a különbség köztük és a forradalmárok között — a részvétel taktikája erre a kérdésre nem ad határozott választ a tömegnek. A tömeg könnyen összetévesztheti a nem forradalmi kadetokat a forradalmi szociáldemokratákkal. A bojkott taktikája azonban éles határt von egyfelől a forradalmárok és másfelől a nem forradalmárok közé, akik a Duma segítségével akarják megmenteni a régi rendszer alapjait. Ennek az elhatárolásnak pedig nagy jelentősége van a nép forradalmi felvilágosítása szempontjából.
És végül azt mondják nekünk, hogy hiszen mi a választások segítségével megteremtjük a Munkásküldöttek Szovjetjeit és ezzel szervezetileg egyesítjük a forradalmi tömegeket.
Mi azt feleljük erre, hogy a mai viszonyok között, amikor a legártatlanabb gyűlések résztvevőit is letartóztatják, a Munkásküldöttek Szovjetjeinek működése teljesen lehetetlen, és következésképpen, ilyen feladat kitűzése önámítás.
Tehát a részvétel taktikája akaratlanul a cári Duma megerősítését szolgálja, gyengíti a tömegek forradalmi szellemét, elhomályosítja a nép forradalmi tudatát, nem hozhat létre semmiféle forradalmi szervezetet, ellentétben van a társadalmi élet fejlődésével, és mint ilyent a szociáldemokráciának el kell vetnie. A bojkott taktikája irányában halad ma a forradalom fejlődése. Ugyanebben az irányban kel haladnia a szociáldemokráciának is.
„Gantiadi” („Hajnal”) 3. sz.
1906. március 8.
Aláírás: I. Beszosvili
Az eredeti nyelve: grúz.
(idézet: – Sztálin Művei 1. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!