– írta: J. V. Sztálin –
Szeptember közepén zajlott le a „zemsztvók és városok személyiségeinek” kongresszusa. Ezen a kongresszuson új „pártot” alapítottak, Központi Bizottsággal az élén és helyi szervekkel a különböző városokban. A kongresszus „programot” fogadott el, meghatározta a „taktikát” és külön kiáltványt dolgozott ki, amellyel ennek az újsütetű „pártnak” a néphez kell fordulnia. Szóval, „a zemsztvók és városok személyiségei” megalapították saját pártjukat.
Kik ezek az úgynevezett „személyiségek”, hogyan hívják őket?
Liberális burzsoák.
Kik a liberális burzsoák?
A vagyonos burzsoázia tudatos képviselői.
A vagyonos burzsoázia — engesztelhetetlen ellenségünk, gazdagsága a mi szegénységünkön alapul, öröme — a mi bánatunkon. Világos, hogy tudatos képviselői esküdt ellenségeink lesznek, akik igyekeznek majd tudatosan szétzúzni bennünket.
Megalakult tehát a nép ellenségeinek „pártja”, amely a néphez szándékozik fordulni kiáltványával.
Mit akarnak ezek az urak, miért szállnak síkra kiáltványukban?
Nem szocialisták, gyűlölik a szocialista mozgalmat. Ez azt jelenti, hogy megszilárdítják a polgári rendet és életre-halálra harcolnak a proletariátus ellen. Ezért fogadják őket polgári körökben nagy rokonszenvvel.
Nem is demokraták, gyűlölik a demokratikus köztársaságot. Ez azt jelenti, hogy megszilárdítják a cári trónt, és ádázul harcolnak a sokat szenvedett parasztság ellen is. Ezért „kegyeskedett” II. Miklós megengedni gyűléseiket és ezért adott nekik engedélyt arra, hogy „párt”- kongresszusukat összehívják.
Csak kicsit akarják megnyesni a cár jogait, de ezt is azzal a feltétellel, hogy ezek a jogok a burzsoázia kezébe mennek át. Mert hiszen a cárizmusnak — az ő véleményük szerint — feltétlenül meg kell maradnia, mint a vagyonos burzsoázia megbízható támaszának, amelyet felhasznál a proletariátus ellen. Ezért mondják „alkotmánytervezetükben”, hogy „a Romanovok trónjának érintetlennek kell maradnia”, vagyis szűkkeblű alkotmányt akarnak, korlátolt monarchiával.
A liberális burzsoá uraknak „semmi kifogásuk sincs” az ellen, hogy a nép is kapjon választójogot, de csak azzal a feltétellel, hogy a népi képviselőház felett ott ülésezik a gazdagok háza, amely feltétlenül igyekezni fog helyesbíteni és érvényteleníteni a népi képviselőház határozatait. Ezért mondják programjukban: „két házra van szükségünk”.
A liberális burzsoá urak „nagyon fognak örülni”, ha megadják a szólás-, sajtó- és egyesülési szabadságot, fontos csak az, hogy korlátozzák a sztrájkszabadságot. Ezért fecsegnek annyit „az ember és a polgár jogairól”, a sztrájkszabadságról azonban semmi értelmeset sem mondanak, hacsak azt nem számítjuk, hogy farizeusi módon holmi „gazdasági reformokról” gügyögnek.
Ezek a furcsa urak nem zárják ki kegyeikből a parasztságot sem — „nincs semmi kifogásuk” az ellen, hogy a földesúri földek a parasztok kezébe menjenek át, de azzal a feltétellel, hogy a parasztok megváltják ezeket a földeket a földbirtokosoktól és ne „ingyen kapják”. Lám, milyen jók ezek a gyász- „kiválóságok”!
Ha megérik mindezeknek az óhajoknak a teljesülését, ennek eredményeképpen a cár jogai a burzsoázia kezében lesznek és a cári önkényuralom fokozatosan átalakul a burzsoázia önkényuralmává. Ide húznak bennünket a „zemsztvók és városok személyiségei”. Éppen ezért rettegnek még álmukban is a népi forradalomtól és beszélnek annyit „Oroszország lecsendesítéséről”.
Ezek után nem csodálatos, hogy ezek a balsikerű „személyiségek” nagy reményeket fűztek az úgynevezett Állami Dumához. Mint ismeretes, a cári Duma a népi forradalom tagadása, és ez nagyon előnyös a mi liberális burzsoáinknak. Mint ismeretes, a cári Duma ad „bizonyos” működési teret a vagyonos burzsoáziának és erre liberális burzsoáinknak nagy szüksége van. Ezért építik egész „programjukat”, egész tevékenységüket arra a számításra, hogy a Duma fennáll — a Duma bukásával elkerülhetetlenül összeomlik minden „tervük” is. Ezért félnek a Duma bojkottjától, ezért tanácsolják, hogy menjünk be mi is a Dumába. „Nagy hiba lesz, ha nem veszünk részt a cári Dumában” — mondatják vezérükkel, Jakuskinnal. És ez valóban „nagy hiba” lenne, de kinek a szempontjából: a nép vagy ellenségei szempontjából — ez itt a kérdés.
Mi a cári Duma rendeltetése, mit mondanak erről a „zemsztvók és városok személyiségei”?
„. . . A Duma első és fő feladata — magának a Dumának az átalakítása” — mondják kiáltványukban… „Az ősválasztóknak kötelezniök kell a választókat, hogy azokra a jelöltekre szavazzanak, akik elsősorban át akarják alakítani a Dumát” — mondják ugyanott.
Miben áll hát ez az „átalakítás”? Abban, hogy a Dumának „döntő szava legyen a törvények kidolgozásában… és az állami bevételek és kiadások megvitatásában… és legyen joga ellenőrizni a miniszterek tevékenységét”. Vagyis, a választóknak elsősorban a Duma jogkörének kiterjesztését kell követelniök. Ez tehát a Duma „átalakítása”. Kikerül a Dumába? Nagyobbrészt a nagyburzsoázia. Világos, hogy a Duma jogkörének kiterjesztése a nagyburzsoázia politikai erősödését jelenti. És lám, a zemsztvók és városok „személyiségei” azt tanácsolják a népnek, hogy a liberális burzsoákat válasszák meg a Dumába és elsősorban azzal bízzák meg őket, hogy segítsék elő a nagyburzsoázia megerősödését! Lám, elsősorban és leginkább arról kell gondoskodnunk, hogy sajátmagunk erősítsük ellenségeinket — ezt tanácsolják nekünk most a liberális burzsoá urak. Meglehetősen „baráti” tanács, mondhatom! És a nép jogai, ki fog azokról gondoskodni? Ó, mondanunk sem kell, a liberális burzsoá urak nem feledkeznek meg a népről. Azt ígérik, hogy amikor bejutottak a Dumába, amikor megerősödtek abban, jogokat követelnek majd a nép számára is. És ilyen farizeuskodás segítségével remélik a zemsztvók és városok „személyiségei” céljukat elérni. . . Ezért tanácsolják hát, hogy elsősorban a Duma jogkörét terjesszük ki…
Bebel azt mondotta: amit az ellenség tanácsol nekünk, az ránk nézve káros. Az ellenség ezt tanácsolja: vegyetek részt a Dumában — világos, hogy a Dumában való részvétel káros ránk nézve. Az ellenség azt tanácsolja: terjesszétek ki a Duma jogkörét — világos, hogy a Duma jogkörének kiterjesztése káros ránk nézve. Megingatni a Duma iránti bizalmat és megszégyenítem a Dumát a nép szemében — ezt kell tennünk. Nem a Duma jogkörének kiterjesztése, hanem a nép jogkörének kiterjesztése — ez az, amire szükségünk van. És ha azon kívül ez az ellenségünk mézes-mázos beszédeket mond nekünk és holmi „jogokkal” kecsegtet — ez azt jelenti, hogy kelepcét állít nekünk és velünk akar magának erődöt építtetni. Jobbat nem is várhattunk a liberális burzsoáktól.
De mit szólnak az olyan „szociáldemokratákhoz” — vannak ilyenek —, akik a liberális burzsoák taktikáját hirdetik nekünk? Mit szólnak a kaukázusi „kisebbséghez”, amely szóról-szóra ismétli ellenségünk alattomos tanácsait? A kaukázusi „kisebbség” például ezt mondja: „Szükségesnek tartjuk az Állami Dumában való részvételt” (lásd „Második konferencia”, 7. old.). Pontosan úgy, ahogy a liberális burzsoá urak „szükségesnek tartják”.
Ugyanez a „kisebbség” tanácsolja nekünk: „Ha a bulügini bizottság… a képviselőválasztás jogát kizárólag a vagyonosoknak adja meg, be kell avatkoznunk ezekbe a választásokba és forradalmi úton kényszerítenünk kell a választókat, hogy válasszák meg a haladószellemű jelölteket és a Zemsztvó-nagygyűlésen követeljék az Alkotmányozó Gyűlést. Végül minden eszközzel. . . kényszerítenünk kell a Zemsztvó-nagygyűlést, hogy hívja össze az Alkotmányozó Gyűlést vagy, hogy kiáltsa ki magát annak” (lásd „Szociál-Demokrát” 1. sz.). Vagyis, még ha kizárólag a vagyonosoknak lesz is választójoguk, még ha a Dumában kizárólag vagyonosok gyűlnek is össze — akkor is azt kell követelnünk, hogy a vagyonosok e gyűlésének adják meg az Alkotmányozó Gyűlés jogait! Ha megnyirbálják is a nép jogait, akkor is arra kell törekednünk, hogy mennél szélesebben terjesszék ki a Duma jogkörét! Mondanunk sem kell, hogy a „haladószellemű küldöttek” választása üres szó marad, ha a választójogot kizárólag a vagyonosok fogják megkapni.
Mint fentebb látták, ugyanezt hirdetik a liberális burzsoák is.
Két eset lehetséges: vagy a liberális burzsoák mensevizálódtak, vagy a kaukázusi „kisebbség” liberalizálódott.
Akár így, akár úgy, kétségtelen, hogy a liberális burzsoák újsütetű „pártja” agyafúrtan helyezi el kelepcéjét… Összetörni ezt a kelepcét, pellengérre állítani, kíméletlenül harcolni a nép liberális ellenségei ellen — erre van most szükségünk.
„Proletariátisz Brdzola”
(„A Proletariátus Harca”) 12. sz.
1905. október 15.
Aláírás nélkül.
Az eredeti nyelve: grúz.
(idézet: – Sztálin Művei 1. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!