Csatagyőzelmet hirdetett a Facebookon Orbán Viktor azt követően, hogy több mint félnapos tárgyalás után, hajnali öt óra előtt sikerült megegyezniük az EU-csúcs résztvevőinek a migrációs nyomás kezelésének alapvonalaiban. A magyar miniszterelnök részéről ritka győzelemről van szó, hiszen eddig leginkább az uniós javaslatok megtorpedózásával dicsekedhetett, most viszont egy új irányvonal elfogadásában is aktívan részt vett. Igaz, ezt leginkább nem saját magának, hanem Giuseppe Conte olasz kormányfőnek köszönheti, aki csütörtök este vétóval, blokkolással és minden egyéb rosszal fenyegetőzött Brüsszelben.

A kiszivárgott hírek szerint a maratoni tárgyaláson Orbán a visegrádi négyek soros vezetőjeként torpedózta a megállapodás hajnalra nagy nehezen kiizzadt verzióját – a végeredmény mindenesetre mindkettőjüknek tetszik.

https://www.facebook.com/orbanviktor/videos/10156302305661093/

Miközben Conte arról beszélt, országa nincs többé egyedül, a láthatóan kialvatlan miniszterelnök azt emelte ki a videonyilatkozatban, hogy „a V4-ek nagy győzelmet arattak, mert fenyegetett az a veszély, hogy a létrehozandó menekülttáborokból az európai országokban szétosztják a migránsokat, ezt a javaslatot sikerült visszavernünk, a saját javaslatunkat pedig elfogadtatnunk, amely világosan kimondja, hogy az ezután létrehozandó menekülttáborokból senkit sem lehet áthelyezni másik országba az adott ország beleegyezése nélkül”.

Vagyis:

• önkéntes tagállami felajánlás – tehát nem kötelező kvóták – alapján
• lesznek zárt menekülttáborok az unió területén
• ezekben dolgozzák majd fel az illegális bevándorlók és a menekültek kérelmeit.

Az olaszoknak korábban azzal volt baja, hogy az „önkéntes” kitétel miatt nem látnak garanciát a római kormány által a legfontosabbnak ítélt elvárás teljesülésére. Vagyis hogy a migránsokat érkezésük után azonnal vigyék el az ország területéről, enyhítve ezzel a nyomást. A zárónyilatkozat szövegében mégis megmaradt ez a kitétel, ami szembeállítja még az olaszokat és a magyarokat is.

A jelek szerint azonban a mostani alkudozás eredményeképpen minden ország kapott valamit, ami számára fontos. Megkapta ezt Angela Merkel német kancellár is, aki ugyan arról beszélt hajnalban, hogy megmaradt a megosztottság az országok között, de legalább bekerült a zárónyilatkozatba a számára legfontosabb kitétel, hogy szigorúbban ellenőrzik a bevándorlók unión belüli mozgását. A zárónyilatkozat szerint a bevándorlók másodlagos mozgása az európai menekültrendszer és a belső határok átjárhatóságát lehetővé tevő schengeni rendszer egészét sodorja veszélybe – mi csak azt kérdezzük, hogyhogy a menekültválság 2015-ös tetőzése után három évbe tellett ennek kimondása.

Merkel egy ártatlan félmondatnak köszönhetően is elégedetten mehet haza, ahol a probléma miatt a koalíció felrúgását helyezte kilátásbabelügyminisztere, Horst Seehofer: a zárónyilatkozatban szerepel az is, hogy európai problémáról van szó, az Európai Tanács pedig elkötelezett ennek kezelésére – vagyis megkapta azt, hogy deklaráltan „európai megoldásra” törekednek a felek.

A tárgyalás után a francia államfő is felmutatta, a zárónyilatkozatban mi az, amit ő fontosnak ítélt – Emmanuel Macron egyébként csütörtök este még a sokadik alternatív javaslatcsomag elfogadásáról igyekezett meggyőzni a közös bevándorláspolitika legnagyobb ellenfeleit, az olaszokat és Sebastian Kurz osztrák kancellárt. A franciák számára a felszínen az európai szolidaritás és a közös felelősség hangsúlyozása számít, Macron azonban azt is kiemelte, hogy a külső határok védelme, illetve az unión kívüli, kibocsátó és frontországokkal való együttműködés is része az elfogadott kompromisszumnak. A külső határok védelmének erősítése nem egyszerű frázis – azzal, hogy ez is bekerült a szövegbe, az országok komolyabb szerepvállalásra tettek ígéretet az uniós határőrizeti ügynökségben.     (HVG)

Bal-Rad komm: Döbrögink persze NEM MINDENT sak a szépet! Olyan kellemetlenségekről hallagat, mint amikor pl.a sajtó által nem védett helyen nekiront egy NEM KIVÁLASZTOTT ÚJSÁGÍRÓ. Aki rákérdez a vajda árnyébox – meccsére. Ahogyn tette ezt egy a Havasi – féle etikát nem ösmerő (vagy azt ármány módon be nem tartó) brit zsurnaliszta. Azt kezdte firtatni, mégis mi alapján beszél Döbrögi invázióról, áradatról, mikor elég egyértelmű, hogy alig érkeznek migráncsok Döbrögisztán déli határához.