Mihail Pucskovszkij Zaozernojeban él. A település Petropavlovszk-Kamcsatszkij agglomerációjában található. (Szóval Döbrögisztántól elég messze, de viszonylag közel a Kamcsatkai Határterület fővárosához. Egyszóval az oroszországi Kamcsatka-félszigeten.)
Tegnap reggel Mihail Pucskovszkij – mint általában – Munkába indult. Petropavlovszki munkahelyére, az ottani Dumába. Merthogy parlamenti képviselő ő ott, a „Becsületes Oroszország” párt színeiben. Eddig autóval járt a nem túl távoli munkahelyére. Tegnapig.
Tegnap reggel is beleült a masinába, és a slusszkulcs elfordításakor szembesült a megváltoztathatatlannal: TANKOLNI KELL! Visszaballagott hát a lakásba, és közölte asszonyával, hogy neki most pénzre van szüksége, mert a Toyota gázolajjal működik. Azt meg csak pénzért adnak a zapravkán (benzinkút).
Pucskovszkijné – aki éppen előtte nézte a tévét – kiakadt! „Meg vagy őrülve Misa? – csikorgott a’ zasszony! Hát annak 68 rubel iterje! (Kb. 280 ft.) Nem adok!”
Mihail Pucskovszkij nekikeseredett. Tudta jól, hogy az asszonyi NEM! – az nem. (Mihail Pucskovszkij havi fizetése 20 ezer rubel.) De most akkor hogyan tovább. A Dumába be kell menni! Marsrutkával? Biciklivel?
Ekkor jött – mit jött? – hallatszott az ötlet. Lónyerítés formájában. A szomszédból.
Mihail Pucskovszkij otthagyta pörölő asszonyát, és átsietett a szomszédba. Ahol a bájos szomszédlánykák éppen lovagláshoz készülődtek. Mihail Pucskov Duma – képviselő addig fűzte a lányokat, amíg medumálta őket: adjanak már neki kölcsön egy lovat! Közlekedési eszköz céljára. Megigért fűt – fát, hízelgett jobbra – balra! – de megérte. A gyévocskák rááltak a dologra, és elővezették Misa szomszédnak a „Rakétát”! Üzemkész állapotba is hozták. Sőt! Megígérték neki, hogy elkísérik egészen a Duma épületéig. Petropavlovszkba. (Úgyis lovagolni akartak!)
Így történt, hogy alig valamivel több mint egyórányi lovaglás útán – szépséges díszkisérettel – megérkezett munkahelyére. Késve és sajgó úleppel, de megérkezett!
Mint arról beszámolt, az út során többen is fölismerték, rádudáltak, és hangosan hurráztak!
Ekkor – érkeztekor – szembesült egy komoly problémával: Rakétát nem tudta hol leparkolni. Kikötőalkalmatosságot lelt ugyan, de érkezett a Duma szigorú őre, és…
Végülis Rakéta egyik gazdasszonykája megoldotta a kérdést, és megígérte Mihail Pucskovszkijnak, hogy munkaidő végére megint ott lesz Rakéta.
Úgyhogy Mihai Pucskovszkij egyből azzal indított, hogy javasolta a Duma elé fedett lőkikötő létesítését, jászollal. Javaslatát iktatták – oszt’ majd döntenek a képviselőtársak. Akiket Mihail Pucskovszkij igencsak logikus okfejtéssel győzködött edédszünetben a lóval való közlekedés gazdaságosságáról.
A Rakéta évente csak három tonna szénát, és fél tonna más egyéb takarmányt fogyaszt. Ez pedig max. 30 ezer rubel évente. A gazdaságossági arány 50:1 – hez Rakéta javára.
Voltak némi ellenvetések, de úgy általában megállapodtak a vitázó felek abban, hogy a ló olcsóbb mint az autó. Még akkor is, ha egy autóba öten is beleülhetnek. Míg EGY LÓ az csak egy lovasra van kalibrálva. Meg hát vannak az autónak bizonyos előnyösebb szolgáltatásai, meg időben és térben is gyorsabb – úgy általában.
Végkövetkeztetésük az lett, hogy mégiscsak jobb lenne, ha olcsóbb lenne az üzemanyag!
Kamcsatkától kicsivel nyugatabbra – valahol Donbasszban – valaki szintén a masinát részesíti előnyben. A lóval szemben. Alábbi képünkön: Venger hazjál í nyih „Volga Matuska”. (Magyar gazda és az ő Volgája.)
Van neki erősebb is, bár EZ CSAK hobbicélokra:
A ló az rúg=hat) is, harap(hat) is! – nem kedveli a venger hazjal!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!