Szomorú valóság: így szakítja szét a magyar családokat a külföldi munkavállalás

Több ezer eurós nettó fizetés, biztos megélhetés, állandó pénzügyi problémáktól mentes élet. Mindez szuperül hangzik, ráadásul nem is túl nehéz elhelyezkedni manapság külföldön. A Pénzcentrumon hétről hétre számolunk be olyan állásajánlatokról, amelyekre akár nyelvtudás nélkül lehet jelentkezni, legyen szó Németországról, Ausztriáról vagy Nagy-Britanniáról. Azonban nem minden a pénz: családok szakadnak szét, nyugdíjasok maradnak egyedül, mert a gyerekek, unokák külföldön próbálnak szerencsét.

A Pénzcentrumon az elmúlt egy évben sok cikk jelent meg a külföldi munkavállalással kapcsolatban. Írtunk ápolókról , orvosokról, akik külföldön kezdtek új életet, mesélt nekünk egy magyar autószerelő arról, hogy miért lépett le Dániába, és egy magyar lány is beavatott minket abba, hogyan indította el saját vállalkozását Svédországban. Rengeteg álláshirdetést mutattunk be, melyekben nagy erőkkel keresik a magyar munkaerőt a magyar fizetésekhez képest kiemelkedő bérért, azonban a külföldi újrakezdés azon aspektusával még nem foglalkoztunk, mindez milyen hatással van a kivándorlók családi életére. Ez alkalommal két nagymama beszélt a Pénzcentrumnak arról, hogyan élik meg, hogy a gyerekeik és unokáik külföldön élnek, és egy feleség árulta el, miért döntöttek úgy a férjével, hogy míg ő Németországban dolgozik, a nő Magyarországon neveli két gyereküket.

Molnár Józsefné szeptemberben ünnepli 70. születésnapját. Fia, Attila és egyik unokája is Németországban él. Attilát viszont nem a nagyobb fizetés és a jobb munkaajánlat csábította külföldre.

– mondja Molnár Józsefné Gizella, aki hozzáteszi: a műtét 5 millió forintba került, és Attila munkába állásáig, a felépülés időszakában is nagyjából ennyi volt a megélhetési költségük. A Kiskunlacházán élő nő és fia jelzáloghitelt vettek fel a házukra, emellett közeli és távoli ismerősök és ismeretlenek segítettek anyagilag.

 – mondja Gizella. Az unokája 5 évvel ezelőtt költözött ki szintén Németországba.

 – mondja. Eredetileg az volt a terv, hogy egy évig maradnak kint, aztán hazajönnek, az unokájának lett volna még egy éve a középiskolában.

– mondja.

 – mondja, hozzátéve, a lánya és a lányának a két gyereke Magyarországon laknak, de már a legkisebb unokája is tervezgeti, hogy külföldre költözik.

– mondja. Annyit viszont a férfi sem keres, hogy a törlesztők, a lakbér és a rezsi mellett jelentősen segítse anyagilag édesanyját.

– jegyzi meg. Arra a kérdésre, tervezi-e, hogy ő is visszatér Németországba, azt válaszolja, egyelőre nem, az édesanyjának még szüksége van rá. Viszont a későbbiekben előfordulhat, hogy megy a fia és az unokája után, főleg, hogy a Magyarországon élő unokák is tervezik a költözést.

 – mondja.

„A külföldön élő unokáimat többet látom, mint azokat, akik Magyarországon élnek”

Ági, akinek nevét kérésére megváltoztattuk, 64 éves, három gyereke van. „A lányom és a férje, és a pár hónapos kisunokám 2010-ben mentek ki Németországba” – mondja, hozzátéve, a második gyerekük már kint született.

 – mondja, bár azért itt sem ment minden egyszerűen, a szakmájukban nem tudtak elhelyezkedni, viszont át tudták képezni magukat, a veje épp most végez egy két éves képzést.

 – mondja. A bajor szünetekben ugyanis ő és a férje szokott a gyerekekre vigyázni. „Voltak itt télen, tavasszal is, és júliusban is jönnek, sőt, egészen őszig velünk maradnak az unokák” – mondja. A másik két gyereke Magyarországon él, úgy fogalmaz, ők iszonyúan leterheltek, elfoglaltak.

– mondja. Arra a kérdésre, hogy hogyan élte meg a visszatérést és mi a véleménye a dologról, azt válaszolja:

– mondja. A legkisebb gyereke, a lánya is fontolgatja, hogy külföldön próbál szerencsét. Most adta le a szakdolgozatát, jelenleg is tolmácsként dolgozik. A beszélgetés során kiderül, nem véletlen, hogy mind a három gyerekben felmerült a külföldi munka gondolata, volt ugyanis előttük példa: Ági ugyanis 2000 tájékán úgy döntött, elhagyja a pedagógusi pályát.

– mondja, majd folytatja: az egyik unokatestvére rendszeresen vállalt házvezetést egy Németországban élő idős néninél, de egyik alkalommal közbe jött valami és megkérte Ágit, tudná-e helyettesíteni. Aztán végül ott is ragadt: 1 hónapot töltött külföldön, egy hónapot Magyarországon.

 – mondja. Azt sem zárja ki, hogy a jövőben ő is visszatér Németországba.

 – mondja a nyugdíjas asszony.

Két gyerekkel, egyedül

Valéria egy északkelet-magyarországi településen él két gyerekével. A párja Németországban dolgozik.

 – mondja. Amikor megismerkedtek, a férfi már külföldön dolgozott.

 – mondja, hozzátéve, a férfi lemaradt mind a két gyerekük születéséről. Arra a kérdésre, ő és a gyerekek miért nem költöztek Németországba, azt válaszolja, ezt szerették volna, de a bökkenő az, hogy a magyar cégek kiküldetési szerződéssel alkalmazzák az embereket. „Ami azt jelenti, hogy ha ő kint életvitelszerűen tartózkodik, tehát családdal együtt él „saját” lakásban, akkor automatikusan megszűnik a szerződése” – mondja.

– mondja Valéria, miért nem volt az opció, hogy esetleg a férje munkahelyet váltson. Ráadásul, ha egy német cégnél helyezkedne el, még ennyi időt sem tudna Magyarországon tölteni.

A fiatal nőnek itthon nincs túl sok segítsége, a húga Angliában él, a szülei pedig egy tőlük kb. 35-40 kilométerre fekvő településen élnek.

 – jegyzi meg. A sógornőjének a barátja is Németországban dolgozik egyébként.

– mondja. A húga és a párja 3 és fél évvel ezelőtt mentek ki egyébként Angliába, és ugyan megtalálták a számításaikat, úgy tervezik, két év múlva hazatérnek, vagy, ha minden úgy alakul, ahogy Valériáék tervezik, Angliából Németországba költöznek Valériáékkal együtt: így újra együtt lehetne a család.                                                                                             (penzcentrum)

Bal-Rad komm: „…A másik két gyereke Magyarországon él, úgy fogalmaz, ők iszonyúan leterheltek, elfoglaltak…”

– És még „ŐK” a szerencsésebbek közé tartoznak!

Ám nagyon úgy fest a dolog, hogy a megélhetési kivándorlás kátyújába beleragadt a magyarok szekere. És a társadalom többsége egyszerűen nem hajlandó szembesülni a kiváltó okkal. Politikai bűnbandáink mindegyike ugyanezen keretek között tudják csak elképzelni – értelemszerűen az ő irányításukkal – a szebb jövőt. Az „európai integráció elmélyítésében!” Ami miatt idáig süllyedtünk, hogy…

SENKI NEM HAJLANDÓ KIMONDANI – BEVALLANI: A RENDSZERVÁLTÁS TETTE TÖNKRE MAGYARORSZÁGOT, A MAGYAR CSALÁDOKAT, A MAGYAR EMBEREKET!

Senki nem hajlandó azt átgondolni, hogy a kettéroppantott ország hol tarthatna, mennyire lehetne fejlettebb – élhetőbb, HA NINCS A RENDSZERVÁLTÁSNAK NEVEZETT HAZAÁRULÁS!

De nemis lehet valójában átgondolni, hiszen ott van a történelmietlen „MI LETT VOLNA, HA…”

Csak azt tudjuk, hogy ez lett! Ami egyeseknek (keveseknek) nagyon jó, ám a többségnek kimondottan rossz. És nincs politikai erő, amely HIHETŐ, JOBB ALTERNATÍVÁVAL ÁLLNA ELŐ!

Ebben a jelenlegi konstellációban nincs is! A bajt pedig súlyosbítja az idő fogyása. Ez pedig esélycsökkentő tényező.

Így fog eljutni a magyar annak felismeréséig, hogy „MINDENÜTT JÓ, DE A LEGJOBB DÖBRÖGISZTÁNON KÍVÜL!”

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!