Elpusztult a vadaskert vemhes szurikátája, miután egy iskolás földhöz csapta
„Május 14-én a Kecskeméti Vadaskertben egy kisfiú a tiltás ellenére benyúlt a vemhes Zarához, aki ösztönösen beleharapott a fiú kezébe. A kisfiú valószínűleg a rémülettől földhöz csapta a szurikátát. Zara és utódai azonnal elpusztultak” – írja a Baon.hu.
Tokovics Tamás, a Kecskeméti Vadaskert igazgatója írta meg egy személyes bejegyzésben, hogyan történt a dolog. Azt írja, nem tudja, minek tudható be a tragédia, „a szabályok semmibevételének, a nekem mindent lehet viselkedésnek, a kivagyiságnak, nem tudom…”
Májusban sok osztálykirándulás van, sok csoport érkezik a vadaskertbe, az érkező diákok és tanárok pedig általában betartják a szabályokat, előírásokat. Tokovics szerint az egyik legnagyobb kedvenc, az itt dolgozóké és a látogatóké is: Zara, a kis szurikáta.
Sürgés-forgásával, kíváncsiságával, bújásával kivétel nélkül mindenki szívébe belopta magát. Fél éven keresztül, amíg nem készült el az új kifutója, minden nap az irodámban töltötte a nappalokat, az éjszakákat pedig otthon a házunkba. Ezalatt nem csak a közös pihenések hozták közelebb hozzám, de a spánielünknek is kiváló játszótársává vált. Amikor elkészült az új birodalma fájó szívvel mondtam le a napi kocsikázásról, a közös „tévézésről”, de mindnyájan úgy gondoltuk, hogy ez a helyes, nem csak nekem, hanem Neki is
– írja a vadaskert vezetője.
Aztán Zara kapott egy párt, vemhes lett, meg is születtek az utódok, majd Zara ismét vemhes lett. És akkor érkeztünk el a tragédiához.
Az állat viselkedése ilyenkor megváltozik, ezért figyelmeztető táblákat tettek ki, hogy ne nyúljanak az állathoz, mert harap. De sajnos nem mindenki tartja ezt be, és meg is lett a baj: az egyik kisfiú benyúlt a ketrecbe, az állat megharapta, aki a fájdalomtól vagy rémülettől földhöz csapta Zarát.
Zara és vele együtt utódai is a helyszínen, rögtön elpusztultak, és újraéleszteni sem tudtam
– írja Tokovics Tamás. Majd azzal zárja bejegyzését:
Hogy kinek a hibája ?? Azzal, hogy a mai fiatalság egyre kevésbé tiszteli a természetet, az életet, vagy hogy a kisérő tanárok egyre kevésbé tudnak odafigyelni a rájuk bízott diákokra, vagy hogy a szülőknek a nagy hajtásban egyre kevesebb idejük marad egy-egy beszélgetésre, ahol felhívják a figyelmüket gyermekeiknek az egymás, és a természet iránti tiszteletre….. Szóval ezeknek a hibáknak a kutatásával feltárásával sajnos már nem tudjuk visszahozni Zarát az életbe. De ! Talán e sorok olvasása után le kellene ülnünk, egy kicsit magunkba fordulnunk, és elgondolkoznunk azon, hogy egy-egy meggondolatlan cselekedetünkkel hány embert, gyermeket fosztunk meg az élménytől a természet múlandó szépségétől, egy önfeledt mosolytól….
(index)
Bal-Rad komm: „…Talán e sorok olvasása után le kellene ülnünk, egy kicsit magunkba fordulnunk, és elgondolkoznunk azon, hogy…”
– Igen! Amíg nem késő! Hacsak már… – el nem késtünk EZZEL IS!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
A mai fiatalok a nyugdíjasokat is ilyen könnyedén a „földhöz csapják”…. mint minden ember a másikat is, a természetről nem is beszélve. De ez vissza fog ütni és a természet fogja az embert a földhöz csapni, amit már mindenki meg fog érezni.
Én is így érzem,hogy ez fog elkövetkezni!
Micsoda ambivalens érzés a kilakoltatási moratórium után,a szerencsétlenül járt fogságban élő állat balesetén filozofálni..
Na de ott volt az agyonvert gólya,a lelőtt gorilla,a befogadó családra házat rá gyújtó albérlő,vagy -és bocsánat a felsorolásban – Szögi Lajos.
Késő itt már mindenért,a világ csúnyán el van baszva,a szó legnagyobb súlyával.
Ezzel már máshol is felkorbácsoltam at indulatokat, miért ne tenném itt is?
Az összes megnyilvánulásban szétszedik a gyereket(nagyon okkal)a szülőket-tanárokat(okkal).
Az állatkert felelősségét mirt próbálják elmaszatolni? Főleg a „mélyen tisztelt” igazagtó úr? Az állattartó (jelen esetben az állatkert felelőssége az állatot megfelelően biztonságos körülmények között tartani. PONT.
Tudták hogy az állat viselkedése a vemhesség miatt megváltozott. Kiírták hogy ne nyúlkáljanak be… ÉS???? Az ő kötelességük lett volna olyan környezetet létrehozni ahol ez a tragédia nem következhetett volna be, tehát nem lehetett volna benyúlni megharaptatni magát. Arról nem is beszélve hogy a vemhes állatot én nem tenném ki a zajnak-tömegnek. Állattenyésztő és kiállító voltam, vemhes állatot sosem vittem magammal stresszeltetni.
A lényeg: Illene felvállalnia az állatkertnek a felelősséget és nem hárítgatni mindenki másra. Mindezzel nem kissebbítem a többi résztvevő érintettségét.
Agyas! Ha meg villanypásztorral védték volna a benyúlás ellen az embertelen lett volna!
Én a magam részéről a hejszinen olyat leb@sztam volna neki,hogy a fal adja a másikat!
Mz/X !
Mitől vagy ilyen kemény, majomszájú? Agresszió van, inteligencia nulla. Majd elfelejtettem, a kedves jó édesanyádat barmozzad, te gyökér paraszt.
Látod-látod te beszélsz inteligenciáról? Nem bántottam édesanyádat mert nem ismerem amúgy sem tehet róla,hogy ilyen tapló kelt ki belöle!