Moszkvában ma „évadnyitó termelési tanácskozás” volt a HM-ben. Szergej Sojgu közölte az összegyúltekkel, hogy tekintettel a kissé megnövekedett feladatokra, módosul a megszokott munkarend és munkaütem. Gyorsaul és sűrűbb lesz.
Az orosz HM közleményben tudatta, hogy földerítették a hmeymimi légibázis elleni drőntámadás reptetőhelyét. Ez pedig Idlib latorrezervátum délnyugati fertályának Muazzara nevű közigazgatási területe.
A deeszkalációs zónákról kötött orosz-török-amerikai megállapodás értelmében pedig ennek a térségnek a nyugalmát a török hadsereg kell hogy garantálja.
Az orosz HM küldött is egy figyelmeztető levelet a török „társszervnek”: tenni kéne a dolog érdekében…
A török külügy behívatta Oroszország és Irán nagyköveteit. Cavusoglu hivatala követeli, hogy Oroszország és Irán hasson oda érdemben Damaszkuszra. Ankara ugyanis sérelmezi, hogy Idlib latorrezervátum területén a szír kormánycsapatok válogatás nélkül pusztítják a martalócokat. Köztük a törökök szívének oly kedves bandákat is.
Elemzők egyértelműen ijesztőnek tartják Ankara számára a Dél-Idlib területén történő eseményeket. Újabb nagy katlan van kialakulóban, és odavész a latorrezervátum területének legalább harmada.
Ez pedig megpecsételheti vagy harminc féle bűnbanda sorsát. Arról nem is beszélve, hogy újabb katlanok jöhetnek létre, újabb harmadnyi élettér elvesztésével. Utána meg már csak a határmenti sáv marad. Legfeljebb.
A túlvégen – Deir ez-Zor Eufráteszen túli területén – Abu-Kamallal szemben, az amerikaiak ma reggel újabb nagy mentőakciót hajtottak végre. Két helikopterre való kalifátusista martalócfőnököt evakuáltak, valahová északkeleti irányba.
Kelet-Ghouta Harasta részén – úgy fest a dolog – helyreállt a rend.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Részletes térkép:
http://worldconflictsresearch.t83.net/latakiaidlebaleppo/4589609237
Ha valaki tudja, hogy ki, kivel van Szíriában, az néhány tőmondatban leírhatná…
Csatlakozok az elöttem szólóhóz!
Szerintem senki nem válalja magára ennek a nehéz, sőt majdnem megválaszolhatatlan kérdésnek az egyértelmü megválaszolását t. Rosi Nante . Talán csak úgy lehetne jellemezni , hogy a kormánycsapatokon kívül, de talán még az sem biztos, MINDENKI MINDENKI ELLEN, vagy MINDENKI MINDENKIVEL, meg a minnél nagyob zsákmány. Talán még a kormány csapatok is egymásra acsarkodnak, de hogy még nem estek egymás torkának, az csak a DAES, ISIS, elleni harcnak köszönhető, és, hogy egyenlőre egységesek is-lehet,hogy csak látszatra. Isten óvjon egy jelentőseb kudarc, és máris egymásnak esnének, ne kerüljön rá sor. Kivánom,hogy sikeresen fejeződjön be Szíria felszabaditása-megtisztitása, utánna meg az ujjáépitése. Lehet, hogy maga BASSAR-el- ASSAD , Szíria legitim álamfője sem tudna egyértelmüen válaszolni, sem önnek, sem nekem,de még másnak sem .
Mire valaki leírja az összes kapcsolódást, már rég megváltozott az egész 😀
Szóval:
Az oroszok az irániakkal, a törökökkel, a szírekkel, a hezbollahhal és a palesztin miliciákkal vannak. A törökök a szírek és a kurdok illetve mostanság már az Isis és az amerikaiak ellen tevékenykednek. Az amerikaiak a szírek az irániak ellen, az isis-t támogatva harcolnak izraeli főnökeik támogatásával közben szidják a hezbollahot.
A szuniták a siiták, alaviták, keresztények és a kurdok ellen harcolnak szaudi támogatással az amerikaiak oldalán. A siiták a szuniták, a kurdok és az amerikaiak ellen harcolnak Assad oldalán.
Irán Assaddal, a hezbollahhal, a palesztinokkal, az iraki kormánnyal és az oroszokkal van, az amerikaiak/izraeliek/isis ellen.
Az amerikaiak és oroszok „partneri” viszonyt ápolnak egymással.
Valahogy így! 🙂
Köszi.
…De csak addig ez az idilli kép, amíg a török külügy be nem hívatja az orosz és az iráni nagyköveteket, vagy kedve nem támad Szuhojokra vadászni…
Ahelyett, hogy elvesznénk a bandák és ernyőszervezetek „Ki kivel van?” kérdésében, szerintem érdemesebb azt megnézni, mi volt az értelme az egésznek, ki mit nyerhetett volna (ill. nyert). Iránra koncentrálódik a nemzetközi figyelem, de Törökország majdnem olyan fontos ebből a szempontból (csak éppen NATO-szövetséges, ami árnyalja a képet). Ahmet Davutoğlu új módszereket hirdetett a kétezres évek elején, és ha megvalósult volna a „zéró probléma politikája” Iránnal és Szíriával, az erőviszonyok egyesek számára nagyon kedvezőtlen irányba mozdulhattak volna el. Azzal, hogy Törökország bevonódott az Arab Tavaszba és a Szíria elleni kliensháborúba, és erőszakos módon próbálta elérni azt, amit puha módszerekkel szeretett volna, gyakorlatilag az utóbbi fényében alakuló első évtizedet vesztegette el, persze csak részben, de annyira mindenképpen, hogy a „Közel-Kelet egyetlen demokráciája” és a mögötte álló amerikai érdekek jobban érvényesülhessenek. És ha Törökország egyszer már elkezdte, akkor benne is ragadt, alaposan megrontva a kapcsolatait. Az ellene megkísérelt puccs sem volt teljesen sikertelen, hiszen a Gülen-hálózat szerfelett hatékony felszámolása a migránsok átengedése mellett egy másik roppant negatív reklám volt az Európai Unióban. A Katar ellen indított szaúdi-UAE támadás pedig megkoronázta az egészet. Az erősödő térségi középhatalmak szépen lekötötték erőiket, gyengítették egymást. Davutoğlu korábbi elképzelései itt olvashatók:
http://www.grotius.hu/doc/pub/DNSPKN/2010_144_bihari_anna_szakdolgozat.pdf
Ma már látszik a kudarc, és Egyiptomban (plusz Haftár miatt Líbiában) sem alakultak jól számukra a dolgok. A kármentés lehet most a törökök számára a legfontosabb, a cigánykodó politika miatt például az új szír vezetés követelése köti össze őket a Szíriára acsarkodókkal (Aszad köreivel már nehéz lenne jó kapcsolatokat kialakítani ezek után), ugyanakkor a stabilitás és a jó kapcsolatok igénye az oroszokkal, irániakkal és az irakiakkal. A kurdokkal szembeni ellenérdekeltség viszont tompítja az érdekütközéseket a szír kormánnyal, illetve a Nyugat (itt most beleértve Izraelt is) általában kurdokat támogató magatartása élezi a konfliktusait a Nyugattal.
Ha jók az értesüléseim, akkor Haftár elég komoly támogatásban részesül Oroszországtól, mármint katonailag, t. Fergeteg. Vagy tévednék ? Hangsúlyoznom kel azomban, hogy nincs semmi kifogásom ellene. Líbiában is ugyan úgy zagyvás a helyzet,mint ahogyan Szíriában, Muamar Kadafi megölése óta.
Haftárt egyelőre elismeri Oroszország, és Egyiptom, Jordánia, valamint kiemelten az UAE (Egyesült Arab Emírségek) támogatja is.