FIR Newsletter 46-2026 (FIR Hírlevél 46-2026)
Lenyűgöző FIR kongresszus Lisszabonban
November elején 15 európai ország küldöttei és vendégei gyűltek össze Lisszabonban a 20. rendes kongresszusra. A portugál URAP antifasiszta szervezet tömör és lenyűgöző programot készített az eseményre. A kongresszus péntek este Hanti Vilmos, a FIR elnökének beszédével nyílt meg, amelyben az antifasiszta szervezetek előtt álló feladatokat ismertette az elkövetkező időszakban. Ezt a tartalmas megnyitót követően ünnepséget tartottak a FIR 75. évfordulója alkalmából, amelyen visszatekintést mutattak be a korábbi politikai tevékenységekre, konferenciákra és összejövetelekre, lenyűgöző képekkel illusztrálva. Világossá vált, hogy az elmúlt évtizedekben mennyiben járultak hozzá az európai és izraeli tagszervezetek a FIR munkájának sikeréhez.
Az ünnepség részeként a Michel Vanderborght-díjat olyan személyeknek és intézményeknek ítélték oda, akik fontos munkát végeznek a FIR küldetésével összhangban. A kitüntetettek között voltak szemtanúk Görögországból, Olaszországból és Portugáliából; a német „widersetzen” antifasiszta hálózat; emlékezésmunkát végző aktivisták Szlovákiából; valamint társadalmilag elkötelezett magánszemélyek Magyarországról és Romániából. A 14 díjazott közül a legismertebb személyiség Baltasar Garzón volt spanyol bíró volt, aki Pinochet tábornok chilei diktátor elleni elfogatóparancsával felhívta a figyelmet a junta bűneire.
A kongresszus másnap az elmúlt három év munkájáról szóló politikai beszámolóval és a küldöttek közötti vitával kezdődött. A zsúfolt napirend ellenére több mint egy tucat küldött szólalt fel. A napirenden szükséges pont volt a nemzetközi ernyőszervezet alapszabályának felülvizsgálata. Ez nem a szervezet alapító elveit vagy az évtizedekkel ezelőtt megállapított feladatokat érintette, hanem inkább a nemzetközi szervezetekre vonatkozó jelenlegi jogi követelményekhez való alkalmazkodást és az új lehetőségek (pl. elektronikus kommunikáció) befogadására való bővítést. A cél az volt, hogy a FIR strukturálisan felkészüljön a jövőre.
A fő határozat útmutatóként szolgált az antifasiszta munka jövőjéhez is, konkrétan négy területet emelve ki:
A FIR-nek és tagszervezeteinek aktívan hozzá kell járulniuk a háborúk korlátozásához és megelőzéséhez. Az ENSZ „béke nagyköveteiként” nagy felelősséggel tartoznak e tekintetben. Ez a kérdés magában foglalja a FIR tagszervezetein belüli eltérő álláspontok összehangolását is oly módon, hogy lehetővé tegye az összehangolt fellépést.
Senki sem számított volna rá 75 évvel ezelőtt, hogy a „Soha többé ne fasizmus!” jelszó ismét napirendre kerül majd szinte az összes európai országban. A civil társadalmi erőkkel együtt az FIR ellenzi ezt a jobbra tolódást. Önkritikusan elismerte, hogy az FIR még nem volt elég sikeres a szélsőjobboldal nemzetközi szintű felemelkedésének hatékony ellensúlyozásában.
Egy „egyedi értékesítési pont”, ami megkülönbözteti a FIR-t más demokratikus szervezetektől, az emlékezés munkája. Ez azoknak a nőknek és férfiaknak az örökségében gyökerezik, akik 75 évvel ezelőtt megalapították a FIR-t. Ma sok országban erőfeszítéseket kell tenni a történelmi revizionizmus és az emlékezet erodálódása elleni küzdelem érdekében. Ugyanakkor rámutathatunk a tagszervezetek lenyűgöző hozzájárulásaira. Még a kis szervezetek is kiemelkedő munkát végeznek.
A FIR és tagszervezetei – és ez a negyedik pont – mindezeket a feladatokat csak a jövő generációival együttműködve tudják elvégezni. Ezért minden szervezet központi feladata, hogy élénk kapcsolatot alakítson ki a mai generációkkal, átadja nekik a túlélők örökségét, miközben teret biztosít a mai generációk kérdéseinek és nézőpontjainak is.
A vita során számos javaslat merült fel a határozat kiterjesztésére, amelyek mindegyike érvényes az adott tagszervezetek szempontjából. Végül azonban a küldöttek egyhangúlag elfogadták a javasolt szöveget politikai irányelvként – nem pedig „kötelező érvényű” irányelvként. Egy másik nyilatkozatban felszólaltak az „Antifa” elleni – nemcsak a Trump-adminisztráció általi – politikai támadások ellen. A Kongresszus azonban hangsúlyozta: „Az antifasizmus nem terrorizmus.”
Az új végrehajtó bizottság megválasztása is széleskörű konszenzussal történt. A bizottságban kilenc európai ország képviselői képviseltetik magukat.
A kongresszus vasárnap a Peniche-i emlékhely közös látogatásával zárult. A létesítmény igazgatójának kalauzolásával a küldöttek és a vendégek megrendítő betekintést nyerhettek a Salazar-rezsim terrorjába, valamint az antifasiszta ellenállásba, amely annak 1974. április 25-i megdöntéséhez vezetett.
A „Fascismo – nunca mais” jelszó gyakran hallatszott ezekben a napokban.
Az ünnepség részeként a Michel Vanderborght-díjat olyan személyeknek és intézményeknek ítélték oda, akik fontos munkát végeznek a FIR küldetésével összhangban. A kitüntetettek között voltak szemtanúk Görögországból, Olaszországból és Portugáliából; a német „widersetzen” antifasiszta hálózat; emlékezésmunkát végző aktivisták Szlovákiából; valamint társadalmilag elkötelezett magánszemélyek Magyarországról és Romániából. A 14 díjazott közül a legismertebb személyiség Baltasar Garzón volt spanyol bíró volt, aki Pinochet tábornok chilei diktátor elleni elfogatóparancsával felhívta a figyelmet a junta bűneire.
A kongresszus másnap az elmúlt három év munkájáról szóló politikai beszámolóval és a küldöttek közötti vitával kezdődött. A zsúfolt napirend ellenére több mint egy tucat küldött szólalt fel. A napirenden szükséges pont volt a nemzetközi ernyőszervezet alapszabályának felülvizsgálata. Ez nem a szervezet alapító elveit vagy az évtizedekkel ezelőtt megállapított feladatokat érintette, hanem inkább a nemzetközi szervezetekre vonatkozó jelenlegi jogi követelményekhez való alkalmazkodást és az új lehetőségek (pl. elektronikus kommunikáció) befogadására való bővítést. A cél az volt, hogy a FIR strukturálisan felkészüljön a jövőre.
A fő határozat útmutatóként szolgált az antifasiszta munka jövőjéhez is, konkrétan négy területet emelve ki:
A FIR-nek és tagszervezeteinek aktívan hozzá kell járulniuk a háborúk korlátozásához és megelőzéséhez. Az ENSZ „béke nagyköveteiként” nagy felelősséggel tartoznak e tekintetben. Ez a kérdés magában foglalja a FIR tagszervezetein belüli eltérő álláspontok összehangolását is oly módon, hogy lehetővé tegye az összehangolt fellépést.
Senki sem számított volna rá 75 évvel ezelőtt, hogy a „Soha többé ne fasizmus!” jelszó ismét napirendre kerül majd szinte az összes európai országban. A civil társadalmi erőkkel együtt az FIR ellenzi ezt a jobbra tolódást. Önkritikusan elismerte, hogy az FIR még nem volt elég sikeres a szélsőjobboldal nemzetközi szintű felemelkedésének hatékony ellensúlyozásában.
Egy „egyedi értékesítési pont”, ami megkülönbözteti a FIR-t más demokratikus szervezetektől, az emlékezés munkája. Ez azoknak a nőknek és férfiaknak az örökségében gyökerezik, akik 75 évvel ezelőtt megalapították a FIR-t. Ma sok országban erőfeszítéseket kell tenni a történelmi revizionizmus és az emlékezet erodálódása elleni küzdelem érdekében. Ugyanakkor rámutathatunk a tagszervezetek lenyűgöző hozzájárulásaira. Még a kis szervezetek is kiemelkedő munkát végeznek.
A FIR és tagszervezetei – és ez a negyedik pont – mindezeket a feladatokat csak a jövő generációival együttműködve tudják elvégezni. Ezért minden szervezet központi feladata, hogy élénk kapcsolatot alakítson ki a mai generációkkal, átadja nekik a túlélők örökségét, miközben teret biztosít a mai generációk kérdéseinek és nézőpontjainak is.
A vita során számos javaslat merült fel a határozat kiterjesztésére, amelyek mindegyike érvényes az adott tagszervezetek szempontjából. Végül azonban a küldöttek egyhangúlag elfogadták a javasolt szöveget politikai irányelvként – nem pedig „kötelező érvényű” irányelvként. Egy másik nyilatkozatban felszólaltak az „Antifa” elleni – nemcsak a Trump-adminisztráció általi – politikai támadások ellen. A Kongresszus azonban hangsúlyozta: „Az antifasizmus nem terrorizmus.”
Az új végrehajtó bizottság megválasztása is széleskörű konszenzussal történt. A bizottságban kilenc európai ország képviselői képviseltetik magukat.
A kongresszus vasárnap a Peniche-i emlékhely közös látogatásával zárult. A létesítmény igazgatójának kalauzolásával a küldöttek és a vendégek megrendítő betekintést nyerhettek a Salazar-rezsim terrorjába, valamint az antifasiszta ellenállásba, amely annak 1974. április 25-i megdöntéséhez vezetett.
A „Fascismo – nunca mais” jelszó gyakran hallatszott ezekben a napokban.

***
SaLa – ORCID: 0009-0001-6751-8520
AVIA.PRO
CZ24.NEWS
RIA Novoszti
rusvesna.su
Pronews.gr
KPRF
Pravda.ru
