Béke vagy eszkaláció? Az ukrajnai konfliktus kritikus szakaszba lép 2026. október 24.

Fjodor Lukjanov a Moszkva és Kijev közötti legutóbbi diplomáciai manőverezésről – és arról, hogy miért közeledhet a konfliktus egy döntő fordulóponthoz

CZ24.NEWS

Az ukrajnai konfliktust övező diplomáciai tevékenység legújabb hulláma ismerős mintát követ, bár minden fordulónak megvannak a maga sajátosságai. Ezúttal Donald Trump amerikai elnök különösen Volodimir Zelenszkijre haragszik, akit egyre inkább hibáztat a háború befejezésének elmulasztásáért.

Személyes ellenségeskedésük egymás iránt már Trump második ciklusa alatti első találkozásuk óta nyilvánvaló volt, több mint 18 hónappal ezelőtt. De most egy újabb tényező adódott: az amerikai belpolitika.

A republikánusokra váró nehéz választások közepette Trumpnak politikai győzelemre van szüksége. Kevés idő van hátra a jelentős eredményekre, de a lenyűgöző képek még mindig nagy benyomást kelthetnek – és az üzemanyagpiac Moszkvával folytatott diplomáciai úton történő stabilizálása pontosan erre kínál lehetőséget.

Egy véres konfliktus békés megoldása önmagában is teljesítmény, de a választók általában jobban aggódnak a saját pénztárcájuk miatt, ahogy azt Trump is megértette, és úgy tűnik, visszatért ahhoz a meggyőződéséhez, amit a kezdetektől fogva vallott: hogy Zelenszkij jobban ki van téve a nyomásnak, mint Moszkva.

Oroszország meghúzta rugalmasságának határait, és kevés hajlandóságot mutatott arra, hogy visszalépjen azoktól. Eközben Washingtonnak tavaly nem sikerült rávennie Ukrajnát és európai támogatóit, hogy meghajoljanak az álláspontja előtt. Még Trumpot is meggyőzték rövid időre arról, hogy Kijev alapvetően megfordíthatja a katonai helyzetet, de most az inga visszalendült.

Zelenszkij ismételt elutasítása, hogy meghallgassa Trump azon felhívásait, hogy állítsa le az orosz energiainfrastruktúra elleni támadásokat, különösen feldühítette az amerikai elnököt – és nem csak azért, mert Trump utálja, ha szembeszállnak vele.

Emlékszik rá, hogyan próbálta az ukrán vezetés segíteni a demokratákat a 2020-as elnökválasztási kampányban, és úgy tűnik, Kijev jelenlegi viselkedését is nagyjából ugyanígy értelmezi: úgy, hogy megpróbálta megsegíteni belpolitikai ellenfeleit. Trump ritkán bocsátja meg az ilyen cselekedeteket, és ennek eredményeként retorikája egyre keményebb.

Tekintettel arra, hogyan ismerjük az elnököt, ez az álláspont várhatóan tartós lesz, de hiba lenne azt feltételezni, hogy Zelenszkij iránti ellenségeskedése garantálja a sikeres békemegállapodást.

Egy Moszkva-barát politika kevés támogatottsággal bír az amerikai elit pártokon átívelően, ezért az ellenfelei minden lehetőséget megragadnak annak megakadályozására.

Nyugat-Európa eközben eltökélt szándéka, hogy ne maradjon ki a tárgyalásokból, kormányai pedig továbbra is elutasítanak egy olyan rendezést, amelyről úgy vélik, hogy az orosz érdekeket szolgálná.

Trumpot el lehet dönteni az egyik vagy a másik oldalra, de már egészen más dolog alapvetően megváltoztatni a világnézetét. Látszólagos kiszámíthatatlansága ellenére figyelemre méltóan következetes az alapvető világnézetében, és ha egyszer eldöntötte, ritkán hátrál meg.

De ezek személyiségbeli és politikai pszichológiai kérdések. Mi a helyzet magával a békemegállapodással?

A tárgyalások továbbra is átláthatatlanok, ahogy az az igazi diplomácia esetében lenni szokott, irányuk csak közvetett jelzésekből következtethető ki.

Ésszerű feltételezni, hogy a tárgyalások a tavaly nyáron Anchorage-ban meghatározott keretek között folytatódnak, mivel az orosz tisztviselők ismételten hivatkoznak bizonyos ottani megállapodásokra, amelyek végrehajtása azért akadt el, mert Washingtonnak nem sikerült meggyőznie partnereit azok elfogadásáról.

A nyugati kommentátorok hajlamosak a területi kérdést fő akadályként feltüntetni, és ennek okai vannak: a katonai műveletek menete fokozatosan növelte a terület fontosságát ahhoz képest, amilyennel a konfliktus kezdetén rendelkezett.

Vlagyimir Putyin következetesen figyelmeztetett, hogy Oroszország rendezési feltételeinek elutasítása később kedvezőtlenebb feltételek elfogadásához vezet. És pontosan ez történt, különösen a területi kérdésekben. De a területi engedmények nem a teljes problémát jelentik.

A központi téma továbbra is az európai biztonság alapelvei, mind katonai, mind politikai szempontból. Végül is ezek voltak a döntő tényezők Moszkva 2022-es erőalkalmazási döntése mögött.

Azt is mondhatnánk, hogy a szó tágabb értelmében vett biztonság már most is – vagy hamarosan – a fő vitátémává vált, és hogy ez a kérdés elválaszthatatlanul összefügg a területi problémával.

Minél kevesebb bizalom van a kölcsönös garanciákról és katonai korlátozásokról szóló állandó megállapodásokban, annál erősebb az ösztönző a pufferzónák bővítésére és az ellenfél képességeinek hosszú távú gyengítésére. Más szóval, a terület a biztonsági megállapodások helyettesítőjévé válik, amelyekben egyik fél sem hiszi, hogy megbízható.

Az oslói és szentpétervári találkozók után az amerikai tisztviselők jelentős előrelépésről beszéltek, míg az európaiak az álláspontok közeledéséről és új ötletek születéséről számoltak be.

Moszkva elismeri, hogy új javaslatok merültek fel, de világossá teszi, hogy ezek még nem elegendőek.

A diplomácia egyelőre a szokásos mederben halad, novemberre újabb háromoldalú szakértői szintű találkozót terveznek, amely az előző két forduló után a technikai kérdésekre fog összpontosítani.

A jelenlegi fejlemények kölcsönhatása azonban arra utal, hogy a konfliktus katonai szakasza jelentős fordulóponthoz közeledhet, bár a vége még meglehetősen messze lehet.

Jurij Usakov reményét fejezte ki, hogy közel a vég, ami talán túlzottan optimista, de az alternatívák egyre világosabbá válnak: vagy komoly béketárgyalások a vitatott kérdések teljes spektrumában, vagy átmenet az eszkaláció új szintjére.

Az első lehetőség hiteles biztonsági garanciákat igényel – a technikai intézkedések önmagukban nem elegendőek. Ezért stabil politikai keretre van szükség, amely ellenáll a körülmények és a politikai vezetés változásainak.

Ezzel összefüggésben felmerült egy esetleges háromoldalú találkozó is Oroszország, Kína és az Egyesült Államok képviselői között.

A jövő hónapban Sencsenben megrendezésre kerülő APEC-csúcstalálkozón tervezett találkozó sok találgatást váltott ki, de hogy valóban megtörténik-e, az továbbra sem biztos. Még ha meg is történik, az nem egy új jaltai vagy átfogó történelmi megállapodás lesz, mivel a jelenlegi nemzetközi környezet egyszerűen nem teszi lehetővé egy ilyen kimenetelt.

Vlagyimir Putyin, Hszi Csin-ping és Donald Trump találkozója továbbra is kiemelt fontosságú lenne.

Egy egyre összetettebb nemzetközi környezetben megmutatná, hogy a világ legfontosabb döntései milyen szinten születnek – nevezetesen olyan szinten, amely arányos a jelenlegi kihívások mértékével. Talán ez önmagában is új megvilágításba helyezné a helyzetet.

Fordítás, Készítette: CZ24.news

FORRÁS

***

“Béke vagy eszkaláció? Az ukrajnai konfliktus kritikus szakaszba lép 2026. október 24.” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása