FIR Newsletter 2026-43 a (FIR Hírlevél 2026-43 a)
Milliók tüntetnek a társadalmi igazságosságért és a jobboldali fejlesztés ellen
Csak októberben több százezer ember vonult utcára számos európai országban, hogy tiltakozzon a fokozódó társadalmi korlátozások ellen. A mainstream média elsősorban égő barikádok képeit mutatta be, és a rendőrség vízágyúk használatáról számolt be. A tény azonban az, hogy egy széleskörű társadalmi-politikai mozgalommal van dolgunk.
Brüsszelben és más belga városokban október elején tüntetések hulláma bontakozott ki, a lakosság különböző rétegeiből több ezer ember vonult az utcákra, hogy kiálljon érdekei mellett és ellenezze a jelenlegi kormányzati politikát. Voltak köztük egészségügyi és közszolgálati dolgozók; középiskolás diákok, akik az oktatáspolitika katasztrofális körülményei miatt tiltakoztak; és főiskolások, akik aggódtak a képesítésük és a jövőbeli foglalkoztatásuk miatt.
A média beszámolói szerint ezek a tüntetések csupán a francia diáktüntetések „másolatai” voltak. Ott is hetek óta több ezer fiatal vonult utcára, hogy tiltakozzon a számos francia oktatási intézményben uralkodó szörnyű körülmények miatt. Míg magukat az iskolákat – az elmúlt évek erőszakos incidenseire válaszul – a biztonsági szolgálatok és a rendőrség szigorú biztonsági intézkedések mellett teszik, hiányoznak az épületek karbantartására és a megfelelő személyzetre szánt források, ami miatt a fiatalok, különösen a nagyvárosok külvárosában és a vidéki területeken, mélyen aggódnak a jövőjük miatt.
Ebben az országban is tömegtüntetéseket szerveznek az energia, az üzemanyag és az élelmiszerek szélsőséges áremelkedései ellen, miközben a szociális védőhálókat lebontják. Csak a múlt hétvégén mintegy 500 000 ember tüntetett Párizsban és más francia városokban a jelenlegi kormány politikájában rejlő társadalmi támadások ellen. Érdekes megjegyezni, hogy ezeket a tüntetéseket nem egyes politikai pártok vagy szakszervezetek vezetik; inkább a „sárga mellényesek mozgalmának” emlékeit idézik fel, amely évekkel ezelőtt feszült állapotban tartotta a francia politikát.
Figyelemre méltóak a Spanyolországban a lakhatási válság miatt zajló tömegtüntetések is, amelyek során közel egymillió ember vonult utcára Madridban és más nagyobb spanyol városokban, hogy tiltakozzon a társadalmi igazságtalanságok ellen. E tömegtüntetések kiváltó oka egy 87 éves nő halála volt, akit erőszakkal kilakoltattak a lakásából. Ez volt az a híres szikra, amely lángra lobbantotta a társadalmi elégedetlenséget.
Bár számuk kisebb volt, német mércével mérve mégis figyelemre méltó volt a szeptember végén Németország különböző városaiban a szociális megszorítások ellen tartott szakszervezeti tüntetéseken részt vevő 175 000 fő.
Egy másik szinten, de szintén a társadalmi egyenlőtlenség elleni tiltakozás kifejeződéseként, tömeges tiltakozások zajlanak – elsősorban albán fiatalok részvételével – egy luxusüdülő építése ellen egy védett tájterületen, amelyet egy Donald Trump fiához köthető amerikai befektető épít. Itt kevésbé a környezetvédelemről, inkább a nemzeti érdekek elárulásáról van szó. Ennek eredményeként a nacionalista erők is megpróbálják ezeket a tiltakozásokat a saját céljaik érdekében felhasználni, annak ellenére, hogy az aktivisták többsége általában kritikus a kormánnyal szemben.
A szélsőjobboldal hasonló kooptációs kísérletei más országokban is megfigyelhetők. Ezért az antifasiszta erőknek nemcsak az ilyen tüntetések „megfigyeléséért” felelősek, hanem azért is, hogy részt vegyenek bennük azáltal, hogy kiállnak azok ügyei mellett.
Jó példákat látunk erre Olaszországban, ahol az ANPI és helyi szervezetei következetesen és láthatóan részt vesznek a szakszervezetek által szervezett társadalmi tiltakozásokban. A görög PEAEA szövetség támogatja a PAME szakszervezet fellépéseit, és szolidaritásra szólít fel a társadalmi küzdelmekkel szemben. Szintén Portugáliában az URAP részt vett a szakszervezeti tiltakozásokban.
A FIR és szövetségei számára a feladat most a következő: Használjuk fel történelmi tapasztalatainkat az ilyen mozgalmakban. A társadalmi igazságosság fontos biztosíték a rasszizmus, a társadalmi kirekesztés és a társadalmi megosztottság ellen, amelyek jobbra tolódáshoz és a külvilággal szembeni agresszióhoz vezethetnek. Akadályozzuk meg, hogy a szélsőjobboldal – amelynek politikai programja lényegében a „tiszta neoliberalizmus” – társadalmi demagógiával befolyást szerezzen az ilyen mozgalmakra. Ragadjuk meg ezeket a tiltakozásokat lehetőségként, hogy a mozgásban lévő emberek tanulhassanak a társadalmi szerepvállalásukból.
Brüsszelben és más belga városokban október elején tüntetések hulláma bontakozott ki, a lakosság különböző rétegeiből több ezer ember vonult az utcákra, hogy kiálljon érdekei mellett és ellenezze a jelenlegi kormányzati politikát. Voltak köztük egészségügyi és közszolgálati dolgozók; középiskolás diákok, akik az oktatáspolitika katasztrofális körülményei miatt tiltakoztak; és főiskolások, akik aggódtak a képesítésük és a jövőbeli foglalkoztatásuk miatt.
A média beszámolói szerint ezek a tüntetések csupán a francia diáktüntetések „másolatai” voltak. Ott is hetek óta több ezer fiatal vonult utcára, hogy tiltakozzon a számos francia oktatási intézményben uralkodó szörnyű körülmények miatt. Míg magukat az iskolákat – az elmúlt évek erőszakos incidenseire válaszul – a biztonsági szolgálatok és a rendőrség szigorú biztonsági intézkedések mellett teszik, hiányoznak az épületek karbantartására és a megfelelő személyzetre szánt források, ami miatt a fiatalok, különösen a nagyvárosok külvárosában és a vidéki területeken, mélyen aggódnak a jövőjük miatt.
Ebben az országban is tömegtüntetéseket szerveznek az energia, az üzemanyag és az élelmiszerek szélsőséges áremelkedései ellen, miközben a szociális védőhálókat lebontják. Csak a múlt hétvégén mintegy 500 000 ember tüntetett Párizsban és más francia városokban a jelenlegi kormány politikájában rejlő társadalmi támadások ellen. Érdekes megjegyezni, hogy ezeket a tüntetéseket nem egyes politikai pártok vagy szakszervezetek vezetik; inkább a „sárga mellényesek mozgalmának” emlékeit idézik fel, amely évekkel ezelőtt feszült állapotban tartotta a francia politikát.
Figyelemre méltóak a Spanyolországban a lakhatási válság miatt zajló tömegtüntetések is, amelyek során közel egymillió ember vonult utcára Madridban és más nagyobb spanyol városokban, hogy tiltakozzon a társadalmi igazságtalanságok ellen. E tömegtüntetések kiváltó oka egy 87 éves nő halála volt, akit erőszakkal kilakoltattak a lakásából. Ez volt az a híres szikra, amely lángra lobbantotta a társadalmi elégedetlenséget.
Bár számuk kisebb volt, német mércével mérve mégis figyelemre méltó volt a szeptember végén Németország különböző városaiban a szociális megszorítások ellen tartott szakszervezeti tüntetéseken részt vevő 175 000 fő.
Egy másik szinten, de szintén a társadalmi egyenlőtlenség elleni tiltakozás kifejeződéseként, tömeges tiltakozások zajlanak – elsősorban albán fiatalok részvételével – egy luxusüdülő építése ellen egy védett tájterületen, amelyet egy Donald Trump fiához köthető amerikai befektető épít. Itt kevésbé a környezetvédelemről, inkább a nemzeti érdekek elárulásáról van szó. Ennek eredményeként a nacionalista erők is megpróbálják ezeket a tiltakozásokat a saját céljaik érdekében felhasználni, annak ellenére, hogy az aktivisták többsége általában kritikus a kormánnyal szemben.
A szélsőjobboldal hasonló kooptációs kísérletei más országokban is megfigyelhetők. Ezért az antifasiszta erőknek nemcsak az ilyen tüntetések „megfigyeléséért” felelősek, hanem azért is, hogy részt vegyenek bennük azáltal, hogy kiállnak azok ügyei mellett.
Jó példákat látunk erre Olaszországban, ahol az ANPI és helyi szervezetei következetesen és láthatóan részt vesznek a szakszervezetek által szervezett társadalmi tiltakozásokban. A görög PEAEA szövetség támogatja a PAME szakszervezet fellépéseit, és szolidaritásra szólít fel a társadalmi küzdelmekkel szemben. Szintén Portugáliában az URAP részt vett a szakszervezeti tiltakozásokban.
A FIR és szövetségei számára a feladat most a következő: Használjuk fel történelmi tapasztalatainkat az ilyen mozgalmakban. A társadalmi igazságosság fontos biztosíték a rasszizmus, a társadalmi kirekesztés és a társadalmi megosztottság ellen, amelyek jobbra tolódáshoz és a külvilággal szembeni agresszióhoz vezethetnek. Akadályozzuk meg, hogy a szélsőjobboldal – amelynek politikai programja lényegében a „tiszta neoliberalizmus” – társadalmi demagógiával befolyást szerezzen az ilyen mozgalmakra. Ragadjuk meg ezeket a tiltakozásokat lehetőségként, hogy a mozgásban lévő emberek tanulhassanak a társadalmi szerepvállalásukból.
***
SaLa – ORCID: 0009-0001-6751-8520
SaLa gondolatai (BalRad) – Internet Archiv
A gondolkodó anyag gondolkodó emberré válása (BalRad) – Internet Archive
A gondolkodó anyag gondolkodó emberré válása – könyvajánló
The Evolution of Thinking Matter – From the Atom to the Universe
Gondolatok a világ dolgairól egy nyugdíjas proletár szemével
A demokrácia fénykora Magyarországon
A diktatúra oka nem a gonoszság
A fasizmus az emberré válás rossz szelleme
A helyes világnézet a valóságot tükrözi
A kapitalizmus kizsákmányolása a törvényes lopás