FIR Newsletter 2026-43 (FIR Hírlevél 2026-43)
Mi köze a szegénységnek és az éhségnek az antifasizmushoz?
Az antifasiszta küzdelem túlélőinek üzenete az, hogy nemcsak a politikai változásokért kell kiállnunk, hanem minden ember társadalmi körülményeire is összpontosítanunk kell, mint egy igazságos társadalom alapjára. Így az antifasiszta alkotmányok a munkához való jogot, a lakhatáshoz és az oktatáshoz való jogot, valamint a szociális biztonságot is biztosítják mindenki számára, akinek szüksége van rá. Továbbá – és nem csak Németországban – a tapasztalat azt mutatja, hogy a gazdasági nehézségekkel küzdő emberek fogékonyak voltak a fasiszta propagandára és a megváltás rasszista ígéreteire.
Emiatt az Éhség Világnapját is október 16-án ünnepli, amelyet először 1979-ben tartottak. Ez a dátum arra emlékeztet, hogy 1945. október 16-án megalakult az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) az Egyesült Nemzetek Szervezetének szakosított ügynökségeként, amelynek küldetése a globális élelmezésbiztonság garantálása. Valójában az elmúlt évtizedekben – a tagszervezetei által rendelkezésre bocsátott korlátozott erőforrásokkal – a FAO számos kezdeményezést tett az éhínség hatásainak enyhítésére. A FAO segélyakciókat hajtott végre természeti katasztrófák, környezeti károk, például aszályok vagy árvizek, és különösen háborúk sújtotta területeken – ahol a civil lakosság az első, aki elszenvedi az ilyen konfliktusok következményeit. Kevesebb mint 10 évvel ezelőtt a FAO becslése szerint világszerte több mint 800 millió ember éhezik. Ma ez a szám jelentősen megnőtt az éghajlatváltozás és a világszerte zajló fegyveres konfliktusok hatásai miatt. Pesszimista becslések szerint körülbelül 1 milliárd ember éhezik.
A probléma azonban nem csupán a súlyos éhség; ez az állapot összefügg a hosszú távú betegségekkel, a jövőbeli kilátások hiányával és más társadalmi felfordulásokkal, amelyek a világ további erőszakos konfliktusainak okai közé tartoznak. Így hát október 16-án a világ nem kormányzati szervezetei felhívják a figyelmet a globális éhségre és annak társadalmi következményeire. És ez túlmutat az elsősorban jótékonysági „Kenyeret a világnak” kampányon, amelyet egyházi csoportok szerveznek évek óta.
Az éhség és a jövőbeli kilátások közötti kapcsolatot kiemeli az október 17-én tartott – szintén az Egyesült Nemzetek Szervezete által kezdeményezett – „A szegénység felszámolásának nemzetközi napja” (Nemzetközi Szegénység Felszámolásának Napja) megünneplése is.
1992-ben az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése október 17-ét cselekvési és megemlékezési napnak nyilvánította. E határozat egyik mozgatórugója a „Mindannyian együtt a méltóságban” (ATD) nemzetközi mozgalom volt. Ezek a nem kormányzati szervezetek három célt társítanak a „Szegénység Leküzdésének Világnapjához”:
· tiszteletben tartva a szegénység által sújtott emberek ellenállását a nyomor és a kizsákmányolás ellen,
· hogy hangot adjon a rászorulóknak és a marginalizáltaknak, és felhívja a nyilvánosság figyelmét aggodalmaikra,
· kiállni a legszegényebbek mellett annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogok valóban mindenkire vonatkozzanak.
Az „ENSZ szegénységi indexe” jól szemlélteti a helyzet súlyosságát. Az index szerint 1,2 milliárd ember él mélyszegénységben, akiknek a fele gyermek. Ez azt jelenti, hogy nincs megfelelő lakhatásuk, megfelelő higiéniai körülmények, áram, üzemanyag, élelmiszer vagy oktatás.
A párizsi Trocadéro téren egy márványtábla állít emléket ennek az emlékezés- és cselekvésnapnak az eredetének. A táblán ez áll:
„Emberi jogi aktivisták gyűltek össze a világ minden tájáról ezen a téren.
Tisztelgéssel adóztak az éhség, a tudatlanság és az erőszak áldozatainak.
Kifejezték meggyőződésüket, hogy a szenvedés nem elkerülhetetlen.
Szolidaritásukat fejezték ki mindazokkal az emberekkel,
akik valahol a világban a nyomor leküzdéséért küzdenek.
Ahol az embereket nyomorúságra ítélik, ott megsértik az emberi jogokat. Szent kötelességünk összefogni, hogy biztosítsuk tiszteletüket.”
Ebben a szellemben emlékezik meg az FIR is erről az emléknapról.
Emiatt az Éhség Világnapját is október 16-án ünnepli, amelyet először 1979-ben tartottak. Ez a dátum arra emlékeztet, hogy 1945. október 16-án megalakult az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) az Egyesült Nemzetek Szervezetének szakosított ügynökségeként, amelynek küldetése a globális élelmezésbiztonság garantálása. Valójában az elmúlt évtizedekben – a tagszervezetei által rendelkezésre bocsátott korlátozott erőforrásokkal – a FAO számos kezdeményezést tett az éhínség hatásainak enyhítésére. A FAO segélyakciókat hajtott végre természeti katasztrófák, környezeti károk, például aszályok vagy árvizek, és különösen háborúk sújtotta területeken – ahol a civil lakosság az első, aki elszenvedi az ilyen konfliktusok következményeit. Kevesebb mint 10 évvel ezelőtt a FAO becslése szerint világszerte több mint 800 millió ember éhezik. Ma ez a szám jelentősen megnőtt az éghajlatváltozás és a világszerte zajló fegyveres konfliktusok hatásai miatt. Pesszimista becslések szerint körülbelül 1 milliárd ember éhezik.
A probléma azonban nem csupán a súlyos éhség; ez az állapot összefügg a hosszú távú betegségekkel, a jövőbeli kilátások hiányával és más társadalmi felfordulásokkal, amelyek a világ további erőszakos konfliktusainak okai közé tartoznak. Így hát október 16-án a világ nem kormányzati szervezetei felhívják a figyelmet a globális éhségre és annak társadalmi következményeire. És ez túlmutat az elsősorban jótékonysági „Kenyeret a világnak” kampányon, amelyet egyházi csoportok szerveznek évek óta.
Az éhség és a jövőbeli kilátások közötti kapcsolatot kiemeli az október 17-én tartott – szintén az Egyesült Nemzetek Szervezete által kezdeményezett – „A szegénység felszámolásának nemzetközi napja” (Nemzetközi Szegénység Felszámolásának Napja) megünneplése is.
1992-ben az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése október 17-ét cselekvési és megemlékezési napnak nyilvánította. E határozat egyik mozgatórugója a „Mindannyian együtt a méltóságban” (ATD) nemzetközi mozgalom volt. Ezek a nem kormányzati szervezetek három célt társítanak a „Szegénység Leküzdésének Világnapjához”:
· tiszteletben tartva a szegénység által sújtott emberek ellenállását a nyomor és a kizsákmányolás ellen,
· hogy hangot adjon a rászorulóknak és a marginalizáltaknak, és felhívja a nyilvánosság figyelmét aggodalmaikra,
· kiállni a legszegényebbek mellett annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogok valóban mindenkire vonatkozzanak.
Az „ENSZ szegénységi indexe” jól szemlélteti a helyzet súlyosságát. Az index szerint 1,2 milliárd ember él mélyszegénységben, akiknek a fele gyermek. Ez azt jelenti, hogy nincs megfelelő lakhatásuk, megfelelő higiéniai körülmények, áram, üzemanyag, élelmiszer vagy oktatás.
A párizsi Trocadéro téren egy márványtábla állít emléket ennek az emlékezés- és cselekvésnapnak az eredetének. A táblán ez áll:
„Emberi jogi aktivisták gyűltek össze a világ minden tájáról ezen a téren.
Tisztelgéssel adóztak az éhség, a tudatlanság és az erőszak áldozatainak.
Kifejezték meggyőződésüket, hogy a szenvedés nem elkerülhetetlen.
Szolidaritásukat fejezték ki mindazokkal az emberekkel,
akik valahol a világban a nyomor leküzdéséért küzdenek.
Ahol az embereket nyomorúságra ítélik, ott megsértik az emberi jogokat. Szent kötelességünk összefogni, hogy biztosítsuk tiszteletüket.”
Ebben a szellemben emlékezik meg az FIR is erről az emléknapról.
***