Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde (facebook)
(Eger, 2026. augusztus 18.)
Tisztelt egri polgárok!
Tisztelt ünneplők!
Kedves barátaim!
Köszönjük Eger városának, hogy itt lehetünk. Köszönjük Vágner Ákos polgármester úrnak, hogy fogadott bennünket.
Egernek dicső a múltja, de sikeres a jelene és biztató a jövője is. Eger jó kezekben van! Jó egészséget, sok sikert az egri embereknek.
Egerben lenni, Egerben ünnepelni felelősség. Eger a magyarságunk, nemzeti tudatunk része. A magyar történelem egyik legdicsőbb pillanatára emlékezünk. Az egri vár védői itt védték meg nemcsak a várat, de Magyarországot is.
Dobó István hazafias hűsége, Eger népének önfeláldozása nemcsak történelmi emlék. Nekünk is üzennek, a ma élőknek. A magyar függetlenség védelme nemzeti ügyünk, szent kötelességünk ma is!
Tisztelt Ünneplők!
Az önálló magyar állam születését, első királyunkat ünnepeljük ezekben a napokban. Szent István állammá szervezte a magyar törzseket. Felbecsülhetetlen értékű tett volt.
Az állam megvédett bennünket más európai államokkal szemben. Hiába áhítoztak a magyar földre, itt szilárd védelembe ütköztek. Nem adtuk azt, ami a miénk!
Az állam rendet is teremtett, törvényeket adott. Rögzítette a földesúr és a jobbágy, az uralkodó és a hűbéres urak viszonyát. A hatékony állam a gazdaság fellendítését, az ország gazdagodását segítette.
István közös hitet, közös vallást adott, a kereszténységet. A vándorló népek sokszínű hite jó volt a vándorlások korában, de kevés volt az új Európában. A pogányságban maradt népek rendre eltűntek a történelem színpadáról. Mi túléltük az évszázadokat.
Szent István kialakította helyünket a világpolitikában. Nyugaton a németek vannak, keleten meg a bizánciak, az állammá szerveződő szlávok. Az egyikkel szövetséget kell kötni, a másikkal meg jóban kell lenni! És bármi áron meg kell akadályozni, hogy a szomszédos kis népek összefogjanak ellenünk, mert az rosszabb, mint a halál. Ez volt az istváni külpolitika évszázadokra szóló igazsága.
Barátaim!
„Hol vagy István király?” – tette fel a kérdést Juhász Gyula még 1914-ben. Nos, a mai világunkat nézve mi is megkérdezzük: Hol vagy István?
Történelmünkben voltak uralkodók, akik védték függetlenségünket, bőséget és fejlődést adtak a magyarságnak.
Voltak uralkodók, akik elkótyavetyélték, vagy eleve eladták függetlenségünket. Nekünk pedig a szegénységet és hanyatlást adták osztályrészül.
A királyokat többnyire ünneplik a kortársak, körülrajongják őket, végül is tőlük várják sorsuk jobbra fordulását.
De az uralkodók történelmi helyét sohasem az határozta meg, hogy ujjongott-e értük a nép vagy sem. A népbutítást, a manipulációt nem most fedezték fel. Mindig is velünk volt, legfeljebb a technikája változott.
Az emberek a pillanatnak élnek. Képesek felülni a külsőségeknek, tapsolni a látványnak. A jelen csillogásában gyakran elvész a jövő fenyegető sötétsége. A jelent elhisszük, a jövőben kételkedünk. A hamis próféták, a csalók mindig lelepleződnek, a hazugságokra, még a leghihetőbbekre is fény derül, de sajnos mindig utólag.
Nehéz történelmi korszakban élünk ma. A világ ugyanúgy átrendeződik, mint Szent István korában. Nyugaton a régi, a megszokott hatalmak elvesztették életerejüket.
Európa egykori urai, a németek lassan teljesen elvesztik saját énjüket, kultúrájukat, hitüket. A magabiztos és büszke német önmagával vívódó európaivá válik. Kétségbeesetten védekeznek. Eltipornak, kiirtanak mindent, ami más utat kínál.
Egy dologhoz még értenek: szítani az ellentéteket, kihasználni más népeket, háborúba taszítani az emberiséget.
A fejlődés ma keleten dübörög. A technológiai fejlődést már ott diktálják. A kor problémáinak kezelésére, a szegénység leküzdésére, az egészségügy javítására jobb társadalmi modelleket kínálnak, mint a Nyugat. Új együttműködést kínálnak a kölcsönös előnyök mentén és nem mások kizsákmányolásáért. A Kelet még nem foglalta el a régi világ helyét, de egyre többeket győz meg, hogy a fejlődés, a jövő arrafelé van.
De mi legyen velünk? Mit csináljon a magyarság? Ma is ugyanúgy Európa közepén vagyunk, mint Szent István korában. Ma is ugyanúgy döntenünk kell. Hogy akarunk élni? Milyen legyen az államunk? Ki a barátunk és ki az ellenfelünk?
Ez év áprilisában a magyar választók nagyobbik része hitt a pillanat csillogásának. Hiába voltak történelmi tapasztalatok, hiába beszéltek sokan a veszélyekről, a bosszúvágy elvakította sok emberek látását.
Új uralkodók kerültek az ország élére. Olyanok, akik szíve a Nyugatért dobog, a Nyugat világát akarják ránk erőltetni, a Nyugat engedelmes szolgáivá tenni bennünket, magyarokat.
Függetlenségünkből minden nap levágnak egy darabot. Nem számít, miről van szó, az államról, a gazdaságról, az oktatásról, az egészségügyről, a magyar faluról, a biztonságról és békéről, minden mehet a süllyesztőbe.
A pusztítást már megkezdték. Saját embereikkel rakják teli az állami hivatalokat. Nem számít, hogy értenek-e hozzá, nem számít, hogy szeretik-e a hazát. A „vezért” kell szeretni, a „vezér” szavát kell némán követni.
A gazdaságban a nyugatiak visszakapják mindazt, amit elvettek tőlük az elmúlt években. Nem lesznek különadók, amelyekből eddig az emberek terheit enyhítették. Nem lesz állami beavatkozás a piac folyamataiba. Csinálja azt a Nyugat, ami neki jó!
Félve követjük az eseményeket. A döntések már megszülettek valahol. Csak az alkalmas pillanatot várják, a pillanatot, amikor nem figyelünk oda, amikor az újabb színházi előadás elvonja figyelmünket.
Megszüntetik az energiaimportot Oroszországból. Helyette jön majd az amerikai LNG. Elhitetik az emberekkel, hogy Paks I felett eljárt az idő, Paks II-re pedig nincs is szükség! Vásároljunk amerikai minierőműveket! Vegyünk német szélturbinákat, gazdagítsuk az amerikaiakat, a németeket és tegyük tönkre a magyarokat!
Az állami egészségügyet szétkritizálták a választási kampányban. Kritizálni könnyű, újat alkotni nehéz. Az új hatalom megjavítani nem tudja az egészségügyet és nem is akarja. Úgy tűnik, máson törik a fejüket.
Felkészítik az országot az állami egészségügy szétverésére, a magánbiztosítási rendszer bevezetésére. Lesz állami egészségügy, ahol minimális csomagot kapsz, de nincs esélyed semmire. Lesz magánegészségügy, amit megkaphatsz, ha van pénzed, biztosításod.
Az állami egészségügy a szuverén létezés egyik pillére. Ha felrobbantják, a magyar jövőt is tönkreteszik.
Nem baj, ha sok magyar nem jut egészségügyi ellátáshoz. Nem kell 9-10 millió magyar, csak gond van velük! Majd jönnek a migránsok!
Szétverik a magyar oktatást! Nem öntudatos magyar embereket akarnak képezni, hanem világpolgárokat. Nem gondolkodókat, hanem engedelmes végrehajtókat.
Szellemi szuverenitás nélkül nincs igazi függetlenség. Tudás nélkül nincs innováció, nincs versenyképesség, nincs jövő sem.
Szent István új vallást adott a népnek, erkölcsi értékeket, lelki iránytűt. Ma a szemetet teszik értékké, a rendet káosszal váltják fel, a pusztító individualizmust teszik az építő és gyarapító közösségi tudat helyébe.
Felszámolják a magyar falut. Nem kell magyar mezőgazdaság, nem kell hazai minőség, a nyugatit vegyük meg, a rosszat, a szemetet, a drágát.
Eltüntetik a falvakat. A kistelepülések önkormányzatának bezárása, a központosítás, a falusi iskolák bezárása tönkreteszi a falut.
A nemzeti külpolitika alól kiverik a pilléreket. Bezárják a keleti kaput. Az ország szekerét ismét a németekhez kötik, felesküsznek az amerikai világuralomra.
„István király országa …beteg ország” – írta Ady Endre még 1902-ben. „Magában nem bízó, mert másoktól függ” – vélte a költő, mintha csak a máról beszélne.
A nép zöme még nem ébredt fel. Készpénznek veszi azt, amit az interneten mondanak. A történelem aktív szereplőjének, sőt hősének képzeli magát. Nem tudja, hogy nem nyertese a pillanatnak, hanem vesztese, sőt áldozata.
A parlamentbe jutott pártok nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Nincs ellenszerük a Tisza politikai drónja ellen. Szereplőket cserélgetnek, taktikákat váltogatnak. A lényeget nem értik. Nem a régi világot kell visszasírni, nem az ő világukat kell visszahozni. Egy új világra van szükség.
Ma nincs fontosabb, mint a függetlenségünk, szuverenitásunk megvédése. Ha idegenek gazdasági és szellemi uralma alá kerülünk, évtizedekre, ha nem örökre megpecsételődik a magyarság sorsa. A független magyar nemzet megmentése olyan cél, amiért érdemes és kell is összefogni.
Mi azonban tudunk mást is. Mi tudjuk, hogy a pénz világában sohasem leszünk függetlenek. Az EU-ban, a NATO-ban mindig az fog dönteni, aki gazdagabb. A közös érdek nem több, mint néhány gazdag önző érdeke.
Mi tudjuk, hogy ki kell törni az ördögi körből. Keressük olyanok szövetségét, akik a közös boldogulást remélik az összefogástól!
Ne kössük az ország szekerét senkihez sem! De ragadjuk meg a történelmi lehetőséget! A Kelet fejlődése nyit új hullámokat. Vagy megfulladunk, vagy felülünk rájuk! Csak egy jó döntés lehet!
A pénz világában elvész a nemzet. Nem elitet kell nevelni a gazdagokból. A népet kell okossá, művelté, versenyképessé tenni!
Barátaim!
Ünnepeljünk ma! Hajoljunk meg Szent István történelmi tette előtt!
Tegyünk hitet amellett, hogy itt akarunk élni, függetlenként, magyarként, emberként!
Becsüljük meg a magyar kenyeret, szeressük és védjük a magyar falut!
Óvjuk meg a magyar függetlenséget, az ezeréves magyar államiságot!
Éljen Magyarország!
Éljen a magyar nép!
Boldog ünnepet Önöknek!
Internet Archive SaLa – KJMEK: PDF
A gondolkodó anyag gondolkodó emberré válása 1 rész
A gondolkodó anyag gondolkodó emberré válása 2. rész
A mindörökké mozgó anyag
Az emberi tudattól függetlenül létező anyag
Csak az anyag létezik
Idő
A világ megismerése csak a tudományos világnézettel lehetséges
A mindörökké létezőt a tudomány megtalálta
Az objektív valóság megismerése
A tudományos módszer lényege tömören
A marxizmus-leninizmus tudományos világnézet
Nem tudomány
Következtetés, hipotézis, tudomány
Tudománytalan világnézet és a gondolkodó anyag
A felsőbbrendű kapitalisták és a gondolkodó állat
