Az életben néha nem annyira az a fontos, hogy MIT mondunk, hanem az, hogy KI mondja. A mai nap egy ilyen.
Dmitrij Medvegyev, az oroszországi Szövetségi Tanács alelnöke tegnap olyasmit mondott, amitől biztosan végigfut a hideg az ember hátán. Medvegyev nyilvánosan ezt írta:
Tekintettel az ellenség városaink elleni tömeges terrortámadásaira, amelyek intenzitása egyre növekszik, és nyilvánvalóan továbbra is növekedni fog, itt az ideje nyíltan kijelenteni , hogy a neonáci Kijevvel kapcsolatban nincsenek és nem is lehetnek többé szabályok . Az egyetlen dolog, aminek túl kell maradnia az elfogadható határainkon, a civilek szándékos elpusztítása. Hangsúlyozom: szándékos, azaz szándékosan. Minden más teljesen elfogadható, függetlenül attól, hogy mennyire undorítóak a Bankovaja utcai gazember és szánalmas európai társai.
Egyébként ez vonatkozik a háború törvényeiről és szokásairól szóló hágai egyezményekre is . Azokra már nincs szükség. A háborúk túl sokat változtak az elmúlt száz évben. Akkoriban elfogadhatatlan volt még az ellenséges országok vezetőinek ellopása vagy megölése is. Sőt, a léggömbökből történő bombadobálást rakéták és drónok váltották fel. Tehát a rebus sic stantibus klauzula alkalmazása itt teljesen helyénvaló.
Mi a fene az a „rebus sic stantibus”?
A rebus sic stantibus (latinul „állandó dolgok”) egy jogi doktrína, amely lehetővé teszi a felek számára, hogy érvénytelenítsenek vagy újratárgyaljanak egy szerződést vagy egyezményt, ha alapvető, előre nem látható változás történt a körülményekben. Kivételt képez az alól a szabály alól, hogy a megállapodásokat szigorúan be kell tartani.
Alapvető jogi alapelvek
- A szabály kontra a kivétel: Ez egyenesen ellentétben áll a pacta sunt servanda elvvel – azzal az alapvető jogi elvvel, hogy az ígéreteket be kell tartani.
- A Küszöb: Nem lehet rá pusztán azért hivatkozni, mert egy üzlet kevésbé lett jövedelmező. A változásnak teljesen előre nem láthatónak kell lennie, radikálisan megterhelővé kell tennie a teljesítést, vagy le kell rombolnia a megállapodás alapvető alapját.
Ahol érvényes
- Nemzetközi jog: Gyakran használják államszerződések megszüntetésére vagy felfüggesztésére. A nemzetközi szokásjog elismeri, és a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 62. cikke kodifikálja .
- Polgári szerződési jog: Számos polgári jogi joghatóság (és egyre inkább a frusztráció/nehézség kérdésére vonatkozó common law-doktrínák) lehetővé teszik a bíróságok számára, hogy módosítsák vagy felmondják a magánszerződéseket, ha rendkívüli események (például világjárványok vagy háborúk) szélsőséges és előre nem látható pénzügyi nehézségeket okoznak.
Hogyan működik
Sikeres aktiválás esetén nem csak automatikusan érvényteleníti a megállapodást. A joghatóságtól vagy a szerződéstől függően a következőket eredményezheti:
- 1) A szerződés vagy egyezmény teljes megszüntetése.
- 2) A feltételek bírósági módosítása (például az ütemtervek, árak vagy terjedelem kiigazítása) az új valósághoz való igazodás érdekében.
HAL TURNER ANALÍZIS
Az Oroszországi Föderációs Tanács alelnöke épp most leporolt le egy homályos latin kifejezést a Bécsi Szerződések Jogáról Szóló Egyezmény 62. cikkéből, hogy nyilvánosan kimondja: nincsenek többé háborús szabályok az orosz-ukrán konfliktusra vonatkozóan.
Állj meg egy pillanatra, és igazán magadba szívd, mit is jelent ez: Korlátlan hadviselés.
Korlátlan.
Nem valami senki egy apró, jelentéktelen országból mondja ezt. Ezt Oroszország egyik volt elnöke, és most az Oroszországi Föderációs Tanács JELENLEGI alelnöke mondja.
Azt állítja, hogy a háború törvényeiről és szokásairól szóló hágai egyezményekre – szavaival élve – „már nincs szükség”, mert – mint mondja – „a háborúk túlságosan sokat változtak az elmúlt száz évben”.
Megemlíti, hogy manapság a rakétákkal és bombákkal felszerelt repülőgépek azt teszik , amit az egyezmény régen betiltott: robbanóanyagokat dobnak le hőlégballonokról. Kifejezetten megemlíti azt is, hogy „…ellenséges vezetőket ölnek meg”. Ez a háború fogalma mindannyiunk számára azt jelenti, hogy Izrael szándékosan bombázott palesztin vezetőket, mint például Iszmáil Henijját (akit Izrael egy teheráni szállodában bombázott) és Irán ajatollahját, Khamenei-t, akinek a magánházát több mint nyolc, egyenként 900 kilogrammos, levegőből ledobott bomba találta el.
Az izraelieknek köszönhetően a szó egy régóta tiltott háborús cselekményt vetett ki – egy ország vezetőinek megölését!
Úgy tűnik számomra, hogy ami jó a Lúdnak, az jó a Gandernek is. Ha Izrael – és vitathatatlanul az Egyesült Államok – számára rendben van, hogy megölje más országok vezetőit, akkor nekünk, amerikaiaknak jobban tennünk kell, ha hozzászokunk a gondolathoz, hogy más országok egyszerűen úgy dönthetnek, hogy megölik a MI vezetőinket.
Bár engem cseppet sem zavarna, ha néhány jelenlegi demokratát (és néhány RINO-t) valamilyen külföldi kormány megvert volna, az USA-ban mindenképpen sértené az érzékenységünket. Sőt, valószínűleg háborút is üzennénk miatta.
De a részletektől eltekintve, mi, az Egyesült Államok, mániákus megbízottunk, Izrael révén hoztuk ezt a világba.
Ami még rosszabb, az USA és európai vazallusaink olyan kegyetlenül ellátták Ukrajnát, hogy minden szándék és cél szerint Oroszország már háborúban áll Európával és az USA-val. Ha Medvegyev érvelését logikusan követjük, Oroszország egyszerűen kijelentheti, hogy már háborúban áll velük, és ezt felhasználhatja arra, hogy megtámadja az Ukrajnát fegyverekkel ellátó európai gyártóüzemeket, valamint az európai/amerikai katonai bázisokat, amelyeket logisztikai központként használnak Ukrajna ellátására Oroszország megtámadásához.
Nem tudom, milyen idióták gondolják, hogy érdemes háborúzni Oroszországgal, de úgy tűnik, itt az Egyesült Államokban (és biztosan Európában is) elég sok pszichotikus egomániás van, akik pontosan ezt gondolják. Ugyanezek a pszichopaták úgy tűnik, hogy egy atomháborút megnyerhetőnek tartanak.
Mindenesetre az a tény, hogy egy olyan fickó, mint Medvegyev, a szerződéses jogban kodifikált latin kifejezést használta a Hágai Egyezmény hatályon kívül helyezésének vagy az azokból való kilépésnek igazolására , jól mutatja, mennyire komolyra fordultak a dolgok.
Mindezért egyértelműen bizonyos emberek vállára hárul a felelősség. Ugyanígy kellene felelősségre vonni őket, ha erőfeszítéseik atomháborút okoznak. De nem fog. Soha nincs felelősségre vonás.
Egy képlet, amit ismerned kell
Azt mondják, hogy „az egész világ egy színház”. Hogy „a politika színház”. Gondolj bele: Színház.
A taps, amikor a függöny felmegy. A taps, amikor leomlik.
Minden, ami a kettő között van, fizetsz azért, hogy sötétben ülj.
Ha POLITIKA = SZÍNHÁZ, akkor a POLITIKUSOK a SZÍNÉSZEK.
Te tehát a KÖZÖNSÉG vagy. A közönségnek pedig egyetlen funkciója van, két pillanatra oszolva: taps a nyitáskor, taps a záráskor.
E két taps között néma vagy. Nem hallatsz. Nem látsz . És amit nem hallanak és nem látnak, az nem számít . Ha ez igaz, az azt jelenti, hogy nem számítasz a színháznak vagy a politikusoknak, mert csak a taps vagy a szavazás szempontjából vagy hasznos. Ezen túlmenően haszontalan vagy.
A matekom…
A nulladik és az utolsó ütésnél számítasz. A kettő között minden ütésnél fizetsz az időddel és a lelkesedéseddel.
Büntetőcédula. Parkolás. Pattogatott kukorica.
Két taps az értékből. A költségek teljes megmutatása.
Az én értelmezésem arról, amit látunk…
Nincs szükségük a hangodra. A tapsodra van szükségük a kezdéshez, és arra, hogy a végén kiérdemeltnek érezzék a tapsodat. A középen lévő csend nem az előadás hibája. Hanem a rendezésé.
Ez arra utal, hogy a szavazóosztályt soha nem karakterként írták le. Konstansként írták le. Szükséges a nyitáskor, szükséges a záráskor, és a teljes futtatás alatt számlázva van.
Eladtak neked egy helyet, és azt mondták, hogy tét.
Ne számíts arra, hogy a véleményed a tengerentúli háborúk és az infláció megállításáról számít. Ez a valóság, és a valóság kegyetlen.
Tedd könyvjelzővel, hogy újra és újra átélhesd, amíg meg nem érted. Ha tudod, akkor tudod.
Most akkor Medvegyev ezzel beismeri, hogy hülye, vagy csak tetteti (maszkírovka)? 🙂
A „Rebus sic stantibus”-hoz ugyanis egy lényeges feltétel hiányzik. ~ Ti. az előreláthatatlanság. (A változás a szerződéskötés időpontjában nem volt előre látható.)
Ugyanis még itt ezen a távoli, kvázi kívülálló blogon is évek óta, de van aki már inkább évtized – Victoria Nuland Majdan-i süti osztogatása – óta szajkózza, hogy Ukrajna kapcsán nincs értelme semmiféle finomkodásnak, Oroszország egy durva NATO támadás alatt áll, bele kell adni, apait, anyait, különben baj lesz! Szánalmas. Tényleg le kellene váltani ezt a töketlenkedő garnitúrát, amíg baj nem lesz. Persze kivéve, ha nincs jobb… No mind1.
Igen, de a másik aspektus is logikus!
A hatalmas russzofób hangulatban egy villám siker hatalmas, megyesült, nyílt konfrontációt eredményezett volna, akkora fegyver arzenálokkal, amiket nehezen lehetett volna orosz részről kezelni. Így inkább a felőrlést választotta.
Nehezebb, áldozatosabb, de kivéreztette az ellen készleteket.
+ az élőerőt is:(
Ami megváltoztatta, az az uavok térnyerése lett.
Ez viszont olyan önvédelmet indít be, ami elkerülhetetlen.
Vagy letarolják, vagy ő tarolja le azokat az üzemeket, ahol készülnek.
Egyszerű a logika: mit tennénk a helyükben?
Hagynánk felégetni magunkat, vagy még időben felszámolnánk az összes gyártóhelyet?
Már így is az események a 24. órát mutatják!
Lépéskényszerben vannak ugyanúgy, mint a kezdéskor…
„A hatalmas russzofób hangulatban egy villám siker hatalmas, egyesült, nyílt konfrontációt eredményezett volna, akkora fegyver arzenálokkal, amiket nehezen lehetett volna orosz részről kezelni.”
Hát nem tudom – ha én lettem volna az oroszok helyében, azért inkább mégis ezt választottam volna. Szerintem a russzofóbok csak blöffölnek. Úgy hiányzik nekik egy nyílt konfrontáció a világ legnagyobb atomhatalmával, mint üveges tótnak a hanyattesés.
A kitartásuk nem ezt mutatja!