Moszkvában sem most jöttek le a falvédőről. Észrevették: bármennyire is szuggerálták eddig, hogy Magyar Péter, úgymond, folytatja Orbán Viktor harcát hazánk szuverenitásáért, rá kellett jönniük: új ellenséget kaptak szomszédul.
(…)
Hogy honnan tudták ezt? Működik, természetesen, az orosz felderítés. Amelyik egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek sokan igyekeznek azt beállítani.
(…)
Nyilván értesültek arról, hogy MAGYAR PÉTER ELFOGADTA BRÜSSZEL DIKTÁTUMÁT. Szinte mindent: Ukrajna anyagi támogatását, az orosz üzemanyagokról való leválást, az LMBTQ-t. Emlékeztek arra, hogy Magyar Péter mindjárt az elején arról ordítozott, hogy le kell válni az orosz olajról – és ő le is fog válni.
Egyedül fegyvert és katonákat nem küld Ukrajnába. Ámbár … ha ez a mostani, nyilvánosan megtett ígérete is olyannak bizonyul, mint a többi, akkor… Láthattuk, szóban megfenyítette Zelenszkijt, amiért az kikottyantotta, (ellentétben állításával) Magyar Péter valóban járt Kijevben és találkozott ővele. (Én magam is emlékszem a fényképre, amint MP ott áll a Majdanon.)
Hadügyminiszternek nevezte ki Ruszin-Szendi Romuluszt. Aki egy TV-adásban mesélte el mostani fölöttesének: NATO-beli kollégáinak ő vetette föl: „FIÚK, NEM TUDNÁNK VALAHOGY SEGÍTENI UKRAJNÁNAK?” Az orosz nagykövetség diplomatáinak – akiknek egyik feladata annak figyelése, hogy mi jelenik meg a magyar tömegtájékoztatásban, a fentivel együtt nyilván az sem kerülte el a figyelmét, hogy újdonsült hadügyminiszterünk a NATO tanácskozásokon, a „SZLAVA UKRAJINYI” ukrán fasiszta köszöntést szokta hangoztatni. Amely köszöntés az ukránban ugyanaz, mint nálunk volt a „Kitartás! Éljen Szálasi!”
Nem kerülte el a figyelmüket, hogy MP „baromságnak” ordította a Fidesznek a választóknak szóló intelmét: Európa háborúra készül Oroszország ellen. Az sem kerülte el a figyelmüket, hogy külügyminiszternek az eddig atlantista körökben forgolódó Orbán Anitát jelölte. Aki külügyminisztériumának személyzeti politikájába beleszólása lesz ezentúl a nyugati titkosszolgálatokkal saját maga által is bevallottan aktív kapcsolatokat ápoló Panyi Szabolcsnak. Ami azt is jelenti, hogy Magyarország Külügyminisztériumából eltávolítanak mindenkit, akiről akárcsak a legcsekélyebb mértékben is feltételezhető, hogy az Oroszországgal ápolandó korrekt kapcsolatok híve. A magyar Külügyminisztérium tehát, Orbán Anita és Panyi Szabolcs uralma alatt akadályozója lesz minden olyan lépésnek, amely az Oroszországgal való kapcsolatok előmozdítására irányulna.
Az orosz nagykövetségen nyilván figyelemmel követték Szijjártó Péter folyamatos rágalmazását, szolgálati telefonjának a nyugati titkosszolgálatok részére való kiszolgáltatását. Illetve azt, hogy az így hozzáférhetővé tett telefonon miről tárgyalt a magyar külügyminiszter orosz partnerével.
Moszkvában érdemének megfelelően értékelték Magyar Péter agresszív, pimasz, rosszindulatú, önmaga akaratát diktáló nyílt levelét a budapesti orosz nagykövet címére. Amint érdemének megfelelően értékelték Magyar Péter dühödt, rágalmazva a Nyugatnak szóló kirohanását is. Arról, hogy Oroszország kiket küld saját budapesti nagykövetségére „a magyar választások befolyásolására”
Az orosz nagykövetség diplomatái nyilván látták Magyar Péter monológját arról, hogy ha Moszkvába megy, KÖVETELNI FOGJA AZ UKRAJNAI HÁBORÚ LEÁLLÍTÁSÁT. Illetve arról, hogy ő nem fogja felhívni Putyint. Őfelsége Magyar Péter, minden magyarok királya ELVÁRJA, HOGY VLAGYIMIR PUTYIN OROSZ ELNÖK – esedezve azért, hogy Magyarország vegyen tőlük kőolajat és földgázt – MAGA HÍVJA FEL ŐT. Ő pedig akkor, nagy kegyesen, fölveszi a telefont. Többek között azért, hogy az ukrajnai háború befejezésére UTASÍTSA az orosz államfőt. (A minapi telexes vallatása közben Szijjártó Pétert azzal is vádolták, hogy nem követelte Oroszországtól a háború azonnali leállítását.
Nos, hát máris ilyen a légköre Magyarország és Oroszország viszonyának. Mindezt figyelembe véve, Moszkvában mérlegeltek. És úgy döntöttek, hogy ezentúl – ahogy a többi ukrajnai területet, így Kárpátalját sem fogják megkímélni a rakétatámadásoktól.
Tekintettel, ugyanis, azon korrekt, lojális viszonyra, ami Orbán Viktor idején létezett a két ország között, az oroszok eddig megkímélték a jelentős részben magyarok lakta Kárpátalját az Ukrajna többi részére mért rakétacsapásoktól. Pedig eddig is lett volna okuk támadni a térséget. Kárpátalja alatt húzódik az a föld alatt vasútvonal, amin a Nyugat az ukrán hadseregnek szánt fegyvereinek, lőszereinek és fegyverrendszereinek egy részét szállítja. Munkácson van a nálunk is Leopárd harckocsikat gyártó Rheinmetall egyik üzeme. AMI OROSZ HADI CÉLPONT. (Jó lesz vigyázni: nehogy Zalaegerszegnek is jusson majd az „égi áldásból”! Ha, ugyanis, így, ebben a szellemben folytatja Magyar Péter és kormánya, még ezt is megérhetjük!)
Mostanra végképp beérett az „orosz propagandára” kirótt brüsszeli tilalom. Nem csak a közvélemény, de immár a magyar kormány sem ismeri – nem is ismerheti – az igazságot. Nevezetesen, hogy AZ OROSZ HADSEREG – az ukránnal ellentétben- SOHA NEM TÁMADJA „CSAK ÚGY”, ELŐRE MEGFONTOLTAN A CIVIL LAKOSSÁGOT, A CIVIL INFRASTRUKTÚRÁT.
Moszkvában, természetesen, azt is rögzítik majd, hogy a magyar vezetés – ahelyett, hogy megelégedett volna maximum egy tiltakozó jegyzékkel – ugyanabban az ügyben kétszer is berendelte az orosz nagykövetet. Berendelte egyrészt Orbán Anita. De berendelte maga Magyar Péter is – az utóbbi alighanem azért, hogy személyesen is a fejéhez vághassa azokat a sértéseket, amelyeket eddig a nyílt levelében küldött meg neki. Illetve, hogy eljuttassa Putyinhoz azt a neki szóló parancsát, hogy azonnal fejezze be az ukrajnai háborút.
Gondolom, mindezek után keresztet vethetünk az olcsó orosz üzemanyagokra. Magyar Péter pedig nemcsak önmaga kéjes vágyát éli ki, de eleget tesz az egyik legfontosabb brüsszeli elvárásnak is: LEVÁLASZTJA HAZÁNKAT AZ OLCSÓ OROSZ KŐOLAJRÓL ÉS FÖLDGÁZRÓL IS.
Pedig kár ezzel ennyire strapálnia magát: a pénzt úgysem kapja meg – legföljebb egy keveset belőle, apránként és csak úgy, ha végképp megtörik. (Furcsa lesz megszoknia, hogy valaki neki parancsolhat is.)
Hogy miképpen lesz ebből 450 forintos benzin… És mit szólnak majd hívei. Nos, nem kell félnie. Fekete-Győr András majd behívja, segítségül, a NATO-t. Hadügyminiszterének pedig – „ha oda jutunk” – már „lesznek telefonszámai” az ukrán hadsereg vezérkari főnökségéhez. Ama ukrán hadseregéhez, amelyben a második világháborús ukrán náci félkatonai alakulatoknál szokásos harci köszöntés dívik, mely köszöntéssel ő maga is élt a NATO ülésein. Nyilván ezt is mérlegre tették Moszkvában.
A kárpátaljai KATONAI célpontokra kilőtt rakéták voltak az első moszkvai üzenet arról, hogy „vettük az adást”.
Erre készülve indult meg az orosz kémhisztéria. Az „oroszbarátság” miatti koncepciós eljárások. A leszámolás.
Valami ezzel kapcsolatban készül. Ennek tudható be a Telex minapi „interjúja” Szijjártó Péterrel. A vallatóbiztos most ugyanaz a „riporter” volt, mint aki pár éve is. Aki akkor – még a „444” színeiben – előkapart egy két évvel korábbi „ügyet”. Amikor is, Szijjártó, állítása szerint beengedte – szinte beinvitálta – az orosz titkosszolgálatokat a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, „ELÁRULVA EZZEL NATO-SZÖVETSÉGESEINKET”, LEHETŐVÉ TÉVE „AZ UKRAJNA ELLENI OROSZ AGRESSZIÓT”. Ez az interjú volt hivatva előkészíteni a NATO főtitkárának hirtelen látogatását, aki Orbán Viktorral tárgyalva meglengette a NATO „katonai segítségének” lehetőségét. Csak nem újabb valamit – egy bosszúhadjáratot – készített elő ez a mostani interjú?
Hát igen. Ha nem is tudnák bizonyítani mostani egyéb vádjaikat, az „oroszbarátság”, az árulás vádja, jó ürügy arra, hogy meginduljon a leszámolások sorozata.
Írta: Levédia krónikása
Bal-Rad kommentjeként íme egy idézett írás. A szerzője:
BEKIÁLTÁS: Magyar alig volt, alig van Kárpátalján, a veszély összetett!
Adalékok a Kárpátalját ért dróntámadások hazai visszhangjához
CÍMKÉP: Egyre több orosz dróntámadás éri a kárpátaljai energetikai, szállítási infrastruktúrát, a hadiüzemeket és raktárakat (Az illusztráció forrása: Vitalij Hlahola ungvári képviselő Telegram-oldala) ZÁRÓKÉP: Halál a magyarokra! felirat a Vereckei-hágónál lévő honfoglalási emlékművön, 2012-ben (Saját fotó) – Az új kormány máris használja a kárpátaljai magyar kártyát a hazai propagandában, holott Munkácson, Ungváron már hírmondónak is alig maradt az egyébként ott mindig is kisebbségben lévő magyar etnikum. Minden jel szerint ez a hatalom is „meg akarja kímélni” a magyarországi lakosságot attól, hogy megértse mennyi történelmi, demográfiai, illetve mai geopolitikai összetevője van a kialakult helyzetnek.
Akiknek úgymond sejtéseik vannak a Kárpátalját ért múltheti orosz dróntámadások lehetséges okairól, azoknak néhány szempontot ajánlok átgondolásra:
1) Ukrajna a Kárpátaljára (Kijevből nézve: a Kárpáton túli területre) telepített több drónösszeszerelő üzemet, a Nyugatról érkezett hadianyagok raktárait stb.
2) Eközben ezekkel az eszközökkel módszeresen támadnak az oroszországi brjanszki, voronyezsi, s főleg a belgorodi területen lakóházakat, iskolákat, polgári energetikai ellátó rendszereket. Az Ukrajnától távolabbi oroszországi stratégiai célpontok nyugati rakétákkal végrehajtott támadásairól, amelyek nem lehetnének hatékonyak a NATO műholdas meghatározásai és szakértőinek közreműködése nélkül, olykor még a magyar média is hírt ad.
Arról azonban nem tájékoztat, hogy miközben az Ukrajna területén folyó háborút az USA készítette elő a korábbi koncepciókat a kor viszonyaihoz igazító lengyel-amerikai Zbigniew Brzezinski elméletére alapozva a Szovjetunió felosztása, tengerektől elszigetelése jegyében, mára, többek között Napóleon és Hitler után, a természeti erőforráshiányos Nyugat-Európa vette át az Oroszország kifosztására törekedett Washington szerepét.
Nem kell észkombájnnak lenni ahhoz, hogy levonjuk a következtetést: a háború a korábbinál sokkal kiterjedtebb lett. Miként az ukrán fegyveres erőket mozgató NATO-tagországok tábornokai egyre több oroszországi célpontot jelölnek ki, úgy a Kárpátalja katonai, illetve energetikai és közlekedési infrastruktúrája az orosz hadvezetés célkeresztjébe került. Ezt egyértelműen visszaigazolták a minapi dróntámadással kapcsolatos híradások. Ezzel szemben Orbán Anita külügyminiszter enyhén szólva szelektív módon értelmezte a történteket, hiszen azt mondta egy Facebook-üzenetében: a magyar kormány elvárja a civilek elleni akció azonnali leállítását.
3) Fokozott aggodalomra többek között azért van okunk, mert a harci műveletek a magyar határhoz közelebb kerültek. Emiatt megnő nálunk a drónok véletlenszerű becsapódásának veszélye, illetve menekültáradat indulhat el. Ezért zárhatta le az ukrajnai átkelőket a szlovák kormány, amely egyébként Moszkvának is gesztust tett ezzel, hiszen felvillantotta, hogy a határ lezárásával akár az Ukrajnába történő nyugati hadianyag-szállítás is fékezhető.
4) Ezeknek a fejleményeknek az összessége valóban indokolta Oroszország budapesti nagykövetének bekéretését, bár, hogy konkrétan miről is volt szó, arról érdemi információt nem tett közzé az új magyar kormány. Ugyanakkor, több médium állításával ellentétben, berendelésről nem lehetett szó, minthogy a magyar külügyminiszter sem felettese más államok diplomatáinak.
5) A helyzet további propagandisztikus vonatkozása: a magyar külügyminiszter, később Magyar Péter kormányfő, sőt Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetőjének fogalmazásmódja azt a sokak szívét megmelengető érzetet keltette, mintha a Kárpátalja még mindig Magyarország része lenne. Orbán Anita ugyanis így fogalmazott: „Magyarország számára teljességgel elfogadhatatlan, hogy most már a magyarok lakta Kárpátalját is támadják”.
Tetszik, nem tetszik, az a helyzet, hogy az I. világháború győztes nagyhatalmai immár több mint száz éve elcsatolták az igen vegyes lakosságú területet. A II. világháború előestéjén, 600 ezren éltek itt. A lakosság nagy része azonban nem magyar, hanem ruszin volt. A kerekítve 78 ezres magyarság aránya nem érte el a 13 százalékot, a zsidók arányát 13–20 százalékra, azaz 78–120 ezerre becsülték. Ám a nemzetiszocialista Németország, a fasiszta Olaszország hajlandó volt szövetségese, a Horthy-Magyarország igényének teljesítésére, így az 1938-as, illetve 1940-es bécsi döntések alapján a Kárpátaljára bevonulhatott a magyar hadsereg.
A csehszlovák közigazgatás magyarral való felváltását Horthy bizalmasa, megbízottja, az erről a vidékről származott Kozma Miklós szervezte. Ám munkálkodása során Kozmát sok keserű tapasztalat érte. Például Ungvár „hitvány magyarkodó” publikumáról írt feljegyzéseiben. (Ormos Mária: Egy magyar médiavezér, PolgArt, Budapest 2000, II. kötet, 751.o.) A’38-ban kárpátaljai diverzáns akciókra szervezett, úgynevezett Rongyos Gárdát egyenesen „huligán” társaságnak minősítette, amelynek tagjai azonnal elkezdték a kocsmákban a fizetés megtagadását, a csalást, a kirakatok beverését és a boltok kirablását, a zsidók tömeges bántalmazását. (u. o. 561. o.)
Kozma beszámolt arról is, mennyire visszájára fordult az a kezdeményezése, hogy magyar helységek testvérvárosi, testvérközségi kapcsolatra lépjenek egy-egy kárpátaljai településsel. Egy kunhegyesi küldöttség például felháborodott, hogy mindenütt ruszin nyelvű feliratokkal találkozott, s hogy a rutén gyerekekből nem akarnak jó magyar gyerekeket nevelni a helyi tanítók. (u. o. 731. o.) Egy ízben Kozma a miniszterelnök Telekinek panaszolta el, hogy a Kárpátalján nyugdíjba vonulók hónapokig nem kapják meg nyugdíjukat, az újonnan kinevezettek hasonlóképpen a fizetésüket, az igazolt tisztviselők ügyét pedig nem rendezik el. „A príma cseh közigazgatás idején ilyesmi nem fordult elő” – írta és kérte a segítséget. (u. o. 743. o.)
A zsidókkal kapcsolatban Janus-arcú Kozma Miklósnak kezdeményező szerepe volt abban, hogy jóval a Tatár-hágón túl, Ukrajnában gyűjtőtábort állítottak fel a Kárpátaljáról, s a részben a Magyarország Trianon utáni határain belülről összeszedett idegen állampolgárságú, valamint a fiatal, nőtlen zsidók számára. A magyar, illetve a német fél között vita folyt arról, hogy mi történjék ezekkel az emberekkel. Ormos Mária idézett könyvének 764. oldala szerint „Német részről a Wermacht nyilvánvalóan az akció leállítását követelte, sőt szóba került az egész transzport visszairányítása is, magyar részről viszont azért léptek fel, hogy ez meg ne történhessék, sőt, hogy a kiszállítás folytatódhasson. Végül az Ensatzgruppe C. lépett közbe, és 1941. augusztus utolsó napjaiban Kamenec Podolszkij térségében 23 600 zsidót megölt. Ezek jelentős része helybeli volt, de az áldozatok között volt legalább 10 000 Magyarországról kitelepített zsidó ember is.”
6) A térségben élő ukránok úgynevezett Szics-gárdái már a II. világháborút megelőzően fegyveresen léptek fel a bevonuló magyar csapatok ellen. Valamivel később, az ukrán szics-gárdistáknak a náci németeket támogató galíciai banderista-fasiszta eszmetársai, a II. világháború alatt százezerszámra gyilkolták a zsidókat, a lengyeleket, az oroszokat, a beloruszokat. Utódaik a Szovjetunió szétesése, a független ukrán állam 1992-es létrejötte után rendszeres támadásokat intéztek a magyar emlékművek, intézmények ellen, követelték és követelik a főleg az oroszok mellett a más nemzetiségűek, a magyarok, a lengyelek, a románok stb. ukránosítását, illetve kiűzését az országból.
7) Az ultranacionalizmus lett a 2014 utáni ukrajnai kormányok hivatalos politikája, s többé-kevésbé mindmáig az is maradt. Ennek beszédes kifejeződése, hogy az ukrán elnök, Vlagyimir Zelenszkij a fegyveres erők köszöntésévé tette a banderista-fasiszták jelmondatát: Szlava Ukraini! Herojam szlava! (Dicsőség Ukrajnának! A hősöknek dicsőség!) Ezt aztán a tájékozatlan nyugati, köztük egyes magyar politikusok megdicsőült mosollyal az arcukon ismételgetik kijevi látogatásaikon, holott ez olyan, mintha valaki a nyilasok jelmondatát használná a mai hivatalos Magyarországon. Ha a jövendő ukrajnai állam továbbra is erre az ideológiára alapoz, s egyik fontos támaszának tekinti az ezzel az eszmeiséggel átitatott, félkatonai milíciákba, gárdákba szervezett, a frontot megjártakkal kiegészített százezres tömegeket, a más nemzetiségűekre, s általában a lakosság egészére nehezedő agresszív nacionalista nyomás tovább fokozódhat.
8) Ezen túlmenően, Munkácson, Ungváron már hírmondónak is alig maradt magyar. A Beregszász környéki falvaktól a Vereckei-, illetve a Tatár-hágóig évekkel a háború előtt járva azt tapasztaltam, hogy a térségbe nagyszámban áramlottak be Ukrajna keleti és déli területeiről oroszul beszélő különféle nemzetiségűek, mert a nyugati határhoz közelebb nagyobb esélyt láttak a különféle, nem egyszer kétes üzletelésre. Kárpátalja lakossága a 2001-es népszámlálás idején 1 millió 254 ezer volt, s közöttük mindössze 151 ezer magyar, azaz nem egészen 20 százalék. A Kárpátalján összesen élők Ukrajna akkori, hozzávetőleg 48 millió 231 ezres lakosságának 2,6%-át tették ki. Azóta, a születések és a halálozások, továbbá a betelepülések szaldójaként átmenetileg nőtt az itt élők száma, de a háború hatásaként is megnőtt a kivándorlók száma. Mindenesetre, ha valaki hétről-hétre követi a helyi médiumokban az életüket vesztett katonákról szóló híradásokat, közöttük elvétve talál magyar nevűt, ami a lakosság nemzetiségi arányairól is képet ad. Ideje lenne hát felhagyni az önbecsapással, az önáltatással!#
Kabai Domokos Lajos
