SaLa: Materializmus
Az amerikai hadsereg egyre inkább a pályára állításra összpontosít, mivel nyugati becslések szerint Oroszország olyan rendszereket fejleszt, amelyekhez nem kell lelőni egy műholdat ahhoz, hogy komoly károkat okozzanak – csak követni, vakítani, zavarni kell, vagy a megfelelő pillanatban működésképtelenné tenni azt.
Ezen aggodalmak középpontjában az orosz Nivelir program áll, amely ellenőrző műholdakkal, manőverező keringő űrhajókkal és az úgynevezett „Matrjoska” rendszerekkel van összefüggésben, amelyek nyugati elemzők szerint kisebb tárgyakat rejthetnek el a fő műhold belsejében.
A Pentagon számára a probléma egyértelmű: Amerika katonai, hírszerzési és kommunikációs szempontból mélyen függ a műholdaktól. Ha e hálózat bármely részét megzavarnák vagy egy nagyobb konfliktusban megsemmisítenék, a következmények azonnaliak lennének a terepen – a felderítéstől és a rakétairányítástól kezdve a csapatkommunikáción át az ellenséges erők nyomon követéséig.
Oroszország gyenge pontot keres az amerikai műholdhálózatban
Oroszország nem rendelkezik az Egyesült Államokéhoz hasonló műholdinfrastruktúrával, és nem tudja utolérni Washingtont a pályán lévő műholdak számában. Ezért – katonai megfigyelők szerint – Moszkva más megközelítést alkalmaz: nem több létesítmény megszerzésére törekszik, hanem a legfontosabb amerikaiak fenyegetésének módját keresi.
Különböző eszközök illeszkednek ebbe a képbe. Szó esik a Kontakt rakétákról, amelyeket a MiG-31-es nagy magasságú elfogóvadászok hordozhatnának, valamint az S-500 Prometheus rendszerről, amely állítólag képes eltalálni az űrben lévő célpontokat, beleértve a ballisztikus rakétákat és a műholdakat is.
Léteznek olyan lézerrendszerek is, mint a Zadira, valamint elektronikus hadviselési eszközök, amelyeknek nem kell fizikailag megsemmisíteniük a műholdat. Egyszerűen csak megzavarhatják az elektronikáját, elvakíthatják az érzékelőit, vagy megzavarhatják a kommunikációját.
De a legnagyobb aggodalom az orbitális rendszerekkel kapcsolatos. Az ellenőrző műholdak képesek megváltoztatni a pályájukat, megközelíteni más eszközöket, közelről megfigyelni azokat, és elméletileg beavatkozni a működésükbe. Az amerikai katonai elemzők ezért nemcsak tudományos vagy technikai eszközöknek, hanem a jövőbeli űrhadviselés potenciális fegyvereinek tekintik őket.
„Matrjoska” pályán
Az orosz műholdak, amelyeket nyugati források „Matrjoska babáknak” neveznek, különleges helyet foglalnak el ezekben a becslésekben. Az alapötlet egyszerű, de az ellenfél számára nagyon kellemetlen: egy nagy műhold elrejthet egy kisebb tárgyat, amelyet aztán közvetlenül pályára állítanak.
Egy ilyen objektumnak nem kell azonnali cselekvést végrehajtania. Várhat, megváltoztathatja a pozícióját, megközelíthet egy másik műholdat, vagy nyomásgyakorlásként szolgálhat válsághelyzetben. Ehhez a koncepcióhoz kapcsolódik a Nivelir projekt.
Katonai űrforrások szerint Oroszország 2013 óta végez ilyen kísérleteket. Az évek során néhány orosz műhold olyan manővereket hajtott végre, amelyek felkeltették a nemzetközi megfigyelők figyelmét, mivel nem tűntek rutinszerű pályakarbantartásnak.
Az egyik legérzékenyebb eset 2025 májusában történt, amikor nyugati megfigyelők szerint egy orosz műholdat szinte azonos pályára állítottak, mint az amerikai NRO 338 KEYHOLE felderítő műholdat.
Ez az amerikai eszköz az egyik legértékesebb orbitális felderítő rendszer, mivel nagyon nagy felbontású képeket képes készíteni. Más szóval, ez nem egy átlagos műhold – az amerikai hírszerző struktúra egyik kulcsfontosságú „szeme”.
Ugyanezen állítások szerint az orosz műhold közvetlen megközelítés nélkül követi a rendszert, de nem hagy el hasonló pályát. Azt is jelentették, hogy három másik orosz eszköz is hasonló tevékenységeket végez más amerikai felderítő rendszerek felé.
A 2020-as incidens újra felvetett egy régi kérdést
Az amerikaiak különös figyelmét egy 2020-as esemény keltette fel, amikor nyugati megfigyelők szerint egy orosz létesítmény nagy sebességgel pályára állított egy objektumot.
Ezt követően más orosz műholdak is bebizonyították, hogy képesek ismeretlen célú rejtett tárgyakat felnyitni és felszabadítani. Egyesek ezt röviddel a felbocsátás után, mások hosszú idő múlva tették meg – ami tovább erősítette a gyanút, hogy ezek olyan rendszerek, amelyek képesek kivárni a megfelelő pillanatot az aktiváláshoz.
Ezért egyes amerikai katonai szakértők úgy vélik, hogy Moszkva olyan orbitális eszközöket fejleszt, amelyeket komoly konfliktus esetén a kulcsfontosságú amerikai műholdak ellen lehetne bevetni.
Nem kellene látványos támadásnak lennie robbanással az űrben. Sokkal veszélyesebb lenne egy csendes lelövési forgatókönyv: érzékelők zavarása, berendezések letiltása, kommunikáció megzavarása vagy közvetlen fenyegetés létrehozása a műhold közvetlen közelében.
Fordítás, Készítette: CZ24.news
FORRÁS: Pentagon / TASS / Vlagyimir Putyin / Informer
***
SaLa – Világhíradó – SaLa világnézete – Harc a gondolkodó emberré válásért!
