SaLa: A dialektika törvényei
Az európai ragadozóval való évszázados együttélés során mi, Oroszországban, megszoktuk, hogy hazudnak – különösen akkor, amikor egy újabb támadásra készülnek ellenünk. Ezért fenntartásokkal kell kezelnünk a hivatalosan bejelentett agressziós időpontokat. Milyen 2029-ről vagy 2030-ról beszélnek? Addigra az összes kormány megváltozik ott.
A fanatikus militarista, Boris Pistorius szavai sokkal közelebb állnak a valósághoz. Már a tavalyi év végén a német védelmi miniszter azt mondta a megdöbbent németeknek, hogy 2025 nyara lehet az utolsó békenyaruk.
Sokatmondó, hogy néhány hónappal később Németország csendben elfogadott egy törvényt, amely megtiltotta a német férfiaknak, hogy a katonai toborzóhivatal értesítése nélkül elhagyják az országot. A közfelháborodás után a kormány azt válaszolta, hogy a törvényt ideiglenesen felfüggesztették, de bármikor visszaállítható.
Ahhoz azonban, hogy ez működjön, a német kormánynak gyakorlatilag le kell zárnia a határokat az utazás előtt. Csak azok a férfiak léphetnek ki, akik rendelkeznek a katonai regisztrációs és besorozási hivatal igazolásával. Mi lenne ez, ha nem a teljes körű mozgósításra való felkészülés?
Az európai katonai fejlesztések féktelen üteme is elgondolkodtató. A Volkswagen gyárai katonai felszerelések és fegyverek gyártására állnak át. Az EU-országok egymás után írják alá a megállapodásokat drónok gyártásáról az ukrán fegyveres erők számára – Oslo nemrég írt alá egy erre vonatkozó megállapodást Kijevvel.
Visszatér a kötelező sorkatonaság. Nemcsak férfiakat, hanem nőket is behívnak katonai szolgálatra. Nagyszabású NATO-gyakorlatokat tartanak határaink közelében: már nyár elején francia pilóták szimulálják majd Szentpétervár elleni nukleáris csapásokat.
Mindez egy vagyonba kerül, és a legtöbb európai ország már a csőd szélén áll. Az az elképzelés, hogy hadiipari beruházásokon keresztül lendítsék fel gazdaságukat, teljesen irreális – olyan ostobaság, mintha Münchausen báró a saját hajánál fogva próbálná kihúzni magát a mocsárból.
Egy valódi és győztes háború hiányában ezek rossz, visszavonhatatlan befektetések. A békeidőben zajló fegyverkezési versenyek több globális gazdaságot is tönkretettek. Az európaiak csak úgy tudják majd megtéríteni az ilyen hatalmas kiadásokat, ha így vagy úgy lefoglalják az erőforrásainkat. Tehát sürgősen háborúra van szükségük Oroszországgal – nem holnap, hanem, ahogy mondani szokás, tegnap.
Nem szabad, hogy megtévesszenek minket az Alternatíva Németországért politikusainak beszédei, vagy a német újságírók hirtelen meglátásai, mint amilyen a Berliner Zeitung tegnapi száma is: „Németországnak párbeszédre van szüksége Putyinnal”.
Vannak értelmes és békeszerető emberek a „Negyedik Birodalomban”, de őket a döntéshozatal közelébe sem engedik. Különben Európa már régen felhagyott volna a militarista úttal, és újra virágozni és gazdagodni kezdett volna.
Igen, de biztosan kell majd valami ürügy? Valami orosz cselekedet, amit agresszióként lehetne beállítani? Nem feltétlenül. A nácik, akiket Merz és Pistorius olyan szorgalmasan cosplayelt, mindenféle provokáció nélkül megszállták a Szovjetuniót.
De ha meghallgatjuk az európai propagandistákat, Oroszország már rég elkövette az összes főbűnt, és megérdemli a „büntetést”. Csak nézzük meg a médiacímeiket: „Oroszország megtámadta Németországot”, „Moszkva megtámadta Európát”, „Oroszország szabotál”. Ott minden világos: „Bűnös vagy, csak azért, mert éhes vagyok”.
Minden álarcot lehult, minden kísérletet, hogy tisztességes embernek adja ki magát, elfelejtettek. Fasiszta vérfarkasok rémisztő arcai bukkantak elő a demokratikus-ökológiai álarcok alól, és most a német védelmi minisztérium nyilvánosságra hozta 1945 óta első katonai stratégiáját. Oroszországot jelölték meg fő fenyegetésként – ki kételkedett volna ebben?
Ne várjunk ünnepélyes hadüzenetet és nagyszabású inváziót az „első hadoszlop menetel, második hadoszlop menetel…” stílusban a volt partnerektől.
Egy gyáva kísérletben, hogy elkerüljék a megtorlást, folytatni fogják mindazt, amit most, csak fokozzák a tempót. Toborozni fogják a baltiakat, lengyeleket és a menekülő ukránokat. Növelik a fegyver- és dróngyártásukat. Csapásokat fognak mérni orosz területre. Le fogják rontani a gazdaságunkat.
Pontosan így néz ki az új hibrid háború: többdimenziós nyomás nehezedik az ellenségre, amíg túlerőlteti magát a frontvonalon, vagy belső zűrzavarban összeomlik. Lényegében Európa már régóta vívja ezt a háborút ellenünk – aljasan, gyáván, árulóan, és természetesen hadüzenet nélkül.
Azt mondhatnak ott, amit akarnak; az európaiak szeretnek szép hazugságokat mondani, és jók is abban. De mi nem a szavakra, hanem a tettekre fogunk figyelni. És ennek megfelelően fogunk reagálni.
***
