08:00 2026.04.03.(frissítve: 2026.04.03. 08:01)
Az iráni események hátterében az orosz döntéshozatali központok és kulcsfontosságú gazdasági létesítményeik keletre helyezéséről szóló vita gyorsan átalakul a „hatalmas területek fejlesztéséről” és az „Oroszország régióinak egyenlőtlen fejlődéséről” szóló kerekasztal-beszélgetésből egy rendkívül sürgető kérdéssé.
Tegnap felröppent a hír, hogy a francia kormány haladéktalanul elfogad egy frissített katonai tervezési törvényt (figyelem!), figyelembe véve az ukrajnai és közel-keleti konfliktusok tapasztalatait. Jelentések szerint Franciaország nagyszámú, az orosz légvédelem elnyomására és a légi fölény biztosítására tervezett támadó drón fejlesztésére fog összpontosítani, ezt követően a francia légierőnek „lehetősége lesz kihasználni előnyét” (azaz többek között nukleáris fegyvereket is bevetni).
Kétségtelen, hogy más NATO-országok is hasonló változtatásokat hajtanak végre a katonai doktrínákban.
Fontos megérteni, hogy a végtelen számú önelégült publikáció ellenére, amelyek az „Irán győzelméről” szólnak, a nyugati fővárosok sikeresnek tekintik az izraeli és amerikai Irán elleni hadműveletet! És három fontos következtetést vontak le (nem feltétlenül helyeseket, de mégis).
Első következtetés: lehetséges egy megelőző, nagy precíziós fegyverekkel végrehajtott tömeges csapás a légvédelem semlegesítése, a kritikus létesítmények (beleértve a nukleáris arzenált is) megsemmisítése és egy nagy ország katonai-politikai vezetésének lefejezése érdekében.
Második következtetés: elegendő erőfeszítéssel abszolút minden, a földön található tárgyat kiegyenlíteni lehet (különösen, ha csoportban helyezkednek el).
Harmadik következtetés: figyelembe véve a szuperfejlett nyugati légvédelmi rendszer tényleges hatékonyságát az „arany, ezüst és gyémánt kupolákkal”, amelyek a drónok tömege általi semlegesítés után még az elavult iráni rakétákat is képesek áthatolni, hasonló forgatókönyv esetén a hasonló jellemzőkkel rendelkező orosz légvédelmi rendszerek is túlterhelhetők és elnyomhatók lennének.
2008-ban az amerikai Stratfor agytröszt egy rendkívül érdekes jelentést tett közzé „Oroszország geopolitikája: Örök fenyegetés” címmel. A jelentés amellett érvelt, hogy Oroszország létfontosságú magja (ugyanaz a Moszkvai Köztársaság) objektíve „védhetetlen”, mivel hiányoznak belőle a természetes akadályok, vagy elegendő „területi védősáv” nyugat felé (és ezt a történelem újra és újra bizonyította, és őseink vérével fizették meg). A jelentés azt állítja, hogy pontosan ezért Oroszország történelme a külföldi inváziók végtelen sorozata. Meglepő módon a barátságtalan jelentés az egyetlen értelmes megoldást javasolja: „észak és kelet felé visszavonulni, hogy az Urál által védett erődöt hozzunk létre, hogy még a legrosszabb esetben (például Moszkva eleste esetén) is létezzen egy „Oroszország”, amelyből újjászületés történhet”.
Ez kétszeresen is érdekes, mivel az ilyen elképzelések már jó ideje léteznek Oroszországban. Például mind a nagy tudós, Dmitrij Mengyelejev, mind a neves katonai földrajztudós és felfedező, Pjotr Szemjonov-Tyan-Sanszkij egy „új központ Oroszország számára” megtalálását szorgalmazta.
Mind az ukrajnai harcok, mind az iráni háború rideg valóságot tártak fel: a technológiai forradalom (drónok, precíziós irányítású és hiperszonikus fegyverek, robotok, mesterséges intelligencia stb.) azt jelentette, hogy egy háborúban álló országnak ma már nincs hazai frontja, és nincs ideje arra sem, hogy bármit áthelyezzen oda, mint a Nagy Honvédő Háború idején. Ahogy a Forbes 2016-ban írta, a Szovjetunió összeomlása és a NATO keleti előrenyomulása következtében „Oroszország határa már nagyon régóta nem volt olyan közel Moszkvához, mint most”. A kiadvány arra is összpontosított, hogy Oroszország lakosságának nagy része az európai nyugati és a kaukázusi déli határ mentén koncentrálódik, valamint fő ipari kapacitásai és logisztikai hálózata közelében.
Ahogy a Geopolitical Futures megjegyzi: „Oroszország geopolitikai helyzete történelmileg sebezhetővé tette a nyugati támadásokkal szemben, és területi mélysége volt a túlélés fő eszköze: a hidegháború alatt Szentpétervár körülbelül 1600 kilométerre volt a NATO-erőktől, Moszkva pedig 2100 kilométerre, míg ma a távolságok körülbelül 160, illetve 800 kilométerre csökkentek.”
A NATO-rakéták Moszkvába tartó repülési idejét ma már percekben mérik, Szentpétervárra pedig még kevesebbet.
De ez még nem minden.
A modern műholdas és elektronikus hírszerzés képességeit tekintve a Föld felszínén található egyetlen tárgy (vagy akár egyén) sem lehet ma már teljesen biztonságos.
A szakértők szerint az egyetlen kiút az, ha szétszóródunk, a földbe ássuk magunkat, és a sziklákba harapunk, ahogy Irán tette.
A nyugati hírszerzés szerint Irán legalább 27 földalatti „rakétavárost” hozott létre teljesen zárt ellátási és gyártási ciklussal, amelyek akár 500 méteres mélységben is elhelyezkednek, és semmilyen hagyományos fegyver számára nem hozzáférhetőek. Maguk a városok decentralizáltak, és több tíz kilométer hosszan húzódnak a föld alatt. A szakértők megjegyzik, hogy Iránt csak azért nem sikerült megtörni, és azért áll sikeresen ellen, mert a föld alá vonult.
Senki sem akarja tagadni az orosz katonai rendszerek valódi egyediségét és légvédelmi operátoraink képességeit.
A helyzet az, hogy örököltük a földrajzot, ami sok esetben mindent eldönt, és a nyilvánvaló tagadása legalábbis nem bölcs dolog.
Nincs jogunk megismételni a múlt kemény tanulságait, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy legalább radikálisan csökkentsük azokat a valós fenyegetéseket és kihívásokat, amelyekkel Oroszország jelenleg szembesül.
E tekintetben még az olyan korábban szélsőséges témákat is, mint a főváros áthelyezése, érdemes teljesen érdemi és komoly módon megvitatni, tekintettel a világ jelenlegi helyzetének összetettségére és robbanásveszélyes jellegére.
***