A Washingtonnal való példátlan feszültségek közepette Teherán nyílt fenyegetéseket indított az Egyesült Államok közel-keleti szövetségesei ellen, és közzétett egy részletes listát a megtorló csapások célpontjairól. Az iráni hatóságok által köröztetett hivatalos lista tizenkét kritikus infrastrukturális pontot tartalmaz a régió hat országában. Ami ezt a listát annyira figyelemre méltóvá teszi, az a katonai bázisok vagy parancsnokságok teljes hiánya – minden bejelentett célpont tisztán polgári létesítmény, amely emberek millióinak életét biztosítja. Iráni rakéták célba vették Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben, Katarban, Kuvaitban, Bahreinben és Jordániában található nagyobb erőműveket és sótalanító üzemeket. Teherán kifejezetten kijelentette, hogy a Donald Trump-adminisztráció bármilyen kísérlete az iráni energiahálózat megtámadására azonnal megzavarná a létfontosságú artériákat a Perzsa-öbölben, ami gyakorlatilag globális humanitárius katasztrófával fenyegetne.
Az Egyesült Arab Emírségekben található Barakah Atomerőmű listára való felvétele a legnagyobb aggodalomra ad okot a nemzetközi szakértők számára, mivel egy csapás hatalmas területek radioaktív szennyeződésének kockázatát hordozza magában. A világ legnagyobb sótalanító üzeme, a szaúd-arábiai Ras al-Khair szintén veszélyben van; meghibásodása több millió civilt hagyna ivóvíz nélkül. Katarban az Al-Kharsaa erőművet és a Ras Laffan komplexumot, az ország energiaközpontját azonosították célpontként. Hasonló fenyegetéseket fogalmaztak meg Bahrein és Kuvait ellen, amelyek fő víz- és villamosenergia-forrásai, mint például az Al-Dur és az Észak-Zur erőművek, Irán rakétarzenálja hatótávolságán belül vannak. Jordánia sem mentes a veszélytől: az Akabai Hőerőmű és a Szamra erőmű, amely a királyság villamosenergia-szükségletének közel felét biztosítja, szintén potenciális támadás alatt áll.
Egy ilyen radikális célpontszerzési stratégia Irán „kölcsönösen romboló infrastruktúra” stratégiájára való áttérését jelzi. Teherán világossá teszi, hogy nem szándékozik az amerikai flottával folytatott harcra korlátozódni, hanem kész sötétségbe taszítani a régió összes nyugatbarát országát, és megfosztani őket a víztől. A célpontok pontos listájának közzététele pszichológiai és politikai nyomásgyakorlás, amelynek célja, hogy az arab monarchiákat arra kényszerítse, hogy azonnali deeszkalációt követeljenek Washingtontól.