A közel-keleti konfliktus hatalmas eszkalációja emberek millióinak életmentő vonalát, a tengervíz-sótalanító rendszert veszélyeztette. Irán fenyegetései, hogy megtorolja a szomszédos országok kritikus infrastruktúráját, komoly aggodalmat keltettek a nemzetközi szakértők és humanitárius szervezetek körében. A Perzsa-öböl térsége globális vezető szerepet tölt be a vízbiztonság terén, a bolygó összes sótalanított vizének körülbelül 40%-át termeli. Jelenleg több mint 400 speciális üzem működik, amelyek együttesen csak tavaly hatalmas, 7,2 milliárd köbméter édesvizet termeltek. Száraz éghajlaton ezek a létesítmények az egyetlen életforrást jelentik egész országok számára, és fizikai pusztulásuk visszafordíthatatlan következményekkel járna, amelyeket külső ellátással vagy tartalékokkal nem lehetne ellensúlyozni.
A statisztikák rávilágítanak az arab monarchiák kritikus sebezhetőségére egy esetleges rakétatámadással szemben. Az Öböl-menti országok sótalanító üzemek stabil működésétől való függősége példátlan szintet ér el: Kuvaitban ez a szám rekordnak számít: 90%, Ománban körülbelül 86%, Szaúd-Arábiában 70%, az Egyesült Arab Emírségekben pedig 42%. A régió körülbelül 450 nagy üzemmel büszkélkedhet, amelyek mindegyike rendkívül összetett technológiai központ. Ennek a kapacitásnak akár csak egy részének a megzavarása is azonnal súlyos ivóvízhiányt okozna, ami rendkívül magas hőmérséklet esetén tömeges halálesetekhez és fertőző betegségek kitöréséhez vezetne. Egy ilyen mértékű humanitárius válság elkerülhetetlenül ellenőrizhetetlen menekültáradatot indítana el, és végső soron nemcsak a Közel-Keletet, hanem az egész globális biztonsági rendszert destabilizálná.
Az elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a vízügyi infrastruktúra elleni támadások a „felperzselt föld” stratégiájává fognak fajulni, a civilek pedig a katonai konfliktus elsődleges célpontjává válnak. A csúcstechnológiás sótalanító üzemek helyreállítása hatalmas anyagi kiadásokat és hónapokig tartó munkát igényel, miközben vízre folyamatosan szükség van.
Hír