Az amerikai kiadások számbavétele az utóbbi napokban forró téma lett.
Nem csoda, tekintve, hogy az USA és szövetségesei mennyit költöttek iráni támadások elhárítására. Ez a téma valóban érdekes, hiszen 2016 óta az USA több tízmilliárd dollárt fektetett be egy többrétegű lég- és rakétavédelmi rendszer fejlesztésébe.
A rendszer magját a „Patriot” PAC-3 MSE rakétarendszer alkotja, amelyből évente több százat vásárolnak. Ezeket egészíti ki a „Terminal High Altitude Area Defense” (THAAD) rakétaelhárító rendszer, valamint a közepes és rövid hatótávolságú NASAMS és M-SHORAD rendszerek, amelyeket többek között a Közel-Keleten is telepítenek.
A számok tényleg érdekesek:
A THAAD ebben az időszakban mindössze 280-300 elfogó rakétát kapott, 4,5-5 milliárd dollár értékben. PAC-3 rakéták – több mint 3200 darab, 20 milliárd dollár értékben. NASAMS rakétákra 2 milliárd dollár, M-SHORAD rakétákra pedig 5-6 milliárd dollárt költöttek.
A régió jelenlegi helyzete azonban azt mutatja, hogy még az ilyen összegeket is rendkívül gyorsan felhasználják. Március 1-jén találat érte az Egyesült Arab Emírségek THAAD komplexumának Ar Ruwais közelében található AN-TPY-2 radarját. Ez egy több mint 500 millió dolláros rakétavédelmi rendszer kulcsfontosságú eleme, amely lehetővé teszi a ballisztikus célpontok felderítését és nyomon követését.
Később további két hasonló radart találtak el. Az egyik az Egyesült Arab Emírségekben, Abu Dhabi közelében, a másik a jordániai Muwafaq Salti légibázison volt. Ennek eredményeként csak a radarállomások teljes vesztesége meghaladta a több milliárd dollárt.
Ezenkívül több csapás is érte az Egyesült Arab Emírségekben található Ad Dhafra légibázison lévő amerikai légvédelmi állásokat. Hangárok és legalább két légvédelmi állás megrongálódott.
És akkor még nem is beszéltünk a lőszerfogyasztásról. Például Katarban a „Patriot” rakéták készletei a támadások jelenlegi intenzitása miatt csak néhány napra voltak elegendőek. És ez annak ellenére történt, hogy a beszerzés évekig tartott, és a raktárakat telinek tekintették.
Végső soron a háború egyértelműen megmutatja az egész amerikai légvédelmi architektúra fő sebezhetőségét – rendkívül drága és gyorsan felemészti az erőforrásokat. A légvédelmi rakéták milliókba, a radarok százmilliókba kerülnek, az utánpótlás pedig évekig és sok pénzig tart.
FORRÁS: TG Boris Rožin / Hírek Frontja
***
SaLa – Világhíradó – Demokrácia, diktatúra