AMIKOR A „NEM A MI HÁBORÚNK” AZZÁ VÁLIK… „ISTEN HOZOTT A HARMADIK VILÁGHÁBORÚBAN”
Két iráni rakéta repült Ciprus felé – amely egy Európai Unió tagállam és több ezer brit katona otthona –, és az Egyesült Királyság védelmi minisztere nyilvánosan megerősítette ezt.
Hadd emésztődjön fel ez a gondolat.
Irán most, definíció szerint, lecsapott Európára.
Nem egy proxy.
Nem egy milícia.
Nem „regionális feszültségek”.
Európa.
De ne aggódj, azt mondják nekünk.
Ez a háború „stratégiai” volt.
Ez az eszkaláció „megfékezett” volt.
Ez a spirális káosz teljesen „ellenőrzés alatt” volt.
Persze, hogy az volt.
A nyugati vezetők hónapokig szurkoltak az eszkalációnak, mintha iskolai rögbimeccs lenne, és ragaszkodtak ahhoz, hogy egy nukleáris ambiciózus teokrácia piszkálása „felelős globális vezetés” lenne. Most rakéták csapódnak be az EU légterében, brit katonák közvetlen veszélyben vannak, és ugyanezek a politikusok a kamerákba pislognak, azt színlelve, hogy mindez a terv része.
Emlékeztess újra – pontosan hogyan is kellett volna ennek a háborúnak a Közel-Keleten maradnia?
Ez az a rész, ahol a kommentátorok, akik nem találták Iránt a térképen, hirtelen háborús filozófusokká változnak, és arra buzdítanak minket, hogy „tartsuk ki az irányt”, miközben ők biztonságban ülnek a stúdiólámpák mögött. Mindeközben Ciprus – egy állítólagosan békés európai előőrs – egy olyan konfliktus sújtotta területre csöppent, amelyet nem ő kezdett.
És itt a kellemetlen igazság, amit senki sem akar kimondani:
Az Iránnal vívott háború nem „regionális porhóckodás”.
Ez egy globális konfliktus tankönyvi nyitójelenete.
A szövetségek már felsorakoztak.
A sérelmek már évtizedek óta húzódnak.
Oroszország és Kína figyeli, nevet, és mérlegeli a következő lépését.
Mondd meg őszintén:
Hogy lehet, hogy ez nem ér véget a harmadik világháborúval?
Folyton azt színleljük, hogy Európa lángokat szíthat a Közel-Keleten anélkül, hogy megégne. Folyton azt színleljük, hogy egy esküdt ellenség piszkálása soha nem fog megtorlást kiváltani. Folyton azt színleljük, hogy a rakéták nem lépik át a határokat, csak azért, mert a Külügyminisztérium ezt kívánja.
És most itt vagyunk – egy európai sziget, amely hirtelen az iráni rakéták röppályájába került –, és a nyugati vezetők továbbra is sokkolják és tagadják a történteket.
Szóval kérlek, valaki magyarázza el még egyszer, hogy ez a háború miért volt „jó ötlet”.
Mert Európa most kapta meg az első figyelmeztető lövést, és a következő talán nem hibázik.
HT MEGJEGYZÉSEK: Mindenki, aki kritizálja Iránt az Öböl-térség és Ciprus elleni támadásért… Mire számít az ember, ha megöli a vezetőjét, bombázza le, és nyíltan kijelenti, hogy meg akarja dönteni a rezsimet?
A túlélésért küzdenek. Nincs mit veszíteniük.
Ez volt az egyik fő oka annak, hogy ez a háború szörnyű ötlet volt. Most pedig ezzel kell megküzdenünk.