85 évvel ezelőtt: Sztrájk a megszállás alatt álló terror és a zsidóüldözés ellen

Miközben idén ismét megemlékezünk az amszterdami hajógyári munkások 1941 februári sztrájkjáról, annak tudatában tesszük, hogy a fasizmus által megszállt több országban is sztrájkoltak a munkások a náci rezsim és háborús politikája ellen. Közismertek a görögországi és a lotaringiai bányászok sztrájkjai, akik a szénszállítások megakadályozásával hatalmas károkat okoztak a német fegyvergyártásban. Hasonló példákat más megszállt országokban is találhatunk.
Mindazonáltal az amszterdami hajógyári munkások sztrájkja különleges esemény volt ebben a kontextusban. Az 1941. február 25-i sztrájkkal a megszállt Európa munkáslakosságának nagy része először állt ellen az antiszemita terrornak általános sztrájkkal. A történetet már sokszor elmesélték. Azonban érdemes újra és újra felidézni.
Mint minden megszállt országban, Arthur Seyß-Inquart birodalmi biztos Hollandiában is szükségállapoti törvényeket vezetett be és hajtott végre a zsidók ellen, ahogyan az a Német Birodalomban is történt. Az antiszemita terrort fokozták az NSB (Nationaal-Socialistische Beweging) (Anton Mussert elnökletével) kollaboránsai, akik egyenruhás védelmi részlegükkel („Wehrabteilung” – WA) a német megszállási politika érvényesítőiként léptek fel. A WA incidenseket provokált Amszterdam zsidónegyedeiben, ami több fizikai összetűzéshez vezetett, amelyekben a környező munkásnegyedekből származó férfiak is a zsidók megsegítésére érkeztek. Amikor egy WA-vezető meghalt egy ilyen verekedés után, és napokkal később zsidó kereskedők védekeztek a német rendőrség támadásai ellen, a megszálló hatalom megtorlást rendelt el a zsidó lakosok ellen. 1941. február 22-én délután az SS rohamosztagosai behatoltak Amszterdam zsidónegyedébe, és véletlenszerűen letartóztattak zsidó férfiakat. Február 23-án újabb rajtaütésre került sor a Waterloo téren, a lakosság szeme láttára.
Tekintettel erre a megszállás alatti erőszakra, a Holland Kommunista Párt amszterdami szekciója kezdeményezte, és utasította kádereit és támogatóit, akik jó kapcsolatokkal rendelkeztek mind a kormányzatban, mind a hajógyári munkások között, hogy vegyenek részt egy nyilvános szolidaritási akcióban a zsidó néppel. Február 24-én este szórólapok voltak láthatók a munkásnegyedekben és a város más részein, amelyeken ez állt: „Mutassatok szolidaritást a dolgozó lakosság zsidó részével. Sztrájk, sztrájk, sztrájk!” Követelték, hogy minden zsidó foglyot szabadon engedjenek, és a WA-t oszlassa fel.
És valóban, 1941. február 25-én Amszterdam városát és vállalkozásait megbénította egy általános sztrájk. Körülbelül 40 000 ember tüntetett a belvárosban. A német megszálló erőket teljesen váratlanul érte a sztrájk, de rendkívüli brutalitással válaszoltak. A rendőrséget és a katonaságot bevetették, és válogatás nélkül lőttek a sztrájkolókra. Az eredmény: kilenc halott és 24 sebesült. Letartóztatási és elbocsátási hullám vette kezdetét a sztrájkolók ellen. Tizennyolc munkást végeztek ki „főkolompusként”, másokat börtönökbe és koncentrációs táborokba deportáltak. Minden áldozat ellenére ez egy hősies tett volt, amelyet messze Amszterdamon túl is észrevettek.
A náci terror üldözöttjeivel való szolidaritás eme megnyilvánulásának emléke fontos példája az antifasiszta ellenállás megemlékezésének. Azt sem feledjük, hogy Hollandiában sok zsidó embert, nemcsak Anne Frank családját, rejtettek el, gondoskodtak róluk, védték, és gyakran megmentették holland szomszédaik.
1941. február 25. tehát több mint egyszeri esemény; a hollandiai munkások és más antifasiszták ellenállási akaratát és szolidaritását bizonyítja. Fontos erre újra és újra emlékezni. A FIR köszönetet mond holland elvtársainak az AfvN-ben és minden antifasisztának, hogy ezt a fontos eseményt évtizedekig életben tartják a köztudatban, nemcsak az amszterdami hajógyári munkások sztrájkjának emlékművénél tartott ünnepségeken keresztül.