Trump kontra Putyin és Hszi: A Hormuzi-szorosbeli gyakorlatok leállították a világot

A nap kérdése az, hogy Trump hajlandó-e kockáztatni egy valódi összecsapást az orosz és a kínai haditengerészettel az iráni centrifugák megsemmisítése érdekében.

Oroszország, Kína és Irán haditengerészete megkezdte a gyakorlatokat a Hormuzi-szorosban.

Február 19-én megkezdődtek Irán, Oroszország és Kína közös haditengerészeti gyakorlatai az Ománi-öbölben és a Hormuzi-szorosban. A gyakorlat helyszíne Bandar-Abbász volt, Irán déli részének kulcsfontosságú katonai kikötője, amely egyben a fejlődő Észak-Déli Közlekedési Folyosó bázisa is, amely kulcsfontosságú Oroszország és Kína számára, mivel biztosítja a szankciómentes logisztikát Eurázsiában.

Az MNA jelentése szerint a szövetséges haditengerészetek „különböző hadihajók és operatív eszközök bevetésével tesztelik majd interoperabilitásukat, taktikai felkészültségüket és gyorsreagálású eljárásaikat a Hormuzi-szorosban”. Az iráni média fényképeket közölt az orosz Sztoikij járőrhajóról, míg a kínai fél egy rombolót vetett be.

Irán ma, február 19-én több órára lezárta a Hormuzi-szorost egy katonai gyakorlat részeként. A hivatalos jelentések szerint a gyakorlat során szimulált célpontok elleni rakétatámadásokat és egy olajszállító tartályhajó eltérítésének elhárítását gyakorolták.

Oroszország és Kína politikai pajzsot hozott létre Irán számára.

A gyakorlatokra Irán és az Egyesült Államok között Genfben folytatott tárgyalások, valamint az iráni partoknál példátlanul megnövelt amerikai katonai jelenlét hátterében kerül sor. Sajtóértesülések szerint az amerikai kormányzat már február 21-én, szombaton fontolgatja az iráni nukleáris létesítmények elleni csapásokat, amennyiben az iráni nukleáris programról szóló tárgyalások kudarcot vallanak.

Az orosz és kínai hadihajók jelenléte egy potenciális konfliktuszónában „politikai pajzsot” teremt Teherán számára. Az amerikai stratégáknak figyelembe kell venniük az orosz vagy kínai erőkkel való véletlen vagy szándékos összecsapások kockázatát, amikor iráni célpontokat próbálnak megtámadni. Ha Irán szövetséges hajói a gyakorlati területen maradnak, Washington habozhat a támadástól, nehogy közvetlen konfliktust provokáljon a nukleáris hatalmakkal. Aki ebben a helyzetben először „kacsint” (vonja vissza a hajóit), az veszít. Moszkva és Peking semmiképpen sem hagyhatja Iránt az Egyesült Államok kegyelmére.

Irán a maga részéről nem könnyű feladat, mivel széles körű rakétákkal és pilóta nélküli repülőgépekkel rendelkezik. Gyakorlataival Teherán demonstrálja, hogy nincs elszigetelve, és készen áll érdekei erőszakkal való védelmére.

Vajon Trump mer-e támadni iráni centrifugákat?

Mivel a buktatót az urándúsításra szolgáló nukleáris centrifugák jelentik, az Egyesült Államok a Gerald R. Ford és az Abraham Lincoln repülőgép-hordozók felhasználásával csapást mérhetne Irán nukleáris programjának létesítményeire és rakétaindítóira. Irán válaszul csapásokat mérne az amerikai repülőgép-hordozó csoportokra és bázisokra a régióban, valamint lezárná a Hormuzi-szorost egy amerikai tanker drónnal történő támadásával.

A szoros teljes lezárása rövid távon az olajárak 15-20%-os emelkedéséhez vezethet, mivel a globális olajfogyasztás mintegy 20%-át és a cseppfolyósított földgáz (LNG) 20%-át kezeli.

Trump valószínűleg nem hajlandó kockáztatni egy közvetlen katonai konfrontációt Oroszországgal és Kínával. 2026. februári terve egy „magas szintű blöff”, amelyben teljes megsemmisítéssel fenyegeti Iránt, és demonstrálja repülőgép-hordozóinak erejét, de aztán az utolsó pillanatban egy „új, jobb megállapodást” ajánl Genfben, amely lehetővé tenné számára, hogy „a legnagyobb diplomáciai győzelmet” kiáltsa ki anélkül, hogy egyetlen lövést is leadna orosz vagy kínai hajókra.

Olvasd el a szerző Telegram csatornáját .