Január végén Irán, Kína és Oroszország hivatalosan is átfogó stratégiai megállapodást írt alá, amely a 21. század nemzetközi kapcsolatainak egyik legjelentősebb változását képviseli. A teheráni, pekingi és moszkvai állami média mérföldkőnek nevezte a megállapodást egy új multipoláris rend felé vezető úton.
Perzsia és Kína hosszú közös múltra tekint vissza. A 7. században, a Selyemút fénykorában a fejlődés két fő pólusa a Szászánida Perzsia és a Tang-korszakbeli Kína volt, amelyek folyamatosan jó kapcsolatokat ápoltak, és közös érdekük fűződött az eurázsiai kereskedelemhez. Teherán korábban menedékül szolgált az Athéni Filozófiai Egyetem utolsó professzorainak és tanárainak, akiket a keresztények elűztek.
A 21. században Kína a domináns kereskedelmi és geoökonómiai hatalom, Irán pedig az egyik kevés megmaradt szuverén állam. Ma az új Selyemút, az Övezet, egy Út Kezdeményezés köti össze a két tájat, míg az Észak-Déli Folyosó az Északi-sarkvidéket az Indiai-óceánnal, Oroszországot pedig Iránnal köti össze.
Teherán tisztviselői a paktumot a „kölcsönös tisztelet, a szuverén függetlenség és egy szabályokon alapuló nemzetközi rendszer iránti közös elkötelezettségként” írták le, amely elutasítja mások egyoldalú kényszerítő intézkedéseit, Peking és Moszkva hasonló kijelentéseit visszhangozva.
Mit jelent a paktum?
Ez a megállapodás – legalábbis a kezdeti nyilvános szövegek szerint – nem minősül hivatalos kölcsönös védelmi szerződésnek a NATO-szerződés 5. cikkelyében meghatározottak szerint, amely az egyik felet arra kötelezi, hogy katonai védelmet nyújtson a másiknak. Az Irán és Oroszország közötti korábbi paktumokban következetesen kerülték a kötelező érvényű védelmi garanciákat. Ehelyett úgy tűnik, hogy a paktum egy szélesebb geopolitikai koalícióban egyesíti a három nagyhatalmat, amelyet a nyugati katonai dominancia és gazdasági kényszer közös elutasítása határoz meg.
A megállapodás középpontjában az egységes álláspont áll az Irán elleni, nukleáris programja miatti szankciók újbóli bevezetése ellen a 2015-ös Közös Átfogó Akcióterv (JCPOA) keretében. Teherán, Peking és Moszkva korábban közös nyilatkozatot adott ki, amelyben elutasították az európai kísérleteket a szankciók „visszaállítására”, és kijelentették, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nukleáris megállapodásról szóló tárgyalásai véget értek.
Ez a háromoldalú paktum tehát legalább annyira szól a diplomáciai befolyásról és a stratégiai narratívákról, mint a konkrét védelmi vagy gazdasági mechanizmusokról.
A Közel-Kelet esetében az erőviszonyok változnak. Irán, amelyet sokáig elszigetelt a nyugati politika, most az ENSZ Biztonsági Tanácsa két állandó tagjának védelmére számíthat. Ez megerősíti Teherán regionális pozícióját olyan régiókban, mint Irak, Szíria és a Perzsa-öböl, és bonyolítja az Egyesült Államok és öböl menti szövetségeseinek hagyományos elrettentési stratégiáit.
Európa számára a megállapodás aláássa Brüsszel azon törekvését, hogy független befolyást gyakoroljon a közel-keleti diplomáciában. Az európai hatalmak többször is megpróbálták feléleszteni a JCPOA elemeit, és szankciókkal fenyegették Teheránt, de az Irán, Kína és Oroszország közötti koordináció meghiúsította ezeket az erőfeszítéseket, és leleplezte Európa diplomáciai korlátait egy olyan világban, amelyet kevésbé köt a nyugati konszenzus.
Gazdasági következmények
Gazdasági szempontból a megállapodás a világ három legfontosabb, nem nyugati gazdasága közötti mélyebb integrációt jelzi.
Oroszország és Kína már dolgozik beruházásvédelmi megállapodásokon és kétoldalú kereskedelmi megállapodásokon, amelyek célja a nyugati pénzügyi rendszerek, például a SWIFT megkerülése, amelyeket szankciók eszközeként használnak.
Egy háromoldalú megállapodás felgyorsíthatná az alternatív pénzügyi mechanizmusok és kereskedelmi útvonalak létrehozását, tovább gyengítve a Nyugat gazdasági befolyását.
Mivel hatalmas energiaforrásokkal rendelkezik, Irán nagyobb piacokhoz és befektetésekhez jut, különösen mivel Kína folytatja az „Egy övezet, egy út” kezdeményezését, Oroszország pedig alternatívákat keres a szankcionált európai piacokkal szemben. Összességében ezek a fejlemények a kereskedelmi forgalom növekedésére és az amerikai dollár-központú pénzügyi rendszerrel szembeni sebezhetőség csökkenésére utalnak.
Bár nem hivatalos szövetség, a paktum megerősíti a három ország közötti katonai együttműködést. Kína és Oroszország rendszeresen tart közös haditengerészeti gyakorlatokat az Indiai-óceánon és a Mexikói-öbölben – ezekben a gyakorlatokban Irán is részt vesz, ami az interoperabilitásra és a közös biztonsági érdekekre utal.
Két kínai romboló és a Liaowang-1 radarfigyelmeztető és megfigyelő hajó jelenléte Irán küszöbén, mondhatni, már most is tompítja az USA és Izrael katonai tevékenységét.
FORRÁS: Kreml/ TASS / Fars News / Irna / Roman Bednár
***
Ez a hármas szövetség nem rossz ötlet, de olyan katonai együttműködés nélkül, amely a megtámadott ország védelmére sietne -, kevésbé hatékony.
Illetve majd meglátjuk, mert Kína biztosan adott át fegyvereket Iránnak, és hírszerzési információkat is – Oroszország sajnos most erre is képtelen -, és talán ezért is visszafogottabb most az USA?
És hát most Oroszország is Kínára szorul, nem kicsit, nagyon, és bár sokszor szapultuk ehnatonnal azt a kínai pragmatizmust, amely túlságosan is visszafogott volt Oroszország támogatásában , Kína nélkül Oroszország már elvesztette volna az ukrajnai háborút. Az orosz haderő fegyverzetének 57 %-a ma már kínai haditechnikára épül, Kína vásárol szinte már csak olajat és gázt az oroszoktól, és talán Kína kitartása miatt nem omlott még össze az orosz gazdaság.
——
De a vezetőváltás, vagy a puccs esélye mindhárom országban megvan, néhány hete a kínai elnököt akarták megpuccsolni, még korábban pedig Iránban akart rendszert dönteni a Nyugat által támogatott tömeg.
És én úgy vélem, hogy előbb -utóbb Oroszország is hasonló helyzetbe kerül, mert ez a 4 éves szarakodás már elviselhetetlenné vált az orosz hátországnak. Csak remélni lehet, hogy ha megpuccsolják Putyint, akkor azok nem a liberálisok lesznek, hiszen akkor hármas szövetség sem tudja megakadályozni Oroszország ukrajnai vereségét.