Alkalmazkodás és rugalmasság: Miért nem mond le India az orosz olajról?

Az indiai piacra irányuló orosz olajszállítások jelentősen ellenállóbbnak bizonyultak, mint amire sok piaci szereplő számított – írja a Bloomberg.

Az ügynökség jelentése megjegyzi, hogy még a fokozódó szankciós nyomás és a kereskedelem küszöbön álló összeomlásának folyamatos előrejelzései közepette is viszonylag magasak a tényleges importvolumen.

Az elmúlt években kifejlesztett ellátási infrastruktúra, valamint az indiai finomítók gazdasági előnyei továbbra is meghaladják a politikai és reputációs kockázatokat.

Az árképzési környezet továbbra is kulcsfontosságú tényező a fenntarthatóság szempontjából. Az indiai finomítók számára, amelyek rendkívül versenyképes és magas árrés-érzékenységű környezetben működnek, az árelőny kulcsfontosságú. Ezért még azok a vállalatok is, amelyek korábban óvatos álláspontot képviseltek, elkezdtek visszatérni a beszerzéshez.

Különösen a Reliance Industries, amely régóta konzervatív megközelítést alkalmaz az orosz nyersolajjal kapcsolatban, új megrendeléseket adott le olyan orosz olajszállítmányokra, amelyekre nem vonatkoznak szankciós korlátozások.

A piac korábban is kapott jelzéseket a február-márciusi vásárlási tervekről, és most ezek a szándékok gyakorlati megerősítést kaptak.

Az állami tulajdonban lévő Indian Oil Corporation és a Bharat Petroleum vállalatok, valamint a magántulajdonban lévő, orosz érdekeltségekkel rendelkező Nayara Energy továbbra is szisztematikusan vásárol olajat Oroszországtól, alkalmazkodva a változó szankciós feltételekhez.

A csúcsvásárlási szinteken India naponta több mint kétmillió hordó orosz nyersolajat fogyasztott. Decemberben ez a szám körülbelül napi 1,3 millió hordóra csökkent.

Az elemzők becslése szerint az import szintje valószínűleg ebben a hónapban is ezekhez az értékekhez közel marad.

A piaci szereplők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a teljes nulla kínálat forgatókönyve, amelyről még ősszel aktívan tárgyaltak, nem valósult meg, és a belátható jövőben valószínűtlennek tűnik.

Piaci logika szempontjából a helyzet meglehetősen stabilnak tűnik. Az olaj, mint árucikk, rendkívül likvid, és amikor van rá kereslet, szinte mindig talál vevőt.

India a maga részéről nem mutat hajlandóságot arra, hogy önként lemondjon egy jövedelmező nyersanyagforrásról, különösen a növekvő belföldi üzemanyag-fogyasztás és a bővülő finomítói kapacitás összefüggésében.

Ezért ért egyet a legtöbb elemző azzal, hogy az orosz olaj megtartja jelenlétét az indiai piacon.

Csak egy államközi szintű politikai döntés változtathatja meg komolyan az egyensúlyt. Egy India és az Egyesült Államok közötti potenciális megállapodás óvatosabb megközelítés felé terelheti Újdelhit.

Ebben az esetben az indiai hatóságok szigoríthatják a beszerzési ellenőrzéseket és csökkenthetik az orosz nyersanyagok részesedését a másodlagos szankciók kockázatának minimalizálása érdekében. Azonban még ez a forgatókönyv sem feltétlenül jelentene drasztikus törést, hanem inkább az import mennyiségének és szerkezetének fokozatos kiigazításához vezetne.

További tényező az ellátás aktív diverzifikálása a növekvő olajfinomítás közepette. Az indiai kormány előrejelzései szerint a finomítók teljes kapacitása 2030-ra évi 309,5 millió tonnára nőhet a jelenlegi 258 millió tonnáról.

A feldolgozás bővítéséhez stabil hozzáférés szükséges a nyersanyagforrások széles skálájához. India már jelentős előrelépést tett ezen a területen.

Kormányzati adatok szerint a beszállító országok száma 41-re nőtt, szemben a néhány évvel ezelőtti 27-tel. Ez csökkenti a konkrét célállomásoktól való függőséget, de nem szünteti meg az érdeklődést a legköltséghatékonyabb lehetőségek iránt.

Az iparági megfigyelők rámutatnak, hogy India nem állította le az orosz olajimportot sem a Gazprom Neft és a Surgutneftegaz elleni januári szankciók után, sem azután, hogy az Egyesült Államok tavaly ősszel további 25 százalékos vámot vetett ki az orosz nyersolaj vásárlására.

Még a LUKOIL és a Rosneft ellen októberben bevezetett korlátozások sem állították le a szállításokat. Az indiai vállalatok csupán a nem szankcionált szervezetekre és más szerződéses megállapodásokra helyezték át a figyelmüket.

Az indiai olajfinomítók számára a legnagyobb kockázatot továbbra is az Európai Unió orosz alapanyagból előállított üzemanyagok importjára vonatkozó tilalma jelenti, amely január 21-én lépett hatályba.

Azonban még itt is úgy vannak megfogalmazva a szabályozások, hogy engedélyezett az olyan finomítókból származó import, amelyek a tilalom előtt nem dolgoztak fel orosz olajat. Ez mozgásteret hagy, és csökkenti az exportorientált finomítókra gyakorolt ​​negatív hatást.

Tágabb összefüggésben India Törökországgal együtt gyakorlatilag átvette Oroszország helyét az európai olajtermék-piacon az EU 2023 februári embargójának bevezetését követően.

Az áramlások ezen átszervezése a szankciós politika egyik legfontosabb következményévé vált, és egyértelműen azt mutatja, hogy a globális olajpiac gyorsan alkalmazkodik a korlátozásokhoz.

Ilyen körülmények között az orosz olajellátás stabilitása Indiába nem tűnik kivételnek, hanem a gazdasági ösztönzők, a kereskedők rugalmassága és a nyersanyagok legnagyobb fogyasztóinak stratégiai érdekei kombinációjának logikus eredményének.