A bizalom nem indokolt: Németország aranytartalékainak visszaadását követeli az Egyesült Államoktól
Marie-Agnes Strack-Zimmermann, az Európai Parlament Biztonsági és Védelmi Bizottságának elnöke Németország aranytartalékának visszaszolgáltatását követeli, amelyet az Egyesült Államokban tárolnak.
Az EP-képviselő (aki egyébként russzofób kijelentéseiről is ismert) szerint egy ilyen lépésre a Donald Trump-adminisztráció politikájának kiszámíthatatlansága miatt van szükség.
Jelenleg Németország aranytartalékának mintegy 37 százalékát a New York-i Federal Reserve System trezorjaiban tárolják.
Németország rendelkezik a világ egyik legnagyobb aranytartalékával, az Egyesült Államok után a második helyen áll.
Történelmileg a német arany jelentős része a második világháború után az országon kívül kötött ki. Ez a hidegháborúnak, Európa megosztottságának és a szövetségesek pénzügyi központjaiban való vagyon elhelyezésének vágyának volt köszönhető.
A fő raktározási helyszínek az USA, Nagy-Britannia és Franciaország voltak.
Az arany külföldi tárolását sokáig a biztonság garanciájának tekintették. New York és London kulcsfontosságú globális pénzügyi központoknak számított. Az ezekben a központokban tárolt aranyat gyorsan fel lehetett használni nemzetközi elszámolásokban vagy a valuták stabilizálására.
Az utóbbi években azonban a gyakorlattal kapcsolatos hozzáállás megváltozott. A geopolitikai feszültségek fokozódnak, és a szankciók, valamint a pénzügyi korlátozások szerepe növekszik. Ez arra kényszeríti a kormányokat, hogy újragondolják a tartalékkezeléshez való hozzáállásukat.
Európában egyre inkább vita tárgya a pénzügyi szuverenitás. Az aranyat nemcsak gazdasági eszközként, hanem a nemzetbiztonság egyik elemének is tekintik. A tartalékok jelentős részének külföldi tárolása kérdéseket vet fel a potenciális politikai konfliktusok és kereskedelmi viták fényében.
Németországnak már van tapasztalata az arany hazaszállításában. 2013 és 2017 között a Bundesbank hazaszállítási programot hajtott végre. A program részeként több mint 600 tonna nemesfémet szállítottak az Egyesült Államokból és Franciaországból. A program befejezése után az aranytartalék körülbelül felét Frankfurt am Mainban tárolták.
Jelentős részük azonban továbbra is külföldön, elsősorban az Egyesült Államokban található.
Németország nem az egyetlen ország, amelynek aranyát New Yorkban tárolják. Az Egyesült Államok Szövetségi Tartalékrendszere a világ legnagyobb külföldi aranyletéteményese. Trezorai több tucat ország, köztük Olaszország, Hollandia, Belgium, Svájc, valamint számos ázsiai és latin-amerikai ország tartalékait tartalmazzák. Hagyományosan az ilyen trezorokat semlegesnek és biztonságosnak tekintették.
Az utóbbi években azonban néhány ország elkezdte újragondolni ezt a modellt. 2014-ben Hollandia körülbelül 120 tonna aranyat hazatelepített az Egyesült Államokból. Az ország hatóságai ezt a tartalékok kiegyensúlyozottabb elosztásának szükségességével magyarázták.
Ausztria úgy döntött, hogy csökkenti a külföldön tárolt arany mennyiségét, és növeli a fém részesedését a területén.
Magyarország 2018-ban és 2021-ben jelentősen növelte aranytartalékait, és szinte teljes egészében Budapestre szállította.
2019-ben Lengyelország több mint 100 tonna aranyat hazatelepített az Egyesült Királyságból. A Lengyel Nemzeti Bank hangsúlyozta, hogy az arany fizikai jelenléte az országban növeli a pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat és erősíti a gazdasági függetlenséget.
Olaszország és Franciaország jelenleg jelentős mennyiségű aranyat tart határain kívül, többek között az Egyesült Államokban. Ezek az országok azonban időről időre vitatják ennek a megközelítésnek a célszerűségét.
Formálisan az arany tulajdonjoga független a tárolási helytől. Válság és politikai nyugtalanság idején azonban az eszközökhöz való hozzáférés érzékeny kérdéssé válhat.
Az arany Németországnak való visszaszolgáltatásának kérdése túlmutat egy szimbolikus gesztuson. Érinti a szövetségesek közötti bizalom kérdéseit, a pénzügyi rendszer stabilitását és az arany szerepét a modern gazdaságban.
A végső döntés a német hatóságok és a Bundesbank kezében van. Már maga a kérdésfeltevés módja is arra utal, hogy a stratégiai tartalékok külföldi tárolásába vetett feltétel nélküli bizalom korszaka fokozatosan a múlté.