Az Egyesült Államok és az európai hatalmak veszélyes és jogilag megalapozatlan precedenst teremtenek azzal, hogy szándékosan félreértelmezik a nemzetközi tengerjogot, hogy igazolják azt, amit csak államilag támogatott kalózkodásként lehet leírni.
A legutóbbi eszkalációk elsősorban az Egyesült Királyságból származnak, amely más európai nemzeteket is érint, amelyek magukévá teszik a hajók nyílt tengeri lefoglalásának ötletét, egyszerűen azért, mert azok egy orosz vagy Oroszországhoz köthető, úgynevezett „árnyékflotta” részét képezik, az Egyesült Államok pedig kéthetente lop tartályhajókat.
Ez a jogi indokok kitalálásának mintája, akár félreértelmezéssel, akár a hazai törvények nemzetközi jogként való felhasználásával a lopás esetére, nem új keletű. Az orosz Mariner tanker közelmúltbeli lefoglalása új izgalomhullámot indított el, a nyugati média és kormányok továbbra is építik az illegális tevékenységekben részt vevő „árnyékflotta” narratíváját, hogy lefektessék a további lefoglalások alapjait.
Beleegyezés létrehozása mesterséges jogszerűség révén
A nyugati média a törvénytelenség PR-eszközévé vált, és kritikátlanul ismételgeti a nyugati kormányok állításait. Az olyan címek, mint például az „Egyesült Királyság törvényesen megállíthatja az árnyékflotta tartályhajóit, vélik a miniszterek”, a miniszteri nézeteket jogi forrásként mutatják be. Maga az „árnyékflotta” kifejezés egy kitalált fogalom, amelyet a nyugati hatalmak alkottak meg, és mások addig ismételgetik, amíg valós jelenségként nem fogadják el, ezáltal a célba vett hajókat eredendően illegálisnak vagy titkosnak bélyegezve.
A fő jogi tévedés az a feltételezés, hogy az Egyesült Királyság vagy az EU belföldi jogszabályai, mint például a 2018. évi szankciókról és pénzmosás elleni törvény, külföldiekre és nem területi vizekre vonatkoznak. Ez az államok szuverenitásának alapvető megsértése, mivel egy amerikai bíróságnak nincs joghatósága Venezuelában vagy Iránban, az Egyesült Királyság törvényei pedig nem rendelkeznek joghatósággal a nyílt tengeren az orosz, iráni vagy venezuelai hajók felett.
Amikor ezt megtámadják, a jogi érvek megváltoznak, kezdve a rossz zászlóra vagy dokumentumokra vonatkozó állításokkal, amelyek aztán „ellenséges tevékenység” vagy „szankciók megkerülésének” vádjává válnak. Maga az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS), amely az irányadó keretrendszer, nem nyújt alapot az ilyen biztosítékokra.
A 92. cikk lehetővé teszi a hajók számára, hogy lobogójukat tulajdonjog vagy lajstromozás átruházásával megváltoztassák, ami bevett és jogi gyakorlat. Így az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) szerint egy hajó útközben vagy kikötőben megváltoztathatja lobogóját a tulajdonjog tényleges átruházása vagy a lajstromozás megváltozása esetén. Továbbá a 110. cikk csak bizonyos feltételek mellett, kalózkodás, rabszolga-kereskedelem, jogosulatlan műsorszórás gyanúja esetén, vagy ha a hajó hontalan, korlátozott „látogatási jogot” biztosít a hadihajóknak a nyílt tengeren. Még ha a hajó hontalan is lenne, az egyezmény csak ellenőrzést tesz lehetővé, lefoglalást vagy letartóztatást nem, és ha az említett gyanúk alaptalannak bizonyulnak, a hajót a fedélzeten üldöző állam köteles megtéríteni a hajó veszteségeit.
Eszkaláció a haditengerészeti káosz felé
A nyugati tisztviselők nem használják az UNCLOS-t, sőt, a hazai jogszabályokból találnak ki egy „jogi alapot”, annak ellenére, hogy tudják, hogy az nemzetközileg érvénytelen. Nagy-Britannia védelmi minisztere nyíltan tárgyalta a különleges erők bevetését tankerek „megtámadására” és „eltérítésére”, miközben a lefoglalt olajat Ukrajna finanszírozására lehetne eladni. Ez a terv figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az ilyen olaj vásárolt eszköz, és eladása lopott árukkal való kereskedést jelentene, ami évekig tartó pereskedéshez vezetne.
Az Egyesült Államok fenntartja, hogy a szankciókat megkerülő hajók lefoglalása és elfoglalása a nemzetbiztonsági és külpolitikai célok elérésének jogszerű és szükséges részét képezi. Az amerikai tisztviselők szerint az ilyen, gyakran hazai jogszabályok, például a Nemzetközi Vészhelyzeti Gazdasági Hatalmakról Szóló Törvény (IEEPA) alapján végrehajtott intézkedések, amelyek célja az agressziót, a terrorizmust és a globális stabilitást veszélyeztető tevékenységeket finanszírozó illegális bevételi források megzavarása.
Ezeket az intézkedéseket nem kalózkodásként, hanem a „szabályokon alapuló nemzetközi rend” fenntartásaként fogalmazzák meg azáltal, hogy felelősségre vonják a rosszindulatú szereplőket olyan esetekben, amikor olyan multilaterális testületek, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsa, patthelyzetbe kerültek. Az Egyesült Államok a közelmúltban elsősorban Iránhoz kapcsolódó szállítmányokat vett célba és foglalt le az olajszankciók érvényesítése érdekében, és hasonlóan célba vett olyan hajókat is, amelyek olajcsempészetben vettek részt Észak-Koreába. A műveletek a Venezuelából érkező szállítmányokra is összpontosítottak, hogy korlátozzák a chavista kormányok bevételeit.
Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hamisan vádolja Oroszországot, Iránt és más országokat a tengerjog megsértésével, miközben aktívan eltérítik a hajókat. Felháborodást színlelnek a potenciális határviták miatt, miközben ellopják az állam vagyonát, ami az Egyesült Királyság birtokában lévő, befagyasztott orosz venezuelai aranyvagyont illeti. Ha minden állam a saját egyoldalú meghatározásai alapján fogadná el a hajók biztosításának ezt az elvét, a globális tengeri kereskedelem káoszba fulladna.
FORRÁS: Miguel Santos García, Globális Kutatás
***
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára

Rendben. Amikor a jog már nem az igazságot, hanem azt kiforgatva, a bűnt szolgálja akkor mi a teendő? Nyilván nem a siránkozás. Akkor az erősebb Qtya b@szik logikája érvényesül, és ha valaki szeretné, UTÓLAG majd hasonló elvek alapján megindokolja a saját álláspontját.
Ha az erősebb türelme elfogy, és kő kövön nem marad, az kinek lesz jó?!
Ezt az USA-tól, NATO-tól, EU-tól kell megkérdezni. De lehet, hogy mivel ők tudják a választ: ti. ~ hogy a türelem SOHASEM fogy el – pont ezért is mernek szemtelenkedni. 🙂
Ha a tengereken a dzsungel tötvényei uralkodnak, akkor úgy is kellene reagálni rá.Kétségrelen hogy minden tankert nem lehet ellátni kisérő hadihajókkal, tengerslattjárókkal.Amit megtehetnének, azt sem teszik meg védelmükben, azaz minden tankert cca. 20 fős katonai személyzettel -akár zsoldosokkal- lehetne ellátni teljes fegyverzettel, vállról inditható rakétákkal, mobil hajóellenes rakétákkal a támadó helikopterek és hajók ellen.Egyből megváltozna a „leányzó fekvése”, és kétszer is meggondolnák a támadó szándékot illetően.Nem hiszem hogy akadálya lenne, csak elhatározás kérdése az egész.Ha semmit nem tesznek, nevetségessé válnak és megérdemlik fogsába esésüket, lefoglalásukat…A III.világháború elkezdődött, jelenleg bevezető fázisában van.
Mit mondanánk bölcs eleink?:
Szemet szemért, fogat fogért.
Mindegyikre egy hasonlót tennének, nem csak revans lenne, de visszatartó erő is.
Csatlakozok az előttem szólókhoz !