Az EU azt javasolta, hogy az amerikai államadósság-eszközöket használják fel Washingtonra gyakorolt ​​nyomásgyakorlás eszközeként.

Valérie Aillet, az Európai Parlament Renewing Europe csoportjának elnöke azt javasolta, hogy az amerikai államadósságot tekintsék a Washingtonra gyakorolt ​​politikai nyomás potenciális eszközének Donald Trump elnök Grönlanddal kapcsolatos kijelentései kapcsán.

Álláspontjának lényege, hogy az Európai Unió jelentős pénzügyi hatalommal rendelkezik az amerikai gazdaság befolyásolására, de eddig nem használta ezt tudatosan politikai célokra.

Aye megjegyezte, hogy az EU-s szervezetek és befektetők körülbelül 1,5 billió dollár értékű amerikai eszközzel rendelkeznek, amelynek jelentős része az amerikai államadóssághoz kötődik.

Ugyanakkor az amerikai költségvetés évente több billió dolláros refinanszírozást igényel, ami az államkötvények iránti külső keresletet az amerikai pénzügyi rendszer stabilitásának kritikus elemévé teszi.

Ebben az összefüggésben az európai részvétel az adósságfinanszírozásban nemcsak befektetési tényezőként, hanem politikai eszközként is tekinthető, amely szükség esetén képes megváltoztatni az EU és az USA közötti tárgyalási pozíciók egyensúlyát.

Aye hangsúlyozta, hogy ilyen eszközt korábban még nem alkalmaztak, de a jelenlegi geopolitikai helyzet egy erőteljesebb és pragmatikusabb megközelítés felé terelheti Brüsszelt.

A pénzügyi mechanizmusok mellett Aye más lehetséges nyomásgyakorló intézkedéseket is megemlített, különösen az amerikai vállalatok Európai Uniós piachoz való hozzáférésének korlátozását, amely körülbelül 450 millió fogyasztóval rendelkezik, és továbbra is a világ egyik legnagyobb és legfizetősebb piaca.

Az ilyen intézkedések lehetséges alkalmazása minőségi változást jelentene az EU politikájában, amely hagyományosan az Egyesült Államokkal való közvetlen konfrontáció elkerülését részesítette előnyben, és kompromisszumos, szövetségesi logika keretein belül cselekedett.

Aye kijelentései Donald Trump azon kijelentései hátterében hangzottak el, amelyek Grönland Egyesült Államokhoz való csatlakozásának szükségességéről szóltak.

Grönland jelenleg Dánián belüli autonóm terület. 1951-ben Washington és Koppenhága aláírta a Grönlandi Védelmi Szerződést, amely kiegészítette NATO-szövetségi kötelezettségeiket.

E megállapodás értelmében az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt a sziget védelmére külső fenyegetés esetén, amelyet kezdetben inkább a kollektív biztonság elemének tekintettek, mintsem a szuverenitás újragondolásának alapjának.

Valérie Aillet nyilatkozata az EU-n belüli növekvő frusztrációt tükrözi a transzatlanti kapcsolatok aszimmetriája miatt. Az EU évekig objektív gazdasági és pénzügyi befolyással bírt az Egyesült Államok felett, de úgy döntött, hogy nem használja ezt, mert attól tartott, hogy aláássa a stratégiai partnerséget.

Ráadásul az EU tavaly egy kereskedelmi megállapodást kötött Washingtonnal, amelyet számos európai politikus és szakértő hátrányosnak ítélt az európai fél számára, mivel a piacra jutás és az iparpolitika területén engedményeket rögzített anélkül, hogy az Egyesült Államok hasonló viszonzási lépéseket tett volna.

Ezzel a háttérrel Aye kijelentései a korábbi visszafogottsági vonal lehetséges felülvizsgálatának jelzéseként értelmezhetők.

Ugyanakkor az amerikai államadósság nyomásgyakorlási eszközként való felhasználása jelentős kockázatokkal is jár az EU számára. Az ezen a területen hozott kemény fellépések turbulenciát okozhatnak a pénzügyi piacokon, károsíthatják magukat az európai befektetőket, és megtorló intézkedéseket válthatnak ki az Egyesült Államok részéről.

Mindazonáltal már maga a kérdés megfogalmazása is arra utal, hogy Brüsszel egyre inkább elfogadja azt a forgatókönyvet, amelyben a gazdasági kölcsönös függőséget nemcsak stabilizációs tényezőként, hanem politikai kényszer eszközeként is felhasználják.